Csak barátok?!

Untitled Part 31

Vee szemszögéből

Az a bizonyos eset után, nem figyeltem az idő múlását. Eleinte kerültem az egyetemet, nem volt kedvem bemenni, de aztán rájöttem, hogy ez nem megoldás. Végül eldöntöttem, csak azokat a helyeket fogom kerülni, ahol tudom, hogy összefuthatunk. Szerencsétlenségemre ritkán még így is sikerült belefutnom. Olyankor a szívem összefacsarodott, nehezen kaptam levegőt, de sikerült teljesen figyelmen kívül hagynom minden egyes találkozáskor.

Az esetről csak Nuea tudott, a többieket nem avattam be. Tudom, hogy szívükre vették volna a dolgot és cselekedni akartak volna, egy kicsit beleszólni a dolgokba. Viszont könyöradományra jelenleg nem volt szükségem. Nuea néma támogatása tökéletesen elegendő volt számomra. Megpróbáltam így is nem dagonyázni az önsajnálatomban. Erre egy teljesen váratlan helyről jött „segítség". Ploy megtalált, és nem csak úgy ritkán összefutottunk, minden egyes szünetben, ebédkor, lyukasórán. Folyton a nyomomban volt és tömte a fejemet a hülyeségeivel. Arra mondjuk jó volt, hogy kiverje Markot a fejemből, és néha még meg is mosolyogtatott. Egy idő után, már én is kerestem a társaságát, bár semmit sem akartam tőle, ezt ki is hangsúlyoztam neki. Nuea nagyon ellene volt a dolognak, szerinte nem fogok ebből jól kijönni, valamit csinálni fog ez a nő. Én viszont úgy voltam vele, nem érdekel addig, míg kiveri még a gondolatát is Marknak .

Mark... Ritka pillanataimban, amikor figyelembe vettem, láttam milyen jól néz ki. Ennek ellenére hiába volt tökéletes a megjelenése, a szemeiből eltűnt a fény, mosolya megfakult. Titokban vonzotta a tekintetemet, és amikor senki sem vette észre, rajta tartottam a szemem, csak pár pillanatig. Éppen elég volt ez az idő, hogy a szívem darabokra törjön újra és újra, és újra. Tegnap véletlenül összefutottam vele és beszélni akart velem. Annyira bepánikoltam, ahogy a szemeimbe nézett. Gyorsan kitaláltam valami kifogást, csak hogy szabaduljak tőle. Nem bírtam a közelében megmaradni. Láttam felvillanni szemeiben a fájdalmat, de nem törődhettem vele. Nekem még jobban fájt.

Ma viszont bebizonyosodott, hogy a karma mindig visszaüt.

Ployyal reggelizem a kantinban, hallgattam a fecsegését, de gondolatban teljesen máshol járok. Szemeim előtt egy fekete fürtökkel, fekete szemekkel és gyönyörű gödröcskékkel rendelkező személy lebeg. Ploy mellettem kérdezett valamit, gőzöm sincs, hogy mit, amire én bolond egyből rávágtam, hogy rendben. Mint kiderült, beleegyeztem egy randiba. Most aztán fogom a fejem, hogy mekkora hülyeséget csináltam, de nem mondhatom vissza. Így jártam... Mindjárt sírva fakadok! Kibírom, nem lesz gond. Majd beszélek Nueaval, hogy húzzon ki a csávából.

Délután Nueaval sétálunk az egyetem udvarán, mikor vázolom neki a dolgokat.

- Szóval véletlenül igent mondtam!

- Ne már! Miért nem figyeltél oda! Most jó nagy pácban vagy! Hogy akarsz kibújni?

- Mivel már megígértem, nem bújhatok ki. Nincs más dolgod, mint a megadott időpontban felhívsz, és mindenféle hülyeséget hablatyolsz!

- Ez mire jó? – Kérdezi értetlenül.

- Arra, hogy majd előadom, mennyire nagy szükséged van rám most egy nagyon fontos ügyben. Ezzel az ürüggyel le tudok lépni!

- Akár még be is válhat! Rendben, segítek. Legközelebb jobban figyelj oda, mire mondasz igent!

- Úgy lesz, ígérem!

- És mi a helyzet a Nonggal?

- Semmi, kerülöm, mint a pestist! Nuea! Nem bírok a közelében lenni, fáj!

- Megértem barátom, majd jobb lesz! Lehet, hogy mégis beszélned kellene vele! Ki tudja, lehet, hogy átgondolta a dolgokat.

- Nem hiszem, nem olyan fajta. Nagyon határozott volt. – Szomorúan ingatom a fejemet.