Csak barátok?!

Untitled Part 7

Mark szemszögéből

Most hogy határozottan olyat tettem, ami az életemben soha nem jutott volna eszembe, nem érzem magam kényelmetlenül. Sőt nem irritál, nem tartom gusztustalannak. Semmi ilyesmi. Inkább fog el az izgalom, kíváncsiság, de még magamnak se akarom bevallani igazán. Kicsit elfordítom a fejem, félve pillantok Vee felé. A plafont bámulja, ajkán játékos mosoly látszik, légzése megnyugszik, közben birizgálja a hajam ami jóleső érzéssel tölt el. Meg tudnám szokni. - ÖÖÖ a birizgálást, nem mást. - mondom magamban, de hazudok magamnak is.

Sötétbarna haja a szemébe hullik, így elrejtve előlem pillantását.

Pólója kissé feljebb csúszott a hasán, kikandikál hibátlan napsütötte bőre, melyen szépen kirajzolódnak a hasizmai. Köldökétől egy kis halvány sötét csík fut le az ágyékáig keskeny vonalban. Méretes farka most nyugodtan pihen, nem zavartatja magát, nem takarja el. Így szememet ezen a látványon pihentetem. Nem tűnik olyan veszélyesnek. Húzom félmosolyra ajkamat, hiába van nagy farka, azzal bánni is tudni kell. -Olyan gonosz vagyok!- Nem lenne szabad felelőtlen következtetéseket levonnom.

-Kinézelődted magad rendesen? Fordítja felém arcát, szeme veszélyesen csillog, ajkán a mosolya szélesebbre húzódik, kivillan hófehér tökéletes fogsora.

- Nem volt mit néznem, nem egy nagy szám! Fújtatok, de érzem ahogy arcomat pír borítja el.

- Látom, ezért vörös még a füled hegye is ugye? Semmi egyéb oka nincs?

- P'Vee túl sokat képzelsz magadról! Puffogok magamban, szemeimet forgatva, lehet még rá is játszok egy kicsit. Vegyen vissza magából. Bár Veet ismerve, nem fog. Nem azért mert beképzelt, egocentrikus, nárcisztikus személyisége lenne. Nem. A legtávolabb áll ezektől. Inkább csak azért mert Vee, az Vee. Ő ilyen, furcsának találhatja egy kívülálló, de ha jobban megismered, egy csupa szív ember, akinek még a legrosszabb pillanataiban is van egy kedves szava az emberhez.

- Mondtam, hogy ne hívj P'-nek, furcsán hangzik. Most úgy is csak magunk vagyunk.

- Meg is lett ennek a következménye.

- Most mi a baj? Talán nem élvezted? Vagy inkább az a kérdés, hogy nem élvezted eléggé?

Istenem, most segíts! Töröld már le a képéről ezt az önelégült vigyort.

- Jaj, hagyjál már, nem volt olyan nagy szám, szóra se érdemes. Vetettem oda neki foghegyről.

Oldalára fordul, könyökét behajlítja, fejét a kezére támasztja. Érdeklődve figyeli minden rezdülésemet.

- Hazudsz. -Jelenti ki, -látom rajtad. Látom ahogy próbálsz figyelmen kívül hagyni, ahogy azt is, hogy fülig pirultál. Nehezen veszed a levegőt és nem mellesleg rebegteted a pilláidat. Nevet fel.

- Hagyjál már, nem tudsz te semmit! Húzom össze szemöldökömet, közben fújtatok egy kicsit, a hatás kedvéért.

- Mark, ha nem volnál a barátom azt mondanám neked, hogy olyan cuki vagy ahogy itt duzzogsz. Csak azt ne felejtsd el, ismerlek mint a kisujjamat.

Ujját a z összeráncolt szemöldököm közé érinti és elkezdi dörzsölni, hogy kisimuljanak a ráncok.

- Oké, lebuktam. Ejtsük a témát. Fordítom el a fejemet.

- Azt ugyan nem, tudod, hogy mit ígértem? Vagy lányos zavarodban már kiment a fejedből?

Nyúl felém, feljebb húzza a pólómat, hogy a nadrág felett kilátszódjon vékony csíkban a hasam. Lassan a kilátszódó felületen futtatja ujjait, oda és vissza, néha meg-megáll. A kezei megállás nélkül valamelyik testrészemet taperolja, nem bírja abbahagyni.

-ÖÖÖ. Hirtelen semmi frappáns nem jut eszembe. Áramütésszerű csípések cikáznak át a testemen. Belenézek azokba a gyönyörű sötétbarna szemekbe. Bevallom tényleg lenyűgöző szemei vannak. Még heteró szemmel nézve is. Általában csokoládébarna,főleg ha vicces kedvében van, viszont ha mérges, duzzog vagy éppen kíváncsi akkor étcsokoládé színűre vált. Most már azt is tudom, akkor is ilyen színben pompázik, ha izgatott vagy éppen eluralkodik rajta a vágy.

Arányos méretűek a szemei se nem kicsik, se nem nagyok. Ha meglepődik valamin akkor aranyosan kitágul, ha mosolyog akkor vékony csíkká válik. Általában a szemei akkor is mosolyognak amikor az ajkai nem tudnak. Érdekes kettősség ez. Ezt igazából csak az tudja, aki nagyon közel áll hozzá. Elkezdem a plafont bámulni, leköti minden figyelmem, mert olyan érdekes. Most ironikus voltam, dehogy érdekes, csak nem akarok Vee szemeire gondolni, vagy bármi egyéb testrészére.

- Föld hívja Markot!!! Hahó...

- Igen? Bocsi, kicsit elgondolkoztam.

- Szóval...

- Szóval micsoda Vee? Feleltem búgó hangon.

- Oui Mark. Ne használd ellenem ezt a búgó hangot.

- Miért Vee? Talán zavarba jössz tőle? Folytatom tovább.

- Buta fiú. - Odahajol hozzám, és a fülembe súgja - Csupán csak felizgatsz!

Ránézek döbbent, kikerekedett szemekkel. Biztos jól hallottam?

-Ne akadj ki ezen. Rá kellett már jönnöd magadtól is, mikor a szádban voltam.

- P' az csak egyszeri eset volt, és az alkohol szülte. Te is tudod.

- Ja te mondod.

- Mi akar ez lenni P'?

- Fejezd már be ezt P'-s dolgot. Amikor zavarban folyton P'-nek hívsz. Idegesít.

- Tudom csak jó érzés szívni a véredet! Nevetek.

- Addig nevess amíg én nem kezdem el szívni.

- Huh?

- Rád bízom, gondolj amit akarsz. Kacsint.

Érzem, hogy a pír újra elborítja az arcomat, piszkos gondolataim felülírnak mindent a fejemben.

Vee közelebb hajol a fülemhez és belesuttog.

- Tudtad, hogy megint elvörösödtél? Olvasni lehet az arcodról. Minden piszkos gondolatodat.

Meg se várja, hogy reagáljak, belenyal a fülembe és megharapja a fülcimpámat. Ettől a váratlan érintéstől kihagyott egy ütemet a szívem, ledöbbentem, lemerevedtem. Nem gondolkozok, eldöntöttem, úszom az árral. Ez a legjobb döntés legalábbis most így gondolom.