Csak barátok?!

Untitled Part 12

Mark szemszögéből

Már hétfő reggel van, későn ébredek, nem csörgött az ébresztőm. Tegnap nem értem haza időben, most meg is iszom a levét. Úgy történt, hogy reggel amikor felébredtem, rám jött a honvágy. Így fogtam magam és hazamentem édesanyámhoz. Még mindig ugyanott lakunk, ahol gyerekkoromban. Nagyon meglepődött édesanyám, amikor meglátott, de örült is nekem. Láttam az arcán, ami a boldogságtól csak úgy ragyogott. Gyorsan behívott, leültetett az asztalhoz és reggelivel kínált. Miután elém tette az ételt, leült velem szemben és fecsegtünk a munkáról, egyetemről barátokról. Minden általános dologról, ami egy egyetemistát érinthet. Amikor végeztünk a reggelivel letakarítottuk az asztalt, elmosogattunk, majd elmentünk a piacra bevásárolni. Olyan rég voltam már anyával a piacon, gyakrabban kellene hazalátogatnom, de hát a tanulás...

Mikor hazaértünk, kipakoltuk a szatyrokat és édesanyám nekiállt főzőcskézni, ha már az egy szem fia hazatalált, nehogy élelem nélkül menjen vissza. Mindenféle finomságot készített be nekem, még felsorolni se tudnám.

- Kisfiam, Veenek is készítettem, majd add oda, rendben?

- Persze anya, mindenképpen.

- Hogy van az a nagyfiú? Már olyan régen láttam, mostanában nem látogatott meg. Kérlek szidd meg a nevemben is! Még mindig olyan helyes, mint volt? Vagy már helyesebb is? Biztos futnak utána a lányok. - Kuncog magában édesanyám.

- Jaj anyu, ne már! Jól van, semmi baja, olyan, mint volt. Persze, odaadom, és meg is mondom neki, hogy mennyire hiányolod a hercegedet. - Duzzogok.

- Mióta lett a hercegem? Nem is tudtam róla.

- Amióta csak őt hiányolod, velem meg nem is foglalkozol! - Toporgok mellette.

- Fiam, tudod jól, hogy ő is olyan mintha a sajátom lenne. Mindig együtt voltatok.

Megértően bólintok, hisz igaza van, Vee szülei is ugyanígy törődnek velem. Úgy elbeszélgettük az időt, mire észbe kaptunk már sötét volt. Gyorsan bepakoltam a cuccokat, amikkel édesanyám felszerelt és elindultam a kollégium felé. Megérkeztem, felhurcoltam mindent, majd mire kipakoltam, volt vagy fél tíz. Szóval igen, elhúztam az időt, sikerült későn lefeküdnöm, most meg hatalmas karikák vannak a szemem alatt.

Egyszer csak kopognak az ajtón. Biztos Vee jött értem, gyorsan szaladok, kinyitom az ajtót és behívom.

- Vee gyere be. Pár perc és kész vagyok.

- Rendben, mi lett veled? Olyan vagy, mint a Hurrikán!

- Ne is mondd, tegnap anyánál jártam. Üdvözöl meg minden, oh és kaját is küldött, majd odaadom délután.

Közbe beszaladtam a fürdőbe, fogkrémet nyomtam a fogkefémre majd elkezdtem sikálni a fogam. Gyorsan arcot is mostam, a hajamat csak átkapirgáltam, beállítani most nincs idő.

Visszarohanok a szobába, leveszem a melegítőmet, majd felrángatom a nadrágot, Veeről teljesen el is feledkezek. Ledobtam a pólómat, mennék az ingért, de hirtelen a kezembe nyomja, gyorsan belebújok. Hol lehet a nyakkendőm. Gondolkodom magamban. Megfordulok, éppen az inget tűröm be a nadrágom derekába, de szememmel már a nyakkendőt keresem. Mire Vee megállít, egyenesbe igazít magával szembe, és nyakamba akasztja, amit kerestem.

- Honnan tudtad, hogy ezt keresem?

- Kiolvastam a gondolataidból. - Mosolyodik el.

Nem engedi, hogy elforduljak és magamnak kössem meg. Hagyom, hogy megigazítsa, majd megkösse. Kicsit elidőzik a keze a kendőn, majd arcomba néz és megszólal.