Utálatos főnök

49. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

Nem tudom meddig álltunk ott ölelkezve de akkor éreztem azt amit már régóta nem. Rohadtul szerelmes vagyok Daniba. Hiába próbalom tagadni de nem megy, ō az egyetlen ember akinek elmondtam azt hogy mennyire szeretem nagyikámat.
Amikor egy kicsit el távolodtunk egymástól mélyen Dani szemébe nézztem. Istenem azok a szemek. Nem tudom magam kontrolálni. Lassan le nézztem a szajára majd vissza nézztem a szemébe. Csak álltunk ott és nem csináltunk semmit, csak bámultuk egymást. A pillanatott Max zavarja meg.

-Khm, elnézést de az édesanyukája van itt Mr. Jacob.
Majd gyorsan szét válltunk és Dani Maxra nézzet.
-Öm jó, megyek.
-Rendben.
Majd rám nézzet.
-Akkor én megyek anyához.
-Oké, én pedig lassan szedem a cucom és haza megyek.
Mondtam, közben végig a szemébe nézztem.
-Rendben, akkor...köszi mindent.
-Szívessen. Akkor szia.
-Szia..
Majd vetetem rá egy utolsó pillantást majd fogdtam a táskámat és a bejárat felé vettem az irányt. Nem akartam talalkozni most Dani anyukájával ezért gyorsan ki léptem a házból és az autómhoz sietem.
Beszáltam majd vetem egy nagy levegōt majd el is indultam. Egész úton az járt a fejembe hogy vajon ha nem jön be Max akkor Dani megcsókolt volna. Lett volna rá mersze.

DANI SZEMSZÖGE:

Majdnem megcsókoltuk egymást ha Max nem jön be. Baszus anyám is mit akar tōlem?! Nincs kedvem most hozzá õszintén. Inkább Mirával lennék.
Lassan bemegyek a napaliba ahol anyám ül.

-Szia anya.
-Szia fiam.
Jön oda hozzám majd megölel.
-Hát te? Miért jöttél?
-Nem jöhetek át a fiamhoz vagy mi?
-Anya ezt nem mondtam! Csak te nem szoktál így át jönni.
-.....Hogy vagy?
-Anya! Mi történt??
-Apád....
Majd le ül a kanapéra és elkezd sírni. Istenem mit csinalt már megint. Le ülök hozzá és megsimogatom a hátát.
-Anya, mi történt?
-Nagyon össze vesztünk..
-Min?
-Valami apróságon...
-Mégis mi az az apróság?
-Az új szomszédunk...annyira rá van katanva apádra hogy az nem igaz, apád meg észre sem veszi.
-Mégis honan veszed ezt?
-Hát mindig apád körül forog, apád is mindig hozzá jarkal. "Segíteni". Perszee én sem vagyok hülye sem vak. Tudom hogy akar valamit apadtól.
-Istenem, és hány éves?
-Nem tudom 40 körül lehet.
-És apa mit mond?
-Hát szerinted? Hogy hülye vagyok, és hogy csak segíteni jár át neki.
-És lehet hogy igaza van.
-Dani! Te is hülyének nézzel?!
-Anya nem! És senki nem nézz téged hülyének csak egy kicsit túl reagálod.
-Na szép, tudod mit? Költözetek össze apádal! Mert össze illetek! Viszlát!
Majd fel állt és ki sietett az ajtón. Ezt nem hiszem el, miért minden nō ennyire hisztis? Komolyan van olyan nō a földön aki nem haragszik meg mindenért?