Csak barátok?!

Untitled Part 24

Mark szemszögéből

Szokásos délelőtti kávémat kortyolgatom az erkélyen. Éppen azon mélázom, hogy tegnap este átmentem és megcsókoltam. Micsoda napzárás lett volna, ha nem csókol meg? Minden esélyt megadtam neki, nem győztem az ajtóm előtt toporogni. Erre mit csinál? Elköszön és bemegy a lakásába?! Felháborító! Férjként neki kellett volna kezdeményezni. Ilyen és még ehhez hasonló gondolatok cikáznak át fejemen.

Mennyivel egyszerűbb volt fiatalkorunkban. Csak játszottunk, fára másztunk, bicikliztünk és minden egyebet, amit a tinik csinálnak. Mondjuk, ha jól belegondolok, amikor Veenek először lett barátnője, nagyon nehezen kezeltem. Nagyon rosszul esett, hogy mást helyezett az első helyre, én csak hátul kullogtam. Ha moziba hívtam, akkor vagy lerázott vagy a barátnőjével jelent meg, ha szükségem volt rá nem volt ott. Nem voltak közös programok nagy beszélgetések. Onnantól kezdve kezdtem el vele rivalizálni, hátha újra felém fordul. Egy idő után helyre billent a kapcsolatunk, de másabb lett. Viszont ezt betudom annak, hogy már nem voltunk gyerekek.

Mély töprengésemből telefonom csörgése ébresztett fel, megnéztem ki hív, majd felvettem.

- Szia Kamphan!

- Szia!

- Hányra menjek hozzád?

- Hatra ha jössz tökéletes!

- Oké. Sietek! Addigra fürödj meg! :D Ja és mindenhol tisztítsd meg magad! Szerintem szükséged lesz rá!

- Kamphan!!!

- Mi az?! Ezt akarod nem?!

- Várlak...Most leteszem.

Azzal a lendülettel kinyomom a telefonomat. Most pedig szedjük össze gondolataimat. Ki kellene választani mit vegyek fel este. Kipakoltam az egész szekrényemet, de nem találtam semmit, nem tudom mit vegyek fel. Bajban vagyok! Teljesen kétségbe estem! Ekkor kopognak az ajtómon.

Kinyitom és látom, hogy Kamphan álldogál az ajtóban.

- Hoztam egy kis uzsonnát! – Elém tart egy szatyrot teli kajával. – Illetve biztos voltam benne, hogy kell a segítségem! – Neveti el magát.

- Kamphan, te vagy a legjobb! – Gyorsan elveszem a szatyrot, tálalom a finomságokat és nekiülünk elfogyasztani.

- Nem tudom, hogy mit vegyek fel! Ne akarj benézni a hálómba!

- Sejtettem, hogy ez lesz a helyzet! – Mosolyog az orra alatt.

Megebédeltünk, elpakoltam magunk után, majd bementünk a hálónkba.

- Itt aztán tényleg nagy a kupi!

- Én mondtam! Gyere, segíts!

Elkezdtük szortírozni a ruhákat. Amikben biztosak voltunk, hogy nem veszem fel azt egyből a szekrénybe raktuk vissza. Szépen lassan fogyogatott a ruhakupac. Végül kiválasztottunk három nadrágot, és öt felsőt.

- Hát egy kicsit leegyszerűsítettük! Legalább az alsódon nem kell ennyit agyalnunk, ugye Mark? Ugye?

- Kamphan, mit gondolsz te rólam? Még jó, hogy abban biztos vagyok. Bár ha a fehér nadrágot veszem fel...

- Oké, a fehér nadrág kizárva! – Mondja Kamphan. – Melyik legyen a szürke vagy a kék? Ha engem kérdezel, lehet a kék jobb lenne, jobban rád passzol, és kiemeli a fenekedet!

- Ezt meg honnan tudod?

- Láttam már rajtad, és attól, hogy a barátod vagyok, még nem vagyok vak! – Vigyorog.