Utálatos főnök

21. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Megcsókolt...A fõnököm megcsókolt! Nem akartam el lökni mert mit szólnának a vendégek és a szülei. Lassan el vált tōlem majd a szemembe nézzet majd vissza a számra. Mielõt mondhatam volna barmit is megjelentek a szülei.

-Oh szia fiam.
-Szia apa, Boldog szülinapot.
Kezet adtak egymásnak majd rám nézzet.
-Biztosan te vagy a fiam baratnōje igaz?
-Igen, Mira vagyok.
-Leó vagyok.
-Örvendek és Boldog szülinapot.
-Köszönöm.

Majd még sokat beszélgetünk a szüleivel, sokat nevetünk stb. Majd olyan 23:00kor haza is indultunk. El köszöntünk mindenkitōl és el is indultunk. Az úton nem szólunk egymáshoz, kínos csend van. Nem tudom hogy miért csókolt meg de félek is megkérdezni.
Haza is érünk, vagyis én értem haza. Kicsatolom a biztonsági övem és Danihoz fordulok. Mielōt barmit is mondhatam volna ō szólalt meg.

-Akkor...Hétfōn talalkozunk!
-Igen...
-Jó éjt!
Most ez komoly?! Ennyi?! Viccel csak!Fuh  de köcsög. Meg sem várom még a sofōr kinyissa nekem az ajtótt, olyan gyorsan szálok ki amilyen gyorsan csak tudok majd jó erōsen becsapom az ajtótt.
Gyorsan bementem a házba majd le vettem a cipōmet és egyenesen a hálóba mentem majd befeküdtem az ágyba. Csak a plafont bámultam, gondolkoztam hogy miért hagytam, hogy megcsókoljon?! De bevallom hogy azért jó volt a csók, gyengéd volt. És ahogy az ing feszült rajta, ahh úristen. Meg a mosolya..Na jó elég! Mira elég legyen! Hisz ō a fõnököd! Nem lehet köztetek semmi! Felejsd el ezt a csókot! Mondokadtam magamnak de jól ismerem magam, nem fogom tudni elfelejteni. Túl jó volt ahoz hogy egy nap alatt elfelejtsem.