Ugyanazok de mégis mások

Koporsó

Mennyi ideig voltam én abban a pincében? Annyi minden történt és fogalmam sem volt róla. Klaus képes volt Elijah-t "elajándékozni" Marcelnek. Jaj miért nem nekem jutott ez az eszembe! A francba is Klaus gyorsaságával. És mint kiderült Rebekah ott volt ahol Marcel fogva tartja Elijah-t. Csak arra már nem emlékszik, mivel Davina törölte Rebekah emlékeit a helyről. Nagyon brutál a csajszi. Pedig azt hittem hogy csak egy kezdő kislány.

Éppen a nappaliban ülünk és a többiek megbeszélik hogy hogyan szerezzék vissza Elijah-t. Én meg csak ülök és iszom a bourbonomat, mivel én nem nagyon akarok segíteni ez ügyben.

- Azt ígértéttek hogy visszaszerzitek van már tervettek? - Hayley hangjára lettem figyelmes. Biztosan elbambultam.
- Először is, Marcel nem a halálos ellenségem, a barátom. Bár nem tudja hogy szabotálni próbálom a természetfeletti uralmát de, attól még a barátom. - mondta Klaus mosolyogva.
- Másodszor, ledöftem Elijaht hogy elnyerjem Marcel bizalmát, ha tudom hogy a fivéremet egy rendkívül undok, és szeszélyes kamasz gondjaira bízza, alaposabban fontolóra veszem.
- És harmadszor Niklaus csak vissza kéri Elijah-t. - mondta végezetül Rebekah.
Hayley értetlen fejet vágott.
- Ugye nem ez a teljes terv? - kérdezte tőlük idegesen.
- Ugyan ez csak az A terv, mindig van egy B terv. - közölte vele Klaus.
- És mi a B terv? - kérdezte félve Hayley.
- Harc! - válaszoltam egy ördögi mosoly kíséretében. - Amibe tuti beszálok. - mondtam izgatottan.
Másnap reggel a többiek elmentek megvalósítani a tervet én meg addig Hayley-vel maradtam. Úgy sincs semmi dolgom. Meg persze minek mennék el gyilkolászni ha van egy személyes boxzsákom a pincében. Le is megyek megnézni. De előtte kiveszek a hűtőből egy jó kis vértasakot. Mentem a konyhába és megláttam Hayley-t aki keresett valamit a hűtőben.
- Tudom hogy vámpírok vagytok, de túl nagy kívánság lenne egy tej a vértasakok mellé? - kérdezte Hayley feszülten.
- Bocsánat de nem számoltunk, hogy egy terhes farkas itt fog megszállni. - mondtam unottan.
- És a pince lakó mit fog enni? - kérdezte Hayley.
- Éhen hal. - feleltem egyszerűen.
- Na jó én elmentem szerezni valami ehetőt magamnak és a dilisnek. - mondta Hayley és éppen elakart indulni, amikor vámpírgyorsasággal elálltam az útját.

- Ki engedte meg hogy elmenj? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Hát én, mert ha azt tenném amit te mondasz akkor egy napig sem bírnám ki élve. - mondta Hayley szintén mosolyogva. - Ja és ne aggódj mert nem fogja megtudni Klaus.
- Kit érdekel hogy mit tud meg a bátyám? - kérdeztem értetlenül.
- Téged, mert ha nem tetszik neki valami akkor te is koporsóban fogod végezni mint Elijah. - mondta egyszerűen. Majd csak úgy kisétált és elment.

Na jó mi a faszt képzel magáról ez a ribanc? Elvan szálva magától mert tudja hogy úgy sem fogjuk őt bántani mivel Klaus gyermekét hordozza. De engem nem érdekel az a gyerek sőt. Remélem hogy elviszik ezt a felcsinált farkast. Mert rosszabbul fog járni hogy ha visszajön.

Kivettem a vértasakot, majd elindultam a pince irányába. Kinyitottam az ajtót majd idegesen becsaptam magam után. Amikor leértem a lépcső aljára észrevettem hogy Kai próbálja kiszabadítani magát, de nem sok sikerrel.
- Te most komolyan azt hitted hogy innen olyan egyszerű lesz a szabadulás? - kérdeztem tőle értetlenül. - Megsúgom hogy ha ki is tudnád kötözni magad, az ajtó le van zárva mert Hayley ide tévedt tegnap. Pluszba ha ki is tudnád nyitni az ajtót, akkor meg szembe kéne nézned az Originalokkal. Szerintem ezt pedig nem akarod. - mondtam fenyegetően.
- Egy próbát megért. - mondta vigyorogva Kai.
- Persze próbálkozni szabad de nehogy véletlenül megöljelek. - mondtam szórakozottan.
- Ó megakarsz büntetni, mert az dögös lenne! - mondta Kai csábosan.
- Tudod hogy most mit akarok? Valakit megkínozni! - mondtam vigyorogva.
- Lehet róla szó, de nem tudnál előtte adni valami ehetőt? - kérdezte reménykedve. - Tudod már több mint 24 órája vagyok itt és azért eléggé megéheztem. Ja meg pisilnem is kéne.
Uramisten hogy neki mennyi baja van. Ezért szeretem az embereket megölni, legalább nem tudnak panaszkodni.
- Az emberek kibírják élelem nélkül egy ideig, bár folyadék nélkül már nem annyira, ezért is fogsz kapni naponta vizet. - mondtam mosolyogva. Kai elkezdett fújtatni, és mielőtt elkezdett volna szónoklatott mondani, folytattam tovább.
- Amit meg a pisilést illeti, kénytelen vagyok egy nap legalább háromszor elvinni téged a mellékhelyiségbe. - mondtam undorodva. - De nagyon erősen gondolkozok rajta hogy a farkas lányt befogom erre. Tudod rendkívül idegesítő ember, szóval kifogtok jönni egymással.

Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom és Klaus neve jelent meg a kijelzőn.
- Klaus, most nem alkalmas fontos elintézni valóm van. - mondtam neki unottan.
- Bármi is az várhat Vanessa. Ma este kezdődik a B terv. - mondta komolyan.
- Ezekszerint Marcel nem adta vissza fivérünket. Pompás. Figyelj csak mi lenne ha Marcel megtarthattná Elijah-t? Nem veszítenénk vele sokat. - mondtam komolyan.
- Vanessa te is tudod hogy ez nem fog megtörténni, bármennyire is akarod - mondta Klaus.
- Akkor miért kellett a legeslegelején nekiadnod hm? - mondtam neki idegesen.
- Ezt már megbeszéltük, a tervemhez kellett - mondta Klaus unottan. - Mi van Hayley-vel? - kérdezte. Ez most komolyan gondolja hogy tereli a témát és csak egy csicskásnak nézz?
- Képzeld el hogy elment kajáért, de tudod mit? Remélem hogy útközben összefut valami elmebeteggel és kinyírja őt a gyerekkel együtt! - mondtam neki dühösen.
- El engedted?! - ordította Klaus. - Mit képzelsz magadról hogy így beszélsz a lányomról, az unokahúgodról?! - kiabálta - Ne akard hogy haza menjek!
- Miért? Hogy nehogy megint leszúrj 900 évre?! - kiabáltam vele. - 100 évvel ezelőtt engedtél el és most megint leakarsz szúrni! - ordítottam. - Csak most az örökké valóságik maradok úgy nemigaz?! Inkább öljél meg! - mondtam könnyes szemmel.
- Keresd meg őt - mondta dühösen, majd lerakta.

A kezembe lévő telefont a földhöz vágtam, és a vértasak ami az asztalon hevert megfogtam és a falhoz vágtam. A vér kifröcskölt ezzel, beterítve jó néhány tárgyat ami a fal közelében volt.
El is felejtettem hogy Kai itt van és végig hallgatta az egész beszélgetést. Az arcán nem örömöt láttam amit vártam tőle, hanem inkább együttérzést. Biztos megőrültem. Még hogy együttérzést, ne hülyéskedjek már! Biztos a könnyes szememtől rosszul látok.
- Mindjárt jövök! - mondtam és kiviharoztam a pincéből.