Csak barátok?!

Untitled Part 22

Mark szemszögéből

Hazaérve gyorsan megfürödtem, kikészítettem a tanulnivalómat, majd gyorsan csináltam vacsorát, hogy mire Vee átjön, kész legyen. Nem is telt bele sok idő, jött is.

- Először vacsizzunk vagy tanuljunk? - Kérdezem.

- Együnk, utána tudunk a tanulásra koncentrálni. - Mondja.

Gyorsan kiszedtem két tányérra egy-egy adag rizst, rá az omlettet egy kis sült baconnal megbolondítva. Leraktam Vee elé az egyiket, mellé a másikat, odamentem a hűtőhöz, kivettem az üdítőket, majd én is leültem az asztalhoz vacsorázni.

Miután megvacsoráztunk, leszedtem az asztalt, elmosogattam és visszaültem. Kezdődhetett a tanulás.

- Mit nem értesz? Mit kell elmagyaráznom? - Kérdezi Vee.

- Nézd, itt ez a feladat, valahogy nem jön ki a végeredmény. Ráadásul a megoldás szükséges egy méretpontos makett elkészítéséhez.

- Hadd nézzem. - Veszi el a tankönyvet és elkezdi tanulmányozni. - Mutasd hozzá a füzetedet.

- Tessék. - Adom oda.

- Hmm... Meg is van. Látod itt az átváltás nem jó, ott pedig felcserélted a képletet.

Szépen érthetően elkezdett magyarázni. Minden egyes részletbe merült, olyan aprólékossággal magyarázott. Nagy szerencsém van vele. Lassan összeállt a kép, sikerült megértenem és a számok is kijöttek. Segített megrajzolni az eredmények alapján a maketthez szükséges tervrajzot, majd részletesen elmagyarázta mit hogyan és miután csináljak. Nem győztem jegyzetelni. Már éjfél körül járhatott az idő, nem bírtam nyitva tartani a szemem, folyamatosan csak bóbiskoltam.

- Nagyon álmos vagy már igaz? - Kérdezi Vee.

- Igen. - Hümmögöm.

- Na gyere! - Feláll, majd karjaiba kap és bevisz a hálószobámba. Szépen, óvatosan lefektet, megigazítja a párnámat, utána oldalamra fordulok és betakar.

- Vee...

- Igen?

- Itt is alhatsz, van hely. - Vajon kihasználja a lehetőséget?

- Mmm. Rendben, veled alszom. - Megkerüli az ágyat és bemászik mellém a takaró alá.

- Azt nem mondtam, hogy az én takaróm alá bújj!

- Most miért vagy ilyen? Tudom, hogy úgy akarsz elaludni, hogy átölellek.

- Oui. Mi van ha így van?

- Örülnék neki. Karolja át derekamat, közelebb húzódik, és orra hegyével a tarkómat birizgálja.

- Hát akkor el kell szomorítsalak. Egyáltalán nem akarom, hogy átölelj.

- Ez fájt! - Húzza el karját, testével is távolodni készül, erre gyorsan megragadom a karját majd visszahúzom derekamra, tenyeremet ráfektettem kézfejére. Újra hozzám simul meleg testével, ami békességgel tölt el.

- Most már aludjál, ne morogj. - Suttogom neki, majd elmosolyodok, de ezt a mosolyt ő nem láthatja.

Mivel Vee nálam töltötte az éjszakát, így sikerült időben ébrednem, felöltöznöm. Van előnye is, hogy itt aludt.

- Mindjárt jövök érted, átugrok átöltözni és hozom a táskámat. Meg sem várta a válaszomat, kiviharzott. Nem tellett bele sok idő és már vissza is tért.

- Használhatom a fürdőszobát?

- Persze, eddig sose kérdezted.

- Az más. -Kacsint.