Utálatos főnök

13. Rész

A nap hátralévõ részében kerültem a fõnököt. Nem akartam hogy lebaszon amiért csak úgy benyitottam.
Délután 16;00kor értem haza. Sokkal jobb haza jönni mint hogy vissza menyek a kórházba. Le pakoltam és elmentem le fürödni. Épp hogy befeküdtem a kádba egyszer csak csengetnek. Ezt nem hiszem el! Komolyan miért most?! Ki száltam a kádból és magamra csavartam a törülközõt és elmentem kinyitni. Ahogy kinyitottam Laura rontott be az ajtón.

-Te normális vagy?!
-Öm neked is szia, hogy vagy?
-Mi a faszért jöttél ki a kórházból?! Normális vagy??
-Elõször is, nyugodj meg! Másodszor pedig azért mert dolgozni kellet mennem és nem akartam hogy kirúgjanak!
-De miért nem mondtad meg a fõnöködnek hogy kórházba vagy?!
-Mert! És léci be kiabalj mert fáj a fejem!
-Aha tudod miért fáj a fejed!
-Nem, nem azért mert ki jöttem hanem azért mert itt ordibálsz!
-Ja most fogd rám!
-Nem akarok veszekedni, léci hagyd abba!
-Én se! Amúgy..
-Igen?
-Beszéltem a nyomozóval..
-Mi van?! Mégis mit?!
-Hát öm..léci ne haragudj..
-Lau mit mondtál neki!?
-Hát azt hogy...Márk volt az aki megvert és nem mered elmondani mert félsz tōle!
-Te normális vagy?!
-De én csak segíteni akartam..kérlek ne haragudj..
-Laura most ugye viccelsz!? Mi a fasznak mondtál ilyet?!
-Mert ez az igazság! És mert féltelek!
-De ez az én dolgom mi a fasznak avatkoztál bele?! Én sem avatkozok a te dolgaidba nem?!
-De..
-Nincs de! Tudod mit most húzzal inen!
-De Mira..
-Tünés!!!!
-Sajnálom..
Majd ezzel a mondatal kiment. Sajnáltam de akkor is, én soha nem avatkoztam bele az õ életébe. És az nagyon fájt hogy így el árult.

DANI SZEMSZÖGE:

Mira egész nap került engem de nem tudom hogy miért. Lehet azért ami Jessikával történt vagy nem tudom. Este 18:00kor értem haza. Anna már elment. Ma hamarébb ment haza, a hūtõn talaltam egy cetlit amin ez állt.

"A vacsora a sütõbe, holnap reggel jövök. "

Õszintén nem voltam éhes, inkább meg sem nézztem hogy mi a vacsora. Csak le ültem egy pohar whiskyvel a napaliba. Ki gomboltam az ingemet és fel tūrtem a karomnál. Épp innák amikor megszólal a telefonom. Sóhajtok egyett majd ki veszem a zsebembõl. Anyám hív. Egy nap ha nem hív fel 100szor akkor egyszer sem.

-Halló anya.
-Szia fiam, hogy vagy?
-Jól, van valami újság?
-Igen, épp azért is hívtalak.
-Na mesélj..
-Tudod, apádnak most lesz az 55. Szülinapja és össze hívtam pár barátott, rokonokat hogy ünnepeljük meg.
-Minek az a fel fordulás?
-Fiam, kérlek..
-Jó folytasd.
-Nos, és jó volnaa ha veled jönne az a lány akirõl beszéltel.
-Anya, muszáj?
-Igen! Kérlek, meg akarjuk ismerni.
-De még nem olyan komoly.
-Nem baj, hozzd el jó?
-Majd megkérdezem tōle.
-Rendben.
-Most megyek, szia jó éjt.
-Jó éjt, szeretlek.
-Én is.
Majd le rakom a telefont és egybōl le húzzom az alkoholt. Igazából nincs semmilyen lány az életembe csak azt úgy mondtam anyámnak hogy ne fagason már. De most, nem tudom hogy mit tegyek. Nem colt soha normális kapcsolatom. És azt mondtam anyámnak hogy velem dolgozik. Igazából ezt akkor mondtam amikor Mira oda került. Õszintén amikor anyamnak "meséltem" arról a lányról végig Mira volt a szemem elõtt. És õt írtam le. Ahh most mit tegyek?! Ha nem viszek senkit akkor meg rá jönnek hogy kamu volt és anya nagyon fog rám haragudni.