Csak barátok?!

Untitled Part 28

Mark szemszögéből

Az utóbbi pár hétben minden időnket együtt töltöttük Veevel. Legyen szó az egyetemről, étkezésekről, tanulásról, vásárlásról, szórakozásról vagy a legélvezetesebb dologról, a szexről.

A kapcsolatunk határozottan más irányt vett, de azt kell mondanom, hogy a javára vált. A rengeteg közös időtöltésnek köszönhetően nem nagyon tudunk meglenni egymás nélkül, ha más nincs akkor telefonon váltunk pár szót óránként. Ráadásul nem kötelesség miatt tesszük, csak törődünk a másikkal.

Azóta az éjszaka óta együtt alszunk. Néha nála, amit kimondottan élvezek, mert tisztában vagyok azzal, hogy eddig senkinek se engedte, hogy nála aludjon, mivel nagyon kényes a magánszférájára. Kivételesnek érzem magam. Legtöbbször viszont nálam alszunk, amit azért szeretek, mert lassan minden átveszi az illatát. Mindenhol jelen van, fürdőszobában, nappaliban, hálóban. Kimondottan szeretem, hogy az ágyneműmnek Vee illata van. Néha, ha nem látja átölelem a párnáját vagy a takaróját és mélyet szippantok beléjük. Lassan több ruhája van a gardróbomban, mint nekem. Egyik fiókomat ki is kellett üríteni, hogy legyen hová pakolnia a zoknijait és az alsóit.

Szeretem, hogy mindig odafigyel rám, időben felébreszt, vagy ahogy kuncog ha egy jó filmet nézünk. Azt se hagyjam ki, mikor az éjszaka kellős közepén magához húz, átölel, tarkómhoz érinti orrát és alszik tovább.

A barátaink nem sok mindent érzékeltek a változásokból. Persze, megjegyezték olykor- olykor, hogy nem tudunk meglenni egymás nélkül, szimbiózisban élünk, vagy éppen kicsit bizalmasabban érintjük meg egymást. Szerencsére betudják annak, hogy gyerekkori barátok vagyunk.

Részemről egyedül csak Kamphan tud rólunk, de ő tartsa a száját. Néha mondjuk szívja a vérünket, a többiek előtt kétértelműen fogalmaz, amit minden egyes alkalommal ki tud magyarázni. Nekem néha forr tőle a vérem, viszont Vee csak mosolyog rajta, és azt mondja hagyjam rá.

Megbeszéltük, hogy a következő hétvégén hazalátogatunk. Úgyis régen jártunk mát otthon, főleg együtt. Péntek reggel bepakoltuk a táskáinkat a kocsiba, hogy ahogy vége az egyetemi óráinknak csak be kelljen szállnunk kocsiba és indulhatunk is.

Elsőnek hozzánk mentünk, Vee szülei ugyanis nincsenek otthon, dolgoznak. Amint kinyitottam az ajtót anyukám jelent meg sugárzó mosollyal arcán.

- Hát megjöttetek? - Csapja össze tenyerét.

- Igen anya!- Megyek oda hozzá és szorosan átölelem. Vee a küszöbön toporog, látom zavarában nem tudja mit csináljon.

- Gyere be! - Fogom a kezét és behúzom. - Anya, nézd ki jött hozzád látogatóba! A herceged!

- Nem inkább a tiéd? - Mondja anyám.

- Hogy mi? - Meresztek nagy szemeket.

- Te mondod mindig, hogy így a hercegem, úgy a hercegem! Jaj, de ne csak ott ácsorogjatok! Gyertek be!

Leülünk az asztalhoz, édesanyám sürög forog körülöttünk. Elénk tesz egy nagy tálca süteményt és jeges teát, majd leül közénk.

- Mesélj Vee! Hogy vagy? - Kérdezi anyám. Én meg csendben figyelem kettőjük párbeszédét.

- Köszönöm Mai néni, nagyszerűen vagyok! Az egyetem jól megy, néha van egy kis mellékes is. Néhanapján eljárunk szórakozni is, hogy kiengedjük a gőzt, de ne aggódjon Mai néni, csak bizonyos kereteken belül. Úgyhogy nem panaszkodom.

- Oh ez nagyszerű! Na és a lányok? - Kíváncsiskodik anya.

- Mai néni! - Szörnyülködik Vee, de azért válaszol. - Nincs most komoly kapcsolatom.