Ugyanazok de mégis mások

Mi Jöhet Még?

Kai szemszöge

Beléptem a szállodai szobám ajtaján amit nem rég vettem ki. A haragom és a kétségbeesésem nem akar elmúlni, de az még hagyján. Most legjobban az az érzés zavar amit eddig még sosem éreztem és ez teljesen megrémít engem. Vanessa szava játszódik le újra és újra a fejemben. Érzek irántad valamit Kai! Ettől a mondattól egyszerre vagyok boldog és kétségbeesett. Nem érezhet irántam semmit sem! Hogy mondhatja hogy érez irántam valamit?! Nem látja hogy én egy szörnyeteg vagyok?! Nem érdemlem meg! Tönkre fogom őt tenni ha még nem tettem meg.

Hirtelen eszembe jutott amit a fejéhez vágtam. Büdös kurva! Hogy mondhattam ezt neki? Normális vagyok? És miattam kezdett el sírni. Ezt sosem fogom tudni megbocsáltani magamnak. Ahogyan rámnézet amikor ezekkel a szavakkal illettem őt, az a bánat a szemében és az elkeseredés. Hogy tehettem ezt?!

Most nem gondolkodok tisztán. Valahogy le kell vezetem a feszültségemet. Fogtam a konyhából egy széket és egy nagy lendülettel a földhöz vágtam. De ez nem lesz elég. Most az asztalt vettem célpontba majd pedig a polcon lévő tányérokat. Miért nem múlik el a bűntudat? Miért nem múlnak el az érzéseim iránta? Amikor végeztem a konyhával a nappaliba vettem az irányt. Mindent ripityára törtem és még mindig nem múlik el ez az érzés.

Bementem a szobámba majd pedig leültem az ágy szélére és próbáltam lehiggadni. Át kell gondolnom a mostani helyzetet mert a zúzással nem megyek semmire sem. Láttam Vanessán hogy mennyire nem örült amikor átrendeztem a nappaliját. Vajon mit gondolna ha megláttná ezt a szállodai szobát? Rendbe kell hoznom amit elbasztam. De nem ma mert a fáradság leveri az akaratomat.

Vanessa szemszöge

Képes volt így elfutni a problémái elől? Képes volt itt hagyni azok után amit mondtam neki? Ezt a pár órával történt eseményt legszívesebben kitörölném a fejemből. Ha nem lennék vámpír akkor egyszerűen csak meg kéne kérnem egyet hogy töröltesse ki velem ezt a pillanatot. De sajnos ez nem fog megtörténni.

Most éppen a szobámban összekuporodva sírok. Eddig sosem sírtam semmi miatt sem, most meg mégsem tudok leállni a könnyekkel. Ha valaki fél évvel ezelőtt közölte volna velem hogy megfog tetszeni nekem Kai Parker akkor egyenesen a szemébe röhögtem volna. Öszze kell szednem magam hiszen én vagyok a szörnyszülött Vanessa Mikaelson akitől mindenki fél. El kell terelnem a figyelmemet és a nappali rendberakása éppen kapóra jön. Elkezdem felállítani a könyves polcot és a könyveket visszarakom a helyére. A vázáknak a darabjait felsöpröm és kidobom majd pedig felmosok.

Amint végeztem leültem a kanapéra és próbáltam öszzekaparni a régi énemet bár nem sok sikerrel. A probálkozásaimat a telefonom csörgése állította le. Elijah az. Már meg is feledkeztem róla. Vissza is akartam hívni csak hát közbe jöttek a dolgok. 3 csöngetés után fel is veszem a telefont.

- Hála az égnek hogy felvetted a telefont! - mondja megkönnyebülten Elijah.
- Mi történt? - kérdeztem rá a lényegre.
- Rebekah tett egy meggondolatlan döntést a múltban és Klaus megtudta. - hallottam Elijah hangján az idegességet.
- Mit csinált már megint Rebekah? - kérdeztem unottan.
- Ha ezt elmondom neked Vanessa akkor igérd meg nekem hogy nem fogsz bosszút állni rajta mint a fivérünk. - Mi a francot csinálhatott?
- Jólvan ígérem, na most már bökd ki végre! - várom a válaszát.
- Rebekah 100 évvel ezelőtt felhívta Mikaelt hogy jöjjön New Orleansba és végezzen veled és Klaussal. - Bár ne vettem volna fel ezt a kibaszott telefont. Hogy tehette ezt Rebekah? Igaz hogy sosem voltam Klaus-al a szíve csücske de ez akkor is egy óriási hiba volt. Érzem ahogy a pár órával ezelőtti dühöm újra elő jön.

- Hol van? - csak ennyit tudtam kipréselni magamból.
- Elment miután Klaus neki esett. - mondta stresszesen.
- Remélem jó messzire ment mert ha netán összefutnék vele nem biztos hogy túl is élné. - mondtam dühösen.
- Vanessa megigérted hogy nem fogsz bosszút állni. - emlékeztetett az előbb tett fogadalmamra.
- Leszarom az igéretedet Elijah. - mondom már üvöltve. - Lehet hogy téged ez annyira nem érdekel mert téged Mikael sosem akart bántani, de én és Klaus nem voltunk annyira szerencsések. Mikael minden adandó alkat megragadott hogy kínozzon minket. Rebekah pontosan tisztában volt vele és még is a nyakunkra küldte ezt a férget, és ezt sosem fogom megbocsáltani neki. Úgyhogy nekem ne merd azt mondani hogy meggondolatlan döntést tett bátyám mert mind a ketten tudjuk hogy ez nem
igaz! - szerintem nekem a nap végére nem is marad épp hangszállam.

- Hol vagy most? - kérdezi egy kis idő után. Témát akar váltani de nem is bánom mert ennyi szarságot már nem lehet elviselni.
- Mystic Fallsba. - felelem tömören.
- Ó csak nem látogatóban vagy?
- De bizony. Csak hogy most nem is tudom eldönteni hogy hol jobb itt vagy New Orleansban.
- Ha lehet akkor én az előbbire raknám le a voksomat. New Orleans csak úgy vonzza a bajt.
- Mystic Fallsba meg én vonzom a bajt. - feleltem majd pedig keserűen felnevetek.
- Csak ne csinálj semmi hülyeséget! - mondja komolyan.
- Úgy ismersz engem bátyám? Én még a légynek sem tudnék ártani.
- Azt erősen kétlem Vanessa. - mondja nevete Elijah.
- Amúgy hogy van a farkas lány és a pocaklakó? - kérdezem mert kivételesen érdekel a válassza.
- Ők jól vannak. Hihetetlenül gyorsan nő a gyermek. - feleli és a hangjából ítélve mosolyog.
- Na és mi van köztetek Hayley-vel? - kérdezem kíváncsian.
- Nincs közöttünk semmi. - vágja rá gyorsan.
- Na ne hülyíts Elijah, pontosan láttam hogy néztek egymásra és szerintem az nem volt semmi! - közlöm vele a tényeket.

- Talán igazad van. - feleli egy kis idő után.
- Nekem mindig igazam van. Legalább neked jöjjön össze ha nekem nem is. - miért nem tudok gondolkozni és csak azután beszélni?!
- Jól halottam amit az előbb mondtál? - kérdezi meglepődve. - Csak nem valaki ellopta a szívedet húgom?
- Dehogy is. Jól ismersz engem és én nem szeretem a hosszú távú kapcsolatokat. - legalább is eddig nem szerettem.
- Vanessa nem kell elrejtened az igazi énedet hiszen én pontosan ismerem, ezt te is tudod. Ne rejtőz álarc alá és ne ásd el az érzéseidet. - mondja lágy hangon.
- Ó elég későre jár ideje lenne letenem helló! - mondtam majd pedig kinyomtam a telefont. Nem hiányzik hogy megint az érzésekre figyeljek.Eléggé kifárasztott ez a mai nap és semmire sem vágyok jobban mint a pihe puha ágyamra.

A szobám felé vettem az irányt és kidőltem az ágyra, majd pedig elnyomott az álom.