Utálatos főnök

5. Rész

Eltelt 1 hét amióta dolgozom. Hát mit is mondjak? Minden tökéletes lenne ha nem volna egy utálatos fõnököm. És az a levél, amit a postaládába volt, azóta kicsit félek. Nem tudom hogy ez valami vicc, vagy mi akar lenni.
Próbalom a munkával elterelni a gondolataimat kevés sikerel. Épp a cég konyhájába csinálok magamnak egy teát amikor érzem hogy valaki a hatam mögött áll, egész szorosan. Amikor megfordulok nem hiszel a szememnek, Dani állt ott. A fõnököm.
-Úristen, nagyon megijesztett!
-Nem volt szandékomba.
-Öm, esetleg szeretne valamit?
-Igen..
-És mit??
-Hát..
Végig nézz rajtam és pimaszul mosolyog ami miatt kicsit zavarba jövök.
-Igen?
-Khm, mindegy.
-Biztos? Csinaljak egy kávét??
-Nem, nem kell.
-Akkor rendben van.
A tekintetünk össze akadt, nézztünk egymásra. Csak most veszem észre milyen szép zöld szeme van. Le nézzek a szájára, oh Istenem miért ilyen szexi?! Mi Mira! Elég! A fõnököd!!
A pillanatott a telefonom zavarja meg, jött egy üzenetem. Gyorsan hátra léptem.
-Khm, bocsánat.
-Semmi baj, kérem a papirokat az asztalomra.
-Rendben.
Elment. Egyedül maradtam. Kb 1 percig csak nézztem utána de aztán észbe kaptam és megnézztem az üzenetett. Amit nem kelett volna.

Ismeretlen: Láttlak! Jobb lesz ha vissza fogod magad! Szálj le a fõnöködrõl! Vagy különben nagyon megbánod Kislány!

Úristen, ez már kurvásul nem vicces!! Körül nézztem de nem láttam senkit. No jó kezdek félni. Ki ez? És mit akar tõlem?!

Vissza mentem az irodámba de nem tudtam nagyon figyelni. Csak bámultam magam elé. És gondolkodtam hogy ki lehet az. Senkinek nem artottam. A gondolkodásomat a telefon csörgés zavarja meg. Amire nagyon megijedek. Ismeretlen szám volt az, no jó nagy levegõ.
-Halló ki az?
-Még ma be hozza azokat a papirokat?!
-I-igen azonal viszem!
Amikor le tettem ki fújtam a levegõt, majd megfogtam a papirokat és elindultam a fõnök irodájába. Amikor oda érek bekopogok.
-Na végre! Azt hittem soha nem ér ide!
-Elnézést, még valaszoltam az üzenetekre.
-Jó mindegy. Van valami fontos?
Nem nagyon figyeltem, mert csak a telefonomat nézztem és közben az ablakon bámultam ki. Tuti hülyének nézzet.
-Haho!!??
-Bocsánat, igen?
-Figyel rám?!
-Persze, mondja.
-Van valami fontos üzenet, targyalas?
-Öm, nézzem...
-Már rég meg kelett volna nézznie.
-13:00kor jön Dénes úr beszélni magaval.
-Rendben. Köszönöm, elmehet.
Most sem figyeltem rá, csak az ablakon bámultam ki hát ha láttok valamit, vagy nem tudom.
-Mira!!
-Igen? Bocsánat.
-Mégis mi van ott kint?!
-S-semmi!
-Akkor mit nézz?!
-Ja csak..aa..kilátást!
-Komolyan?
-Igen!
-Oké de most menjen.
-Rendben.
Úristen ez nagyon ciki volt. Vissza mentem a helyemre és folytatam a munkát.

Este 6kor végeztem. Fel vettem a holmimat és elindultam le a parkolóba. Közben a taskámba kerestem a kocsi kulcsot, sehol sem talaltam. Ezt nem hiszem el. Le gugoltam és úgy kerestem. Egyszer csak hallom hogy egy autó közelít. Hátra nézzek és ez kurva gyorsan jön felém én nem tudtam mitcsinalni. Azt hittem hogy most meg fogok halni de komolyan. De nem, valaki el lököt onan és szerencsére nem lett semmi bajom. Amikor kinyitom a szemem nem hiszek a szememnek.
-Jól van?
-Azt hiszem hogy igen, köszönöm.
-Mira? Nem akarok szart keverni de ez nagyon el akarta magát ütni.
-Aa biztos nem szandékos volt.
Hazudtam, hisz még a hülyének is világos hogy el akartak ütni.
-Hát pedig nagyon is az volt, maga felé jött, épp hogy el rántotam magát onan!
-Rémeket látt Mr. Jacob. Köszönöm hogy megmentett. Jó éjszakát!
-Jó éjt!
Gyorsan beszáltam a kocsimba és elindultam haza. Nagyon reszkedtem. Alig tudtam az útra figyelni. Mindig bele nézztem a tükörbe hogy követ e valaki, de szerencsére nem. Haza értem és megnézztem a postát. Egy újabb levél. Istenem mit ártotam és kinek?!
Fel mentem becsuktam az ajtótt és megnézztem.

"Most az egyszer szerencséd volt, de máskor nem lesz! Ki foglak csinalni!!"

Fuh, eddig viccesnek tūnt de már nem az. Nem tudtam aludni. Egész éjszaka forgolódtam. Gondolkodtam hogy ki küldthete de senki nem jutott eszembe. Nincsenek ellenegségeim. Vagyis nem tudok róla hogy lennének.