Csak barátok?!

Untitled Part 17

Vee szemszögéből

Fülig ér a szám. Flörtöltünk. Határozottan flörtöltünk.

- Te meg min vigyorogsz annyira? - Kérdezi Nuea.

- Szeretnéd tudni, mi? - Húzom fel a szemöldököm. Nyugodtan kortyolgatom a sörömet.

Kijöttem meginni pár italt Nueaval, nem bírtam megülni otthon a fenekemen. Attól tartottam, ha otthon maradok átmegyek Markhoz és leteperem. Az a kölyök kibillent a lelki egyensúlyomból.

- Talán van valaki a láthatáron? - Kíváncsiskodik drága barátom.

- Úgy is mondhatjuk. Mosolyodok el sejtelmesen.

- Húha, komoly lehet, ha a nagy Vee Vivis így titkolózik.

- Még nem döntöttem el.

- Hogy még? - Vigyorodik el.

- Ez most más, át kell gondolnom.

- Akkor tényleg komoly. Nem szoktál te ilyen lenni. Na és milyen? Mesélj róla.

- Hát... - Hogy is írjam le, hogy ne jöjjön rá ki jár állandóan a fejemben. - Fiatalabb mint én, alacsonyabb is, kedves, de ugyanakkor néha bosszantó is tud lenni, fekete haja van és fekete szeme. Mikor mosolyog szexi gödröcskék jelennek meg az arcán.

- Vicces, olyan mintha Mark női kiadása lenne! Nevet fel Nuea.

- Ne hülyéskedj már. - Nézek rá morcosan.

- Ez nem vicc, tisztára olyan mint Mark, csak ő szoknyát hord.

- Bárcsak hordana. - Sóhajtok fel az orrom alatt.

- Hogy? Nem hallottam.

- Nem, semmi. Nem mondtam semmit. - Iszogatok tovább.

Nehéz bevallanom, de folyton rá gondolok. Már alig várom, hogy újra lássam. Imádom a civakodásainkat, meg azt, ahogy rám néz, az apró érintéseket és még sorolhatnám.

- Inkább mesélj, veled mi újság? Hogy halad a cserkészés? - Kérdezem.

- Jól, sőt mi több nagyon jól. Összejöttünk! - Vigyorog.

- Gratulálok. Akkor a hétvégén már hivatalos párként jöttök Prarammal.

- Igen, úgy lesz. Az első közös hétvégénk. Olyan édes. Megbeszéltük, hogy lassan haladunk. Nem bánom, tudod megéri.

- Szerencsés vagy! - Mosolygok.

- Igen, tudom! Ne aggódj, te is találsz majd valakit magadnak, lehet éppen a mostani illető az!

Ezen elgondolkozok. Igaza lenne? El tudnám képzelni párként Markot? Nem zavar a gondolat, talán még tetszik is, de kár ezen agyalni, majd alakul ahogy alakulnia kell. Felesleges túlagyalni, mert akkor csak csalódás ér.

- Azt hiszem, ideje indulnom. - Megiszom a maradék italomat és felállok.

- Jól van Vee, majd beszélünk. - Köszön el Nuea.

Elindulok hazafelé, legalább kiszellőztetem a fejemet. Felnézek az égre, nagyon felhős, esőre áll az idő. Ahogy ezt kigondoltam, elkezdett esni nagy cseppekben. Szeretem az esőt, mindig is szerettem, imádok esőben sétálni. Lassan hazaérek, felmegyek az emeletre, elhaladok Mark ajtaja mellett, megállok, már kezem kopogásra készen, de visszahúzom. Hagyok neki időt, nem ijeszthetem el. Inkább belépek a saját lakásomba és magamra zárom az ajtót.

Lefekvéshez készülődök, bebújok az ágyba, közbe nyomogatom a telefonomat, de semmi érdemleges nincs benne. Leteszem magam mellé az éjjeli szekrényre, majd elkezdem a plafont bámulni, míg el nem nyom az álom.