𝐊önyörtelen 𝐒𝐳avak |Five Hargreeves ff|

1.FEJEZET|Hotel

________ 𝟏.𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓 ________

◦•≫୨⎯ "When I met you in that hotel room, I could tell that you were so bad news" ⎯୧╮

Június 17.

⎯ Megvagy? ⎯  néz felém apa az ablakon keresztül hunyorítva, amin természetesen nem lát be, hiszen az üveg teljesen bepárásodott a nyári hőségtől.

⎯  Tekintve hogy nincs más választásom, muszáj meglennem. ⎯  nyomom le lassan a kilincset, de nem a drámai hatás miatt, hanem csupán azért hogy a felmenőm vegye a lapot és lépjen hátrébb egyet, mielőtt még kiverem a kocsiajtóval a fogait. Szerencsére az utóbbi nem történt meg, így anyám nem fog lecseszni, olyan szavakat használva mint a ,,felelőtlen, figyelmetlen" és az ehhez hasonlók. Ami vicces, mivel mindezen kifejezések szerepelnek a szótáramban. De a szülők kötelességüknek tartják hogy vissza gondolják a gyereküket egy szinttel lejjebbre.

⎯  Na, azért nem lesz olyan rossz. ⎯ húz egy bíztató mosolyt az arcára apa, kezeit ökölbe szorítva, a feje mellé emelve. Néha úgy érzem a szüleim túl sok Disney-t néznek. ⎯  Legalább megismerkedsz a családommal!

⎯  Ismerlek téged, a nagyit, anyát és magamat. Ennél több nem is kell.⎯ mondom, beszédem elég hangulatrombolóra sikeredik. Nem nagyon bánom meg, de azért megpróbálok szépíteni a helyzeten. ⎯ De valahogy kibírom.

⎯  Ez a beszéd! ⎯  öleli át a vállamat boldogan.

Szerintem leginkább amiatt van úgy felvidulva hogy nem kell miattam itthon maradniuk. Ezt viszont inkább nem dörgölöm az orra alá, inkább csendben tűröm a szenvedésem.

Apa válla felett átnézve látom ahogy anya kilép a szemben lévő kisboltból, kezében egy kisebb szatyorral.

⎯  Vettem nutellát. ⎯  mosolyog kedvesen amikor hozzánk ér.

Nem mondom azt hogy az életkedvem bőven a nulla alatt van, de azért ez a kis dobozos édesség képes azt a tíz fölé emelni.

⎯  Köszönöm. ⎯  biccentek szemeim mellett összefutó nevető ráncokkal.

Az előttünk lévő hatalmas ház ajtaja egyszer csak kinyílik, és egy fiatalnak mondható férfi lép ki mögüle. Fekete ruhák ölelik körbe a bőrét, az első gondolatom az, hogy ő apa rokona.

⎯  Jeff. ⎯  fog kezet felmenőmmel, majd anyával.⎯  Lily.

Aztán felém fordul, és alig láthatóan meglepődik. Talán fiút várt.

⎯  Szia, a nevem Diego. ⎯  üdvözöl kéznyújtással.

⎯  Az enyém Katherine. ⎯  felelem.

⎯ Több lelkesedést.⎯  bök a bordámba apa mosolyogva.

Halkan felmordulok, és igyekszem nem szóvátenni hogy tőlük meg kevesebb lelkesedést remélnék.

⎯ Tényleg nagyon szépen köszönjük amiért elvállaltad Kathet. ⎯ hálálkodik anya kedvesen, magát megerősítve bólogatva.

⎯ Valójában fiúra számítottam, de megkönnyebbülés hogy lány.⎯ vallja be Diego zavartan a halántékát vakarva.

Apa mellettem viccesen felkuncog. Igen, még nem tudja hogy mire vállalkozott.

Anya aggodalmasan pillant rám, azt hiszem nem akarja hogy rossz színben tüntessem fel a családunkat azzal hogy vissza feleselek, vagy mogorva leszek.

Viszont az aggodalma majdnem teljesen oktalan, mivel idegenekkel szemben nem vagyok tiszteletlen, már pedig Diego idegennek számít számomra.

Megnyugtatóan megrázom a fejem, jelezve hogy semmi gond nem lesz.