Ugyanazok de mégis mások

Találkozás

Sziasztok én Vanessa Mikaelson vagyok. Biztosan ismerős már a nevem hiszen elég híres New Orleans utcáin. Az emberek már a nevem alapján elitélnek és félnek tőlem. Őszintén szólva régen zavart de már egyáltalán nem érdekel sőt, teszek is azért hogy féljenek tőlem.

Éppen egy bárban üldögélek és már ki is néztem a következő áldozatomat. Egy barna hajú fiatalembert aki a pultos csajszit fűzögeti.
Jobb ha minél előbb végzek vele mielőtt megjelenik a bátyám, Klaus és ő maga iktatná ki.
Odamentem a pulthoz.

- Camille -mondtam.
- Gondolom a szokásost kéred - szólt Cami unottan.
- Túl jól ismersz -mondtam túlságosan is kedvesen.
- Szinte minden nap idejársz, pluszba még a bátyád is beszokott nézni. Ja és ne feledkezzünk meg arról sem hogy mindig amikor itt vagy akkor a bunyók sem maradhatnak el. - kezdte el a szokásos monológját.
-Legalább csinálom a showt, mert nélkülem ez a hely az unalom szigetévé válna. Pluszba bunyózni jó buli- vágtam neki vissza.
Meg is feledkeztem a mellettem ülő srácról aki kíváncsi tekintettel nézet hol rám hol Camire.
-Ó már most megérte idejönnöm, márcsak egy muffin hiányzik. Esetleg nem árulnak itt muffint? - kérdezte a srác Camitől.
-Ez itt egy bár szóval ha muffint szeretne akkor javasolnám a közelben lévő cukrászdát. - mondta Cami egy kamu mosoly kíséretében.
A srác eléggé elszomorodott vagy legalább is olyan képet vágot. Majd oda fordult felém.
-Jólvan akkor más deszertett kérek- végig a számat nézte
-Nem is olyan rossz ötlet-elkezdtem mosolyogni.
Az a tervem hogy kicsalogattom és majd egy sikátorban megölöm.
Cami olyan fejet vágott mintha bármelyik pillanatban elhányná magát.

Odahajoltam a fiúhoz és a fülébe súgtam hogy:
-Menjünk egy eldugottabb helyre.
-Tetszik az ötlet-vigyorgott a fiú
Mielőtt elmentünk volna ránéztem Camire.
-Viszlát Camille-szóltam oda neki
- És ki fogja ezeket kifizetni?! -megint elkezdi a szokásos monológját pedig pontosan tudja hogy én soha sem fogok fizetni pláne nem neki.
-Majd a bátyám intézi, úgyis oda van érted.-szóltam neki.
Mielőtt visszaszólt volna már nem voltunk ott.

A vámpír gyorsaságommal hamar egy sikátorba húztam a fiút.
Vártam tőle a rettegést, de ehelyett dühöt és idegességet véltem felfedezni a tekintetén. Ez eléggé ledöbentett de próbáltam nem kimutatni. Hirtelen a srác közelebb jött hozzám.
-Ezt nem hiszem el hogy még itt is vámpírokkal vagyok körülvéve, de legalább eltudok szívni egy kisebb mágiát, vagy többet ha már itt vagyok. - megpróbálta lefogni a kezemet.
De sikertelen volt mivel 1, gyorsabb vagyok nála 2, meg érdekelt hogy ez meg honnan tudja a természetfeletti lények létezését. Egy gyors mozdulattal a nyakánál fogva oda löktem a falhoz.
-Te honnan a francból tudsz a vámpírokról, és mit értettél az alatt hogy legalább eltudok szívni egy kisebb mágiát?-nem sokon múlt hogy megöljem mielőtt válaszolni tudna a kérdésemre.
-Az legyen az én dolgom hogy mit tudok és mit nem. - próbált higgadtan megszólalni de nem sok sikerrel.
-Ide figyelj ha nem adsz most rögtön választ a kérdésemre akkor kínzó halált fogsz szenvedni a kezem által.-szóltam hozzá fenyegetően
-Figyelj kezdjük az elején. - szólalt meg - Szia én Malachai Parker vagyok de a nem létező barátaimnak csak Kai - próbált meg viccelődni. - És mi a te neved? - szólt hozzám kedvesen.

Ez most szórakozik velem?! Most komolyan bemutatkozik mintha az előbb nem próbált volna meg belőlem elszívni egy kis mágiát amit még mindig nem magyarázott el hogy hogy értett. De tudjátok mit, ezek után engem egyáltalán nem érdekel hogy mi is ő.

Elkezdtem erősebben folytogatni de mielőtt végleg letéptem volna a fejét meghallottam egy túl ismerős hangot.

-Vanessa- Elkezdte hangosan mondani a nevem a drágalátos fivérem, Elijah.
Hirtelen egy fájdalmas szúrást éreztem a kezemnél. Amikor oda pillantottam láttam hogy Kai megérintette a karom, és a keze elkezdett vörösen fényleni. Pokolian fájt, majd Kai közelebb jött és a fülembe súgta hogy:
-Szép a neved-mondta lágy hangon
Majd felszívódott mielőtt Elijah közelebb ért volna.
-Hát ez meg mi volt?-kérdezte Elijah
-Úgy tűnik hogy egy újabb természetfeletti lénnyel van dolgunk. - mondtam mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.