Utálatos főnök

29. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

1 hét telt el azóta hogy Daninal aludtam. Azóta próbálom õt kerülni ahogy csak lehet. Lauval a történtek óta nem nagyon beszélek, igazából nagyon hiányzik de valahogy szarul esett, hogy ō és Dani. Inkább nem akarok erre gondolni. Az irodámba ülök és dolgozok. Intézem a papir munkákat mivel a drágalatos fōnökköm rám hagyta. Tipikus. Annyira bele merülök a munkába, hogy észre sem veszem azt, hogy Dani áll az ajtóba.

-Szia.
-Úristen..
-Huh ennyire ijesztō vagyok?
-Nem..de mondja mibe segíthetek?
-Hát igazából..
Becsukta az ajtótt és közelebb jött hozzám.
-Khm.
-Zavarba vagy?
-N-nem..
-Ja láttom, ful vörös vagy.
-Me-meleg van itt.
-Ja biztosan.
Nevet majd le ül az asztalomra.
-Mond mit akarsz!
-Segítséget kérni.
-Te? Tōlem???
-Uhuum.
-Na és mi lenne az?
-Milyen virágot szeret a baratnõd?
Ahogy ezt ki mondta, fére nyeltem. Lauráról beszél?! Minek akar neki virágot venni?!
-Tessék?
-Hát Laura a baratnōd nem?
-Nem..vagyis igem de minek akarsz neki virágot venni?
-Hát tudod, elkezdtünk randizni.
-Ahh értem.
-Azt hittem, hogy mondta.
-Hát nem. De mindegy.
-Szóval? Akkor mit vegyek neki?
-Hát vörös rózsát szereti.
-Ez szuper, és megkérhetlek hogy foglalj nekünk egy asztalt a Masába? Péntek estére?
-P-persze.
-Köszi, na én megyek majd még talalkozunk szia.
-Szia.

Olyan fura érzést érzek, hogy azt nem tudom elmondani. Örülnöm kénne hogy a baratnōm talalt egy helyes pasit, de nem tudok neki örülni. Lehet, hogy most egy libának fogtok nézzni de rohadtul nem tetszik hogy a legjobb baratnõm Danival fog együtt vacsorázni az egyik legjobb éterembe!