Utálatos főnök

57. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Nem tudom mennyi ideje vagyok már itt de nekem minden egyes perc tíz évnek tűnik. Amióta kiderült hogy Tim a saját testvérem az elrablóm jobban elkezdtem sírni. Egyszerüen nem fogom fel most sem. Nem értem hogy mire jó ez neki. Azt hiszi ha most elrabolt akkor anyaék jobban fogják őt szeretni vagy mi. Én őt már tényleg nem értem. A gondolataimat ő zavarta meg.

-Hellóka.
-Kérlek szépen, engedj el!
-Mi az? Nem csak félsz?
-Miért csinálod ezt? Azt hiszed hogy ha itt tartasz anyaék nem fognak keresni?
-Tudni akarod hogy mit akarok csinalni?
-Igen!
-Akkor jól figyelj!
Mondta majd hozott egy széket és le ült velem szembe.
-Nos, te szépen fogsz írni egy búcsú levelet hogy te ezt már nem bírod stb, én majd el küldöm anyaéknak postán és biztos fognak keresni de soha nem fognak megtalalni. Lassan elfelejtenek és velem fognak foglalkozni.
-Te beteg vagy esküszöm! Nem fogok levelet írni!
-Oh biztos hogy fogsz!
-Nem, nem fogok!
-De, vagy különben...
-Különben? Megölsz? Úgy is az a terved nem?
-Na ide figyelj! Meg fogod írni azt a kurva levelet és én pedig fel adom a postán és hát utána meghalsz!
-Tim, kérlek! Bármit meg teszek de nem akarok meghalni!
-Sajnálom de ez nem kívánság műsor.
-Miért engem raboltal el? Mondtam hogy én nem tudtam rólad!
-Hát ilyen az élet hugicám!
-Nem vagyok a hugicád!
Elfordítotam a fejem inkább. Nem tudtam rá nézzni. Undorító egy alak. Majd egyszer csak fel áll és mielőt ki megy megszólal.
-Amúgy..a pasid nagyon aggódik érted! Az kemény amúgy hogy a főnökködel kavarsz.
Majd ki ment. Te jó ég Dani! Biztos azt hiszi hogy nem akarok vele lenni. Oh baszus. Most mit tegyek?! Ki kell jutnom mielőtt ez a barom megöl. Muszáj valami tervet ki találnom. Elkezdtem körül nézzni de semmi olyat nem láttok ami segíthetne a szökésbe. Ha arra gondolok amit Tim mondot elkezdek sírni. Nem akarok meghalni! Nem akarom hogy azt higyék hogy megöltem magam. Valahogy meg kell győznöm Timet hogy ne öljön meg de hogy? Ez az ember beteg! Neki orvosra lenne szüksége!
Utána Tim már nem jött be. Egyedül ültem megkötözve egy sötét szobába. Utáltam Timet! Utáltam azért amit velem tesz! Vajon anyaék hogy fognak reagálni erre és Lau vagy Dani. Istenem! Most segíts meg kérlek szépen!
Másnap reggel Tim jön be hozzám. Mondjuk rajta kivül nagyon senki nem jöhet be. Le ül hozzám.
-Kérhetek egy kis vizet?
-Hozztam, csak ne hogy azt hidd hogy rossz testvér vagyok.
Mondta, majd adott egy kicsit inni. Persze nem oldozot el. Hülye lett volna.
-Nos, akkor hozzok papirt és tollat.
-Van más valasztásom?
-Hát..nem!
-Gondoltam..
Mondtam majd Tim fel állt és ki ment. Nem tudok megszökni. Azt sem tudom hol vagyok. Daninak úgyse fogok hiányozni, hisz 100 lányal pótolhat. Anyaék pedig, pár hónap múlva ők is el fognak felejteni. Laura is. Szóval mindenki. Majd Tim vissza tért kezébe egy papiral és tollal.
-Na meg is hozztam őket!
-Írjam azt amit én akarok kérlek.
-De azért el olvasom!
-Oké. Ki kötözöl vagy hogy írjak?
-Nyugi, mindjárt de semmi trük világos?
-Igen!
-Remélem is!
Mondta majd ki kötözöt és oda adta a papirt és a tollat.
-Nincs valami asztal vagy valami?
-Istenem! Gyere!
Mondta, majd meg fogdta a karom és oda húzzoz egy asztalhoz.
-És most írd!
Vettem egy levegőt majd elkezdtem írni. Ami a szívemet nyomta azt mind le írtam. Persze nem tudtam úgy le írni hogy ne sírjak. 10 perc múlva készen is lettem. Le raktam a tollat. Le töröltem a könnyeimet.
-Na nézzük mit is írtál.
Tim elkezdte olvasni én pedig csak sírtam. 2 perc múlva megszólal.
-Hm,tökéletes! Na ugye nem is fájt! És most sajnos el jött a vég.
Mondta majd a fejemhez tartota a fegyvert. Már nem sírtam. Bele törődtem abba hogy meghalok!
-Utolsó kívánság?
Vettem egy nagy levegőt majd fel nézztem rá.
-Lenne valami...
-Mond!
-Vigyázz anyáékra kérlek! Szeresd őket!
Ennyit mondtam. Majd lassan le hunytam a szemem. Lehet hogy egy másik életbe teljesülni fog mind az  ami most nem. Remélem Dani boldog lesz nélkülem.