Utálatos főnök

31. Rész

MIRA SZEMSZÖGE:

A hétvégém nagyon lassan telt. Reggeltōl csak is feküdtem az ágyba és nézztem valami hülye filmeket aminek értelmük nem volt. Hétfōn nagyon nehezen ébredtem. Nem akartam bemenni dolgozni, nem akartam talalkozni Danival. Be kell hogy válljam nagyon kívancsi vagyok, hogy mi volt péntek este. De tudom ha megkérdem és ha valami olyan is történt akkor össze török.
Ki keltem az ágyból és bementem a fürdōbe és elkészültem. Nagyon lazán öltöztem fel, nem volt kedvem kicsípni magam. 7:00kor indultam el itthonról. Persze hogy dugóba keveredtem. Nem is én lennék. Fél óra késésel de meg is érkezdtem. Ahogy kiszálok a liftbõl Jessi vár rám. Most hogy van "pasija" azóta kedvesebb lett.

-Jó reggelt, Dani vár az irodába.
-Szia, király. Kösz hogy szóltal.
-Ugyan szivi.

Öm oké? Le pakoltam és egyenesen Danihoz mentem. Bekopogtam, majd beléptem.

-Szia, figyu tudom hogy késtem csak...
-Nyugi, nem azért hívtalak.
-Komolyan? Akkor?
-Ülj le.
Le ülök vele szembe.
-Nos, most pénteken lesz egy üzleti megbeszélésem Párizsba..
-Ez jó, de nekem ehez mi közöm?
-Az, hogy te velem jössz.
-Mi van? Minek?
-Tudod a titkarnōm vagy, és így el fogsz kisérni.
-Varjunk, eddig nem Jessika ment veled ilyen helyekre?
-Hát most már te fogsz velem jönni.
-Öm oké, és hánykor indulunk?
-Majd mindent meg fogsz tudni idōbe nyugi.
-Oké, de legalabb azt mond meg, hogy hány napig leszünk ott?
-Hétfõn indulunk haza.
-Oké.
-Most már elmehetsz.
Meg kell kérdeznem, hogy hogyan sikerült a randi, ahh Istenem de nem merem.
-Dani, kérdezhetek valamit?
-Igen?
-Öm, hát ez egy kicsit fura lesz...
-Hallgatlak.
-Aa mindegy felejsd el.
-Oké.
-Ha kellek szólj.
-Jol van.
Majd gyorsan vissza mentem az irodába. Baszus nem mertem megkérdezni. Még azt hinné, hogy féltékeny vagyok. Ami mondjuk félig igaz de na. Vajon Lau mit fog szólni, hogy együtt megyünk Párizsba. Remélem nem fog kiakadni, bár lehet hogy az jó volna. Mi Mira? Te normális vagy?! Nem kívanhatod azt, hogy a legjobb baratnōd veszekedjen a pasijával.
Inkább bele merültem a papir munkába. Kb 2 óraja dolgozok, amikor megszólal a céges telefon.

-Halló? Mr.Jacob titkarnōje vagyok.
-Én vagyok, gyere be léci.
-Om jó, megyek.
Le tettem a telefont és el is indultam Dani irodájába. Bekopogtam és amikor benyitok nem hiszek a szememnek. Laura ül az ölébe. No jó ez fájt.
-Khm, zavarok?
-O dehogy is. Gyere ülj le.
-Szia Mira.
-Szia Laura. Hát te?
-Danihoz jöttem.
-Értem.
-Nos, azért hívtalak, hogy szóljak Laura is velünk jön pénteken Párizsba.
Mi van?! Ez most komoly?! Minek jön?! Oh baszus.
-Oh, ez remek. Örülök neki.
-Ugye? Én is.
Csak mosolygok, de nem igazi mosoly volt az.
-Szóval, örülök neki hogy te is jössz.
-Én is, tudunk legalabb beszélni.
-Igen, beszélni. Nos ha nincs más én visssza megyek dolgozni.
-Rendben, menyél.
-Szia Lau.
-Szia csajszii.
Majd egyenesen a mosdóba mentem. Miért?! Mier velem történik ez?! Miért szeretem bele a fõnökömbe?!