Ugyanazok de mégis mások

Visszatérés New Orleans-ba

A bőröndök már a csomagtartóban vannak és már szálltunk is be Kai-al a kocsiba hogy visszatérhessünk New Orleans-ba. Bármennyire is nem akarom hogy Kai velem tartson de sajnos tisztábba vagyok azzal hogy amit a fejébe vesz azt minden áron tartani akarja. Miért ilyen makacs?! Bár bagoly mondja verébnek hiszen én is ugyanilyen vagyok. De ha én is ilyen vagyok akkor mi a faszért adtam be neki a derekamat?! Ott kellett volna hagynom és egyedül kellett volna elindulnom. Bár akkor meg jött volna utánam. Sosem fogom megbocsáltani magamnak ha bármi baja is esni fog. Nem hagyhatom hogy Mikael elvegyen mindent tőlem.

Láttam ahogy elhagyjuk a Mystic Falls táblát. A mellettem lévő Parkerre néztem aki éppen tepertős chipszet evett. Nem is értem hogyan képes megenni ezt a gusztustalan chipszet. Muszáj lesz kinyitnom az ablakot mert hamarosan megfogok fulladni ettől a bűztől. Gyorsan ki is nyitottam az ablakot amitől Kai elkezdett nevetni.

- Mi olyan vicces? - kérdeztem tőle.
- Most komolyan kinyitottad az ablakot azért mert én ezt eszem? - mutatott a kezében lévő borzadájra.
- Te nem érzed? - kérdeztem tőle hitetlenkedve.
- Mit? Én csak ennek a chipsznek a gyönyörű illatát érzem. - mondta mosolyogva majd pedig elkezdte közelebb vinni hozzám.
- Most azonnal vidd innen a közelemből mielőtt véletlenül kidobom az ablakon. - mondtam neki fenyegetve.
- Úgy sem mered! - mondta majd pedig az orromhoz helyezte ezt a szart.

Még hogy nem merem. Ezt teljesen hülye? Egy gyors mozdulattal kivettem a kezéből majd pedig kihajítottam az ablakon.
- Rip tepertős chipsz. - mondtam neki mosolyogva.
Kai teljesen ledöbbent fejjel nézett engem majd pedig megsértődött és az útra szegezte a szemét.

30 perccel később:

Kezdtem unni ezt a nagy csendet ezért bekapcsoltam a rádiót. Komolyan Kai képes ennyi ideig csöndbe lenni? Megdöntötte a rekordját ami eddig 2 perc volt. Megfordultam és Kai ugyanabban a pozícióban feküdt mint amikor utoljára oldalra fordultam.
- Kai? - semmi reakció.
- Kai! - mondtam egy kicsivel hangosabban de akkor sem mozdult meg.
Az egyik kezemmel eltüntettem a haját az arcábból és akkor vettem észre hogy csukva van a szeme. Elaludt. Elkezdtem halkan nevetni majd pedig lejjebb halkítottam a rádiót.
- Visszaszívom mégsem döntötted meg a rekordodat. - mondtam mosolyogva.

3 órával később:

Már be is esteledett amikor meg érkeztünk New Orleans-ba. Be kell hogy valljam egy kicsit félek hogy mivel kell majd a családommal szembe néznünk de az egyszer biztos hogy ez lesz az utolsó harcunk az apánkkal. El gondolkoztam azon hogy nem keltem fel Kai-t hanem saját magam nézek szembe a problémámmal de végül felébresztettem mert adott nekem egy jóleső nyugalmat hogy mellettem van.
- Kai, megérkeztünk. - ébresztettem fel.
Kai lassan kinyitotta a szemét és körbe nézett, majd pedig megszólalt.
- Tartozol nekem egy tepertős chipszel. - mondta mosolyogva.
- Még átgondolom! - mondtam neki nevetve.

A ház előtt megálltam. Nem biztos hogy készen állok erre. Ezt Kai is észre vette mert oda jött hozzám.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj! - mondta majd pedig összekulcsolta a kezünket és megcsókolt. Majd együtt besétáltunk az ajtón.

Amikor beértem nem hittem a saját szememnek. Mindenhol véres tetemek voltak. És amint mentünk közelebb annál nagyobb számban voltak a hullák. Középen észre vettem egy ismerős arcot és teljes zavarodotság ült ki a képemre.

- Cami?
- Vanessa? - kérdezte tőlem mintha nem hinne a saját szemének.
- Igen én vagyok mi történt itt?
- Klaus! - felelte a mögötte lévő Marcel.
- Megharapta! - felelte Cami.
- És ami itt történt az Mikael okozta. Visszatért. - felelte csendesen.
- Tudom. - mondtam neki.
- Nem hittem volna hogy visszatérsz ide Kai. - mondta Marcel.
- Pedig itt vagyok és nem terveztem a közeljövőben távozni. - felelte majd pedig rám mosolygott.

Marcellen láttam hogy megakarja kérdezni hogy együtt vagyok e Kai-al de mielőtt megtehette volna meghallottuk Elijah hangját.

- Marcel! - üvöltötte. - Hol van Hayley?! - majdnem neki esett Marcelnek de Cami megakadályozta.
- Nincs vele, kérlek bízz bennem tudod hogy nem hazudnék nincs vele! - darálta le gyorsan Cami.
- Valaki elrabolta! - mondta idegesen Elijah majd pedig közelebb lépett Marcelhez. - Hol van az öcsém?
- Az utcán hagytam, végezni akart velem de lesújtott rá valami átok.
- Mikael. - mondta Elijah majd pedig elakart indulni a kijárat felé de észrevett engem.
- Vanessa? - kérdezte megnyugodva. - Hát visszatértél. - odajött hozzám és megölelt.

Ilyenkor mindig elszoktam taszítani magamtól de most nem tettem.

- Itt vagyok. - mondtam neki.
- Mikael elvitte Hayley-t. Megtudta hogy Klaus gyermekét hordozza és elvitte.
- Ne aggódj Elijah megfogjuk őket találni. - mondtam neki magabiztosan. - Van ötleted hogy hova vihette? - kérdeztem tőle.
- Igen. - mondta tömören.
- Akkor menjünk. - mondtam neki majd pedig megfordultam és Kai-ra néztem. - Nem akarsz véletlenül itt maradni? Kérlek Kai! - mondtam neki könyörögve.
- Nem emlékszel? Veled tartok kerüljön bármibe! - mondta majd pedig kisétált az ajtón.
- Menjünk! - mondtam Elijah-nak mielőtt elkezdene kérdezősködni az előbbiért.
Elijah bólintott egyet majd pedig mi is elhagytuk a Mikaelson rezidenciát.