Utálatos főnök

34.Rész

MIRA SZEMSZŐGE:

Fél óra múlva meg is érkeztem anyáékhoz. Kifizetem a taxit majd fogdtam a csomagjaimat és fel sétaltam a lépcsőn, majd be is csengetem. A szívem nagyon hevesen vert de nem tudtam hogy miért. Majd 1 perc múlva ki is nyitódot az ajtó. Már épp szóra nyitottam volna a számat amikor megláttom hogy nem anya és nem is apa állt az ajtóba. Egy velem egykoru fiú állt ott, egy fekete nadrágba és egy fehér pólóba. Azért meg kell hagyni, elég jól nézz ki. Először azt hittem rossz házba csengetem be, de nem. Ez a szüleim háza, akkor miért egy idegen nyitt ajtót nekem?? 

-Jó estét, tudok valamibe segiteni? 

-Öm ez a szüleim háza, vagyis a Scott család haza. 

-Oh te vagy Liza és Lucas lánya? 

-Igen én, és te ki vagy?? 

-Bocsi, Tim, Tim Smith. 

-Mira Scott, és mit keresel itt? És hol vannak a szüleim? 

-A szüleid elmentek egy üzleti vacsira és hát én, itt lakom. 

-Tessék?? 

-Hát igen, itt lakok már 3 hónapja. 

-No jó nekem ez sok, bemehetek a saját házamba? 

-Bocsi persze gyere. 

A pasi el is állt az útból és végre a régi otthonomba voltam. Ahol fel nőttem. Le is pakoltam a napaliba és le is ültem a kanapéra. Tim pedig mellém ült. Mentolos perfümje volt. Nem is olyan rossz. 

-Szóval...miért laksz itt?? 

-Hát ez nagyon hosszu story szóval csak annyit mondok hogy a szüleid befogadtak. 

-Értem. Mikor érnek haza? 

-Nem tudom, nem mondták. 

-És amúgy dolgozol is vagy csak a szüleimen élősködsz? 

-Chh..igen, Mira dolgozok. 

-Bocs az előbiért, nem úgy gondoltam. 

-Semmi baj, jogos a kérdésed. 

-Fáradt vagyok, hosszú volt az út. 

-Meg is értem, akkor szerintem feküdj le aludni. 

-Ja szerintem is, ez lesz a legjobb döntés. 

-Segitek fel vinni a csomagodat. 

-Köszönöm. 

Majd szótlanul mentünk fel az emeletre és amikor benyitk a régi szobámba, hát mit is mondjak? Rohadtul nem úgy volt ahogy én hagytam. Teljesen át van rendezve. 

-Öm bocs de én nem igy hagytam a szobám. 

-Igen tudom, és ha tudtam hogy jössz akkor biztos vissza rendezek mindent. 

-Varjunk, te alszol itt?? 

-Öm hát i-igen. 

-Hát ez szép komolyan, és én akkor hol a picsába aludjak? A földön?? 

-Nyugi én lent alszok a kanapén, nyugodtan aludj a szobádba. 

-Köszönöm, hogy megengedett hogy a saját szobámba aludjak. 

-Khm akkor én most megyek, jó éjt. 

-Neked is. 

Majd becsaptam az ajtótt. Nem hiszem el komolyan. Miért velem történik minden?