Untitled Part 33

711 45 9
                                    

Vee szemszögéből

Az egész éjszakát szeretkezéssel töltöttük, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mondtam Marknak, hogy talán nem kellene, mert másnapra még ülni se fog tudni, de nem hallgatott rám. Őrület, ami tegnap este történt. Mark elmesélte, hogy mit csinált Ploy. Átlépett minden határt, hogy gondolta ezt a viagrás dolgot? Azt hitte, hogy majd rávetem magam? Ostobaság! Ha ő lenne az utolsó ember a földön, akkor se nyúlnék hozzá egy ujjal se. Akkor inkább elintézem magamnak, az is egy megoldás, mosolygok magamban. Az oldalamhoz simuló alak lassan ébredezik, annyira átölel, hogy mozdulni sem bírok. Lábát átvetette rajtam és úgy kapaszkodik belém, mint egy kismajom.

- Vee, felébredtél? Nem tudtál aludni? – Nyöszörög rekedtes hangon.

- Jó reggelt! Már egy ideje. Tudtam volna még aludni, de valaki úgy csimpaszkodik belém, hogy mozdulni se tudok!

- Ha zavar, akkor nem teszem! – Erre el akar húzódni, ami sikerül is neki. Oldalamra fordulok, majd visszahúzom magamhoz, így egymással szembefordulunk.

- Tudod, bármit is csinálsz, nem tud zavarni. - Simogatom meg arcát, mire elmosolyodik.

- Vee! Ne legyél ennyire elfogult!

- Én az lehetek, mivel a pasid vagyok! – Hátára gördítem és ránehezedek. Csókolgatni kezdem, amire felnevet.

- Mit csinálsz?

- Mark... Vajon mennyire fáj a feneked? – Kérdezem kihívóan, majd kezemet lecsúsztatom férfiasságára.

- Oui...! Még korán reggel van! Mikre nem gondolsz! Khm...Azt hiszem, egy menetet még simán kibírok! – Nevet rám széles, táncba hívó mosollyal.

Ahogy ezt kimondta, gyorsan bemászok a takarója alá és olyan élményben részesítem, amit örökké emlegetni fog.

A sok szex délutánra megtette hatását, Mark alig tudott megülni a fenekén. Mondanám, hogy sajnálom, de hazudnék. Élveztem minden egyes percét, ahogy ő is. Bár éjszaka mondtam neki, hogy elég lesz, álljunk le, de nem engedte, mivel folyamatosan vigyázban álltam. Kértem, hogy csak kézzel, vagy orálisan elégítsen ki, de mindenképpen azt akarta, hogy benne legyek. A kis telhetetlen. Elhasználtuk az összes síkosítót és óvszert, ne felejtsem el pótolni.

Még mindig az ágyban vagyunk, nem akarjuk elhagyni. Beszélgetünk, filmet nézünk, vagy csak átölelem és némán pihenünk.

- Mark, nem vagy éhes?

- Attól függ mire!

- Már megint mi jut eszedbe? Nem volt elég?

- Vee, most neked van piszkos gondolataid! Én az ételre gondoltam, mert farkaséhes vagyok! Bármennyire is vagy finom falat, ma már inkább kihagynálak. – Bocsánatkérően fintorog.

- Nyugi, megértelek! Nem bír el többet gyenge tested! – Nevetek rajta.

- Gyenge test? Majd megmutatom én neked! – Azzal a lendülettel rám veti magát, és egy rossz mozdulatnak köszönhetően feljajdul.

- Mark, nagyon fáj? Sajnálom, nagyon is erős tested van! Csak ne mocorogj, ártasz magadnak. Ráadásul szeretném, ha mielőbb felépülnél. - Kajánul elmosolyodok.

- Vee! Te csak arra tudsz gondolni? És mi van a mély érzelmekkel? A halálig tartó szerelemmel! Most megsebeztél! – Szemtelenül elvigyorodik.

- Ne csináld ezt! Tudod, hogy szeretlek! Na, ne durcizz már!

-Nem durcizok! Mondd, hogy tudsz így mosolyogni, hogy a szemed is veled nevet?

- Talán tetszik?

- Nem! – Jelenti ki, majd nagy nehezen feláll. – Elmegyek fürdeni, addig csinálsz valami vacsit?

Csak barátok?!Where stories live. Discover now