Csak barátok?!

Untitled Part 20

Mark szemszögéből

Teljesen kikészültem, kimerültem, a lábaimat nem tudnám összezárni annyira remegnek. Vee lihegve rám borult, arcát mellkasomon pihenteti, kezével a hajamat babrálja. Kezemet tarkójára vezetem, majd ujjammal körkörös mozdulatokat teszek. Olyan nyugodt most minden, hosszú ideig nem szólunk semmit. Majd lassan felemelkedik rólam, hirtelen hiányérzetem támad, vissza akarom húzni.

- Várj egy pillanatot, mindjárt letakarítalak. - Szól. Megkeresi a pólóját majd letörli vele testemet, a fenekemnél is elidőz, nem hazudok zavarba hoz. Miután velem végzett saját magát is megtakarítja és félrerakja a már mocskos pólóját.

- Azt hiszem ideiglenesen megteszi. - Felemeli a takarót és anyaszült meztelenül becsusszan mellém, hátára fekszik, egyik karját a feje alá teszi. A másik karjával átkarol és mellkasára húz és újra a hajamat kezdi el simogatni.

- Nem akarsz felvenni valamit? - Kérdezem.

- Nem, jó ez így, és te se vegyél. - Fordítja felém fejét és belemosolyog a hajamba.

Karomat mellkasára helyezem és ujjaimmal elkezdem cirógatni. Kicsit fázni kezdek amit Vee észrevesz, megfogja a takarót és teljesen beborít minket.

- Olyan vagy, mint egy doromboló kiscica. - Suttogja.

- Ha te mondod! Nincs energiám veled vitatkozni, majd, majd holnap... - Kezdek el laposakat pislogni,

- Kérdezhetek valamit?

- Hmm?

- Mi lett volna, ha kívánsz is? - Kérdezi, nevetés bujkál hangjában.

- Utállak Vee Vivis!

- Én is utállak téged, Mark Masa...

Mondanám, hogy verőfényes napsütéses reggelre ébredtem, de nem. Dideregtem a hidegtől, kopog az eső a sátor falain. Még mindig Veehez simulva fekszek, mondjuk nagyon kényelmes. Egy kéz érinti hátamat, elkezd simogatni, a súrlódástól felmelegszem.

- Jó reggelt! - Néz le rám álmos szemekkel. - Hogy aludtál?

- Kielégítően.

- Annak örülök. - A lecsúszott takarót feljebb húzza, hogy a vállamat is takarja. Nincs kedvem felkelni és nagyon megszólalni se. Vee kicsit oldalra fordul, majd átölel és magához húz.

- Lassan fel kellene kelni. - Mondja.

- Hmm, valószínűleg igazad van, de olyan jó itt.

- Élvezed az ölelésemet?

- Dehogy! Taszítok rajta egyet. -A meleget élvezem. - Bár ez nem volt igaz. Tényleg élvezem az ölelését, a melegét, illatát, meg úgy az időt amit vele töltök.

Így maradtunk egy darabig, amíg elállt az eső. Vee kelt fel először. Figyeltem háta izomzatának mozgását, majd csikarásait.

- Basszus, Vee! Csupa karmolás a hátad! - Felém fordul, megpillantom a nyakát.

- A nyakad...Kiszívtam...És még a fogam lenyomata is látszik. - Szégyellem el magam.

- Mégis mit vártál? Nagyon heves voltál az éjszaka. - Kacsint.

Nem szólok semmit, igaza van, kicsit elragadtattam magamat az éjszaka folyamán. Előveszi táskáját, kotorászik benne, megtalálja a szükséges ruhadarabokat. Felhúzza az alsóját és feláll. Háttal van nekem, így tökéletes rálátásom van kerek fenekére, hosszú izmos combjára. Összefutott a nyál a számban, már csak a gondolatra is, hogy éjjel ezt a testet érintettem. Jobban ki kellett volna használnom az alkalmat, már nagyon sajnálom, hogy nem tettem. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Erre a gondolatra felcsillan a szemem, minden porcikáját érinteni, ízlelni akarom. Figyelem, ahogy felveszi a pólóját és a nadrágját, utána rám néz.