Ugyanazok de mégis mások

Bál 2

-Miért is? - kérdeztem.
-Mert beszélnem kell veletek. - mondta komolyan.
Értetlen fejet vágtam. Vajon miről is akar velünk beszélni?

- Kezdjük veled. - mondta Marcel tánc közben. - Tudom hogy te gyilkolod az embereket a városban! Az még hagyján, de a minap megöltél egy vámpírt. Tudod mi vár arra aki megöl egy darab vámpírt is a negyedben! - mondta idegesen.
- Megakarsz ölni? - kérdeztem nevetve Marcelt. - És tudod hogy mi vár arra aki képes megfenyegetni egy Originalt. - mondtam miközben felfedtem a vámpír arcomat. Nem érdekel hogy későbbre volt megbeszélve a harc, szerintem éppen itt van az ideje.

Nekiestem Marcelnak majd odalöktem a falhoz. Az emberei észrevették és elkezdtem felém rohanni.

- Uraim! - mondta Elijah és a vámpírok felé néztek. - Képesek lennének bántani egy hölgyet. Nem tudják mi az a jómodor? Hát hagy tanítsam meg önöknek. - mondta majd a vámpírok felé indult.
- Elviszem innen Camit. - halottam Klaus hangját.
Marcel kiszabadult a szorításomból, és az asztalokhoz lökött. Az asztalok csak úgy borúltak egymás után. Majd Marcel fölém kerekedett és elkezdett folytogatni. Rebekah hirtelen megjelent és lelökte Marcelt rólam és a földön kötött ki. Rebekah odasétált és a magassarkúját Marcel nyakához szorította. Körül néztem és láttam hogy Klaus már visszajött és Elijah-val együtt ölik a vámpírokat. Ők ellesznek így hát oda mentem Rebekához hogy leszámoljunk ezzel az árulóval.
- Most éppen ott vagy ahol már jó rég óta kellett volna lenned! - mondta Rebekah és egyre erősebben nyomta oda a sarkát.
- Utolsó kívánság? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- A ti helyetekben ezt nem tenném! - mondta fenyegetve. - Hacsak nem akarjátok hogy Hayley holtan végezze a babával együtt. - mondta komolyan.
Klausék ezt meghallották majd oda siettek hozzánk.

Klaus megfogta Marcel-t majd pedig a falhoz lökte. Teljesen átjárta a düh, ilyet utoljára akkor láttam rajta amikor a koporsóba dugott. Marcel elkezdett köhögni Klaus szorításától.
- Mit csináltál Marcel?! - ordította Klaus.
- Még semmit de ha nem engedsz el akkor búcsúzhatsz a babától. - mondta alig hallhatóan.
- Niklaus! - kiabálta Elijah. - Enged el! - szólt rá.
Klaus elengedte amitől Marcel a földre rogyott és elkezdett köhögni.
- Hol vannak?! - ordította Klaus.
- Marcel ha nem akarod hogy én magam tépjem ki a szívedet akkor áruld el hogy hol van Hayley! - mondta fenyegetően Elijah.
- Tudom hogy visszaakartátok szerezni a várost, főleg te! - mutatott Klausra. - Azt hittétek hogy nincsenek embereim akik figyelik minden lépéseteket?! Egyedül Vanessának sikerült kiszúrnia és meg is ölte mint a többi ártatlan áldozatát. Tudtam hogy bajt fogtok okozni amint megláttam hogy visszajötettek. - felelte keserűen. - Amit meg Hayley-t illeti, akkor kapjátok vissza hogy ha valamelyikőtök itt marad, mert nem akarom hogy a jövőben mégegyszer ilyen előforduljon. - válaszolt Marcel.
Nem tudtam megállni és elkezdtem nevetni.

- Te most komolyan beszélsz vagy csak szimplán hülye vagy? - kérdeztem. - És azt hiszed hogy valamelyikünk képes itt maradni a te túszodként. Kösz inkább passzolom, engem úgy sem érdekel sem a farkaslány sem pedig a baba. Felőlem azt csinálhatsz velük amit csak akarsz. - feleltem könnyedén. Klaus nekem akart esni de Elijah megakadályozta. Most mi van?! Pontosan tudja hogy hogyan érzek ezzel kapcsolatban, és nem fogom megváltoztatni a véleményemet. Jó lenne ha beletörődne ebbe.
- Válasszatok! - mondta Marcel. Észre vettem hogy Kai jön le a lépcsőn és felénk közeledik.

- Én Vanessára szavaznék. - mondta majd Marcel mellé állt.
- Ja el is felejtettem mondani hogy amint elhagytátok a házat nekem volt alkalmam körül nézni és elvinni Hayley-t, pluszba kiengedni Kai-t aki mostmár az ex foglyotok.
- Szóval így szabadultál ki. - döbbentem rá. - És most mi lesz, Marcel csicskása leszel az örökké valóságig? - kérdeztem tőle keserűen.
- Jobb mintha egy pincébe lennék bezárva éhezve és
magányosan. - felelte egyszerűen.
- Haltál volna éhen! - szóltam rá idegesen.
- Aucs most megbántottad az érzéseimet. - mondta színlelt fájdalommal.
- Szóval akkor Vanessa? - kérdezte Marcel.
- Aha. - felelte Kai. Majd Marcel bólintott és hirtelen eltűntem.

Elijah szemszöge

Vanessa felszívódott, gondolom az a mágus fiú tüntette el.
- Mit csináltál Vanessával?! - kérdezte idegesen Rebekah.
- Én semmit csak elküldtem egy jobb helyre, biztosan örül
neki. - felelte Parker.
- Jólvan az alku az alku. - szólt közbe Marcel. - Hozzhatjátok a farkast. - kiabált hátra.
Megjelent kettő vámpír aki Hayley-t hozta. Szegény azt sem tudta hogy hol van. Gondolom farkasfűt adtak neki. Esküszöm hogy ha mégegyszer hozzáérnek én magam fogom őket egyesével kivégezni. A vámpírok elengedték Hayley-t majd vámpírgyorsasággal oda rohantam mielőtt eleshetett volna. A karjaim között van, hirtelen minden mázsa súly lehulott rólam és a béke vett körül. Majd eszembe jutott hogy most Marcel karmai között van Vanessa. Kifogom szabadítani őt és erre a szavamat adom.

Vanessa szemszöge

Egy cellába kerültem ami a régi Mikaelson ház alatt van. Ez nem hiszem el, képes volt Kai ideküldeni?! Fura érzés nyílalt belém azt hiszem hogy árulásnak nevezzik. Nagyon nem tetszik ez az érzés és bárcsak távozna belőlem minél hamarabb de nem tűnik el. A rohadt életbe. Pedig tudtam hogy Kai bosszút fog állni amint kiszabadul onnan, akkor mégis miért esik rosszul ez az egész szituáció?! Pluszba meg vér borítja az egész ruhámat és a hajam is szétáll, gondolom a sminkem is elkenődött. Nem lehetek most túl szép látvány. Körül néztem és itt még csak egy szék sem volt hogy leülhesek. Így hát leültem a földre és vártam hogy mikor jön le valaki. Teltek a másodpercek, percek, órák de sehol senki. Egy lélek sincs itt, csak én egyedül. Olyan érzés mintha megint abban a kibaszott koporsóban lennék.

Plusz 1 óra után hallottam lépteket és egyből felálltam hogy lássam ki is az. Megláttam Kai-t a kezében pedig egy vértasak volt. Megállt a cellám előtt és rám nézett.

- Milyen érzés az első napod szolgaként? - kérdeztem tőle.
- Ó nehogy azt hidd hogy én tényleg teljesíteni fogom a parancsait. Elég annyi hogy elhiggye hogy az ő oldalán állok. - válaszolta egyszerűen. - Majd amikor meg eléggé bízni fog bennem akkor hátba szúrom.
- A hátba szúrás eléggé jól megy neked. - mondtam neki keserűen. - Ideadod a vértasakot? - kérdeztem tőle.
- Előbb mond el hogy hogy értetted az előbbit! - mondta
komolyan. - Te tényleg azt hiszed hogy hátba szúrtalak? - kérdezi zavartan.
- Miért hinném? Tudtam hogy bosszút fogsz állni amint kiszabadulsz. Ja és csapnivaló színész vagy - feleltem. - Na most add ide azt a tasakot.
- Tényleg csapnivaló vagyok vagy inkább jó mivel elhitted az egész bálon történteket? - kérdezte. - Azt hogy megakartalak csókolni meg kedves voltam. De hagy mondjam el hogy ezek közül csak a kedvesség volt a kamu, a csók része igaz volt. - felelte, de szerintem nem akarta ezt hangosan kimondani ugyanis gyorsan témát váltott. - Itt a tasak. - felelte majd odaadta a vértasakot. - Nekem most mennem kell - mondta majd felment az emeletre.
Na ez mi a franc volt?