Csak barátok?!

Untitled Part 10

Mark szemszögéből

Beállok a zuhany alá és csapatom magamra a kellemesen langyos vizet. Pont erre van most szükségem. Kezemet a falnak támasztom, fejemet hátrahajtom és élvezem a legördülő vízcseppeket. Ez a gyerek, nem is tudom mit képzel? Mi járhat a fejében? Egy biztos, neki bejött az elmúlt éjszaka. Behunyom a szemem, és én is átgondolom a történteket, tisztán kell látnom. Megtörtént, rendben. Ezen már változtatni nem lehet, nem is emésztem magam miatta. Milyen hatással van rám? Ezt kellene jobban megtudnom. Élveztem, igen, de még mennyire. Már ha rá gondolok is pezsegni kezd a vérem. A testem sóvárog az érintése után. Sose gondoltam volna, hogy Vee ilyen hatással lesz rám, de ugye úgy tartja a mondás, hogy „egyszer lesz, ami sose volt.". Ezek után megkérdőjelezem a szexuális orientációmat. Ha a lányokra gondolok, még mindig bejönnek, rendben ez jó, felsóhajtok. Pasik... Hát még sose gondoltam rájuk úgy, ezt ki fogom deríteni. Már tudom is, hogy hogyan. Nem mintha gond lenne, hogy a pasik is bejönnek esetleg, csak azért biztosan szeretném tudni. Úgy érzem, a testem bírja a kiképzést, reggel egy kicsit érzékenyebb volt az alfelem, de nem olyan vészes. Ezen kívül semmi extra. A pozíció. Hmm...Alul voltam. Ha belegondolok, ezzel sincs problémám, felül nem tudnám elképzelni magam, vagy talán mégis. Jó kérdés, ezen még rágódok majd egy darabig, most inkább kiürítem az elmémet.

Gyorsan beszappanozom a testem minden egyes részét, leöblítem, majd kilépek a zuhanyból, hogy szárazra töröljem magam. Felnézek és meglátom magam a tükörben. - Mi a fene?! - A hasam teli van lilás szívásnyomokkal.

- Vee!!! Kiabálok hangosan. Pár pillanat múlva egy vigyorgó fej jelenik meg az ajtónyílásban.

- Mi a baj? Kérdezi...

- Nézd meg a testem! Mutatok végig magamon. Még szerencse, hogy a törölközőt már körbecsavartam a derekamon.

Végig néz sóvár pillantással, minden egyes látható felületet szemrevételez, majd pimaszul megszólal.

- Ahogy én látom, nincs semmi baja. Mindened megvan! A törölköző alatti dolgot viszont nem tudom megmondani, eldugtad előlem! Ne hibáztass érte! Vigyorog teli szájjal.

- Oh... Akkor ezt és ezt és ezt nézd meg! Mutatok a foltokra a hasamon.

- Nem értem mi a gondod vele, szépen mutatnak rajtad!

- Inkább menj innen kifelé! Semmit se tudsz komolyan venni.

- Dehogynem, téged is komolyan veszlek. Ez már valami, nem úgy gondolod? Kacsint.

- Menj, még szépen mondom! Gyorsan kihúzza a fejét, és már ott sincs. Nem tudok rá haragudni, ahogy beugrik az a szemtelenül vigyorgó képe, meglágyul a szívem. Nem, határozottan nem lehet rá haragudni. Gyorsan felkapom a ruháimat, majd kimegyek a fürdőből.

- Hol a telefonom?

- Feltettem neked töltőre. Az előbb valami elterelte a figyelmedet és elfelejtetted feltenni.

Inkább nem felelek, odamegyek a telefonhoz, kikeresem Praram számát, majd tárcsázom. A sokadik csörgésre felveszi.

- Halló. Szól bele lihegve.

- Szia! Mikor kapom vissza a kabátomat?

- Oui... Nekem most dolgom van, odaadtam Fusenak, ő eldobja neked. Jó lesz így? Kb két óra múlva.

- Rendben, mondd meg neki, hogy Veenél megtalál.

- Oké, szólok neki. Szia. Köszön el.

- Szia! Leteszem a telefont, majd Veehez fordulok.

- Még egy kicsit boldogítalak, ha nem gond.

- Dehogy gond, érezd magad otthon. Oh, most jut eszembe, már otthon vagy!