Csak barátok?!

Untitled Part 9

Vee szemszögéből

Arra ébredek, hogy erősen süt be a nap. Szombat van, hála az égnek nincs egyetem és más elintéznivalóm sincs. Felülök az ágyban, nyújtózkodom egyet, megmozgatom a fejemet, majd kinyitom szememet. Balra nézek és mellettem látok egy csomókupacot. Éppen csak a fekete hajszálak látszódnak ki a takaró alól. Kicsit lejjebb húzom a takarót, és megszemlélem az alatta békésen szendergő Markot. Ilyenkor bezzeg békésen néz ki, bezzeg amikor szemtől szembe beszélgetünk. Mint egy felpaprikázott kis kakas.

Most van időm alaposabban megnézni. Fekete haja összevissza kunkorodik, szemöldöke sötét szép ívet követ, hosszú szempillák keretezik fekete mindig ábrándos szemeit. Hófehér bőre makulátlanul tiszta, semmi kifogást nem lehetne találni benne. Még a lányok is megirigyelhetik. Rózsaszín ajkait enyhén kinyitotta, még a nyál is kifolyik olyan jóízűen alszik.

Összességében igen kiemelkedő, szemet gyönyörködtető látvány. Ami most az én ágyamban van befészkelve. Hirtelen megrohamoznak az éjszakai esemény történetei. Hihetetlen, hogy megtettük. Szerencsére nem vagyok az az agyalós fajta, nem emésztem magam, inkább csak elfogadom a történteket. Úgysem lehet rajtuk változtatni, és ha igazán őszinte akarok lenni, mert miért ne legyek. Sose hazudtam magamnak, olyan feleslegesnek tartom. Szóval, hogy őszinte legyek, újra akarom csinálni. Újra szeretném élni minden egyes érzéki, izgalmas pillanatát. Továbbra is őt figyelem.

Ehhez bizony erős taktika kell. Ne legyen a nevem Vee Vivis, ha Mark nem köt ki újra a karjaimban! Elmosolyodok. Mark Masa... Belekerültél a pók hálójába, innentől fogva nincs menekvés. Óvatosan lecsúszok az ágyról, nehogy felébresszem és a konyha felé veszem az irányt. Szükségem van egy feketére. Lefőzöm a kávét, majd félig beleöntöm kedvenc bögrémbe majd felengedem tejjel. Lassan kortyolgatom, annyira jólesik a szervezetemnek.

Lassan nyílik a hálószobaajtóm, és egy álmos Mark próbál kitántorogni onnan.

- Vee nekem is csináltál kávét? Szétmegy a fejem.

- Persze, gyere. Kitöltöm ahogy ő szereti és a kezébe nyomom. Leül a pult melletti székre, térdére támaszkodik és issza a kávéját.

Némán figyelem. Lassan megdermed, rám néz, kitágul a szeme és elvörösödik. Vicces látvány, olyan zavarban van. Azt hiszem most játszódik le a fejében minden. Javára váljon, nem szól egy szót sem. Tovább issza a kávéját.

Magára hagyom gondolataival, bemegyek a hálószobába, kinyitom az ablakot, hadd járja át a friss levegő a szobát. Közben megigazítom az ágyat. Észre se veszem, hogy Mark az ajtófélfának van támaszkodva, keresztbe tett lábakkal és még mindig issza a mostanra kihűlt kávéját. A tekintetét a hátamba fúrja, de nem reagálok rá, folytatom a rutinomat.

- Valamit reggelizni kellene. Szólal meg. Gondolom, már nem bírta tovább elviselni a csendet.

- Rendben, csinálsz valamit? A hűtő a tiéd! Mosolygok rá.

Kimegy, hallom a hűtőajtó nyitódását, majd beszól.

- Van baconod, tojásod, és egy kis...

- Még jó hogy van tojásom. Osontam a háta mögé, és ott szólaltam meg. Azt hiszem a frászt hoztam rá. Az ijedtségtől megcsúszott és hátra akart esni, de még éppen időben sikerült megragadnom a derekát, így csak a mellkasomhoz dőlt. Régen nem csináltunk volna ebből gondot, de a tegnap történtek után megváltoztak a dolgok. Minden idegszálam érzékeli a jelenlétét, illata az orromba kúszott. A kezem még mindig a derekát fogja, kicsit feljebb csúsztatom, hogy érezzem dereka ívét. Hirtelen felegyenesedik, elhúzódik megfordul és rám néz.