𝐊önyörtelen 𝐒𝐳avak |Five Hargreeves ff|

9.FEJEZET|Play With Fire

________ 𝟗.𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓 ________

◦•≫୨⎯ "I love the smell of gasoline, I light the match to taste the heat" ⎯୧╮

Június 23.

Eltelt két óra. Három. Négy. Öt.

Lassan egy nap.

Egy nap és másfél óra.

Mégsem történik semmi.

Legszívesebben addig ordítanék amíg válaszokat nem kapnék, tudni akarom hogy Reginald Hargreeves miért tette azt amit, miért akkor amikor. Meg akarom tőle kérdezni, hogy miért én.

Azonban ezekkel a felesleges önmarcangoló hatású gondolatokkal semmire sem megyek, csupán tuvább húzom a már ígyis cérnavékony kis szálat az elmémben, amely jobb lenne hogyha nem szakadna el.

Felveszem a cipőmet majd kilépek a hatalmas, nehéz súlyú faajtón, ki az idegenektől hemzsegő utcára. A sarki kisbolt felé veszem az irányt, tisztasági betét reményében;sosem voltunk jó barátok a menstruációval.

A meleg napsugarak glóriaként tekerednek a bőröm köré, és habár nem bírom a nyarat, ezúttal jobban örülök a napnak, mint máskor az esőnek.

Hatalmas léptekkel szelem át a köztem és a kisbolt között lévő távolságot, nem lep meg hogy negyed óra múlva már egy szatyorral a kezemben tartok visszafelé. A háromnegyedes újjú pólóm a fényben csak még jobban a hátamhoz tapad, hirtelen azt gondolom hogy jobb lett volna pizsamában eljönnöm.

Átnézek egy előttem haladó ember vállán, de nem fogad túl pozitív látvány, hiszen a járda, amióta a kisboltba értem csak még jobban meg lett tömve. Összébbhúzom a szemeimet, majd lefordulok egy kisebb utcába, amely olyan szűkös hogy három ember egymás mellett haladva nem férne el. Árnyékos, a felettem kiterített ruhák takarják a napot.

Ekkor hirtelen egy kar fonódik hátulról a nyakamra. Nyirkos és öltöny takarja, meglepődök azon hogy pont egy vállalkozó akar eltenni lábalól.

Szabad kezemmel az övéért nyúlok, s megkeresem a kisujját, melyet aztán hátrahúzok, a megszokottól ellentétes irányba. Furcsa helyzet, de megörülök amikor fájdalmasan felordítva térdre rogy. Azonnal megfordulok tengelyem körül, így már jobban is szemügyre tudom venni a támadómat,habár csak egy pillantásra méltattam mielőtt felkaptam volna a kisszatyrot, és elrohantam volna.

Fekete öltönyben volt, vörös haj fedte fejbőrét, illetve egy nagyobb aktatáska terült el mellette.

Nem vagyok biztos ebben, de nem hétköznapi hogy egy ápolt, jómódú férfi megpróblá elrabolni, igaz?

A szívem hevesen dobog, és mostmár tényleg ordítozni akarok.

Amikor -röpke öt perc múlva- megérkezek a Hargreeves kúriához, villámgyorsan szelem át a lépcsőfokokat. Nem is tudom miért, talán azért mert csak ő tartózkodik jelenleg itt, vagy csak azért mert nem akarok egyedül lenni, de a lábaim automatikusan a kinézetre legfiatalabb Hargreeveshez visznek.

-Illem, kérlek! -mordul rám Ötös, amikor gyorsan áthúzza pólóját a fején.

-Meg... -lihegek. -Meg próbál... Meg próbáltak elrabolni.-bököm ki végre azt a szent mondatot, mely hallatán a fiú homlokráncolva néz végig rajtam.

-Hogy nézett ki a támadó? -kérdezi, a szekrényéhez lépve.

-Öltöny volt rajta, fekete öltöny. Öhm... Ápoltnak tűnt, elsőre valami vállalkozói szakmát tippeltem meg neki. Oh, és volt nála egy aktatáska...-járok jobbra, majd balra,idegesen keresztbefonva magam előtt karjaimat.