Utálatos főnök

28. Rész

DANI SZEMSZÖGE:

Nem nagyon emlékszem a tegnap estére de arra igen, hogy Mira hozott haza. Nem tudom, hogy honan tudta hogy hol vagyok, én hívtam volna fel? Őszintén most nem is akarok ezzel foglalkozni. Ez a reggel nagyon különös volt számomra, ott feküdt melletem egy mese szép lány. Ő az egyetlen nő aki befeküdt az ágyamba. Eddig soha senki nem feküdt itt, ha volt is valami kalandom akkor azt az egyik vendégszobába volt. Sokáig csak nézztem őt, ahogy alszik. Gyönyörű ez a lány. Nem szerethetek bele, hisz ő a titkarnőm. Amíg ezt megbeszéltem magammal addig Mira elkezdet ébredezni. Ahogy ezt észre vettem gyorsan úgy tettem mintha aludnák. Nem akarom, hogy megtudja hogy őt bámultam.

MIRA SZEMSZÖGE:

Nagyon jól ébredtem, már rég aludtam ilyen jól. De ez a jó kedv hamar el is megy amikor oldalra fordítom a fejem és észre veszem Danit. Baszus, én nála aludtam, egy ágyba. Gyorsan fel ülök és elkezdek gondolkodni. Hogy mehetnék úgy haza, hogy őt ne keltsem fel? Hm..hát ez jó kérdés. De mit gondolkozok én ezen ennyit?! Fel állok és elmegyek nem? Nem lehet ez olyan nehéz. Fuh, akkor hajra.
Fel állok és elveszem a pulcsimat az ágy széléről és el is indulok az ajtó felé lábujjhegyen. De azt hiszem nem voltam elég hallkan mert Dani fel kelt.

-Jó reggelt..már mész is?
Vettem egy nagy levegőt majd megfordultam.
-Khm, igen..még haza kell mennem át öltözni stb.
-Sietsz valahová?
-Öm igen, az irodába kell mennem.
-Akkor akár el is mehetünk együtt nem?
-Én inkább haza megyek.
-Miért is?
Fel állt az ágyról és felém kezdett el közelíteni. Oh baszus és nincs rajta póló. Azok a kockák anyám.
-Tetszik?
Mosolyog pimaszul.
-Khm..n-nem tudom hogy miről beszélsz, de nekem már tényleg mennem kell.
-Várj Mira.
-Igen?
Fordultam vissza.
-Legalább reggeliz velem. Abba csak nem halsz bele.
-Dani..
-Csak egy reggeli és mehetsz is.
-Ahh jó legyen.
Nem tudom, hogy miért mentem bele. Inkább haza mentem volna. De nem mondhatok nemet a főnökömnek. Gyorsan megreggelizek vele és húzzok haza.