Ugyanazok de mégis mások

Háttér sztori

- Miattad maradtam! - mondta egy kis idő múlva.
Teljesen ledöbbentem, egyáltalán nem erre a válaszra számítottam de valahol a szívem mélyén örültem hogy ezt mondta és ez az érzés teljesen megfélemlített.

- Komolyan? - kérdeztem egy kis idő után.
- Aha tök jó veled a szex! - közölte egyszerűen. - És még azért is maradtam mert fogalmam sincs hogy hová menjek, Mystic Fallsba biztos hogy nem megyek vissza mert ott annyi ellenséget szereztem hogy megszámolni sem tudom már. - mondta nevetve.
- De majd egyszer visszatértek hogy kiírtsam őket.

Hirtelen nem is tudom hogy mit érezhettem amikor ezeket a szavakat mondta nekem. "Tök jó veled a szex" talán csalódott voltam pedig egyáltalán nem kéne hogy az legyek. Tudom már hogy miért érzem ezt mert még mindig nem bízik meg bennem, ez az egyetlen logikus dolog amiért csalódtam. Mi más miatt? De sebaj előbb vagy utóbb bízni fog bennem és mindent elvehetek ami számára értékes. Jobb lenne ha elkezdeném a kérdezősködést mielőtt még elalszok.

- Kai! - szóltam lágyan.
- Hmm?
- Azt nem mesélted el hogy miért küldött téged az apád egy börtönvilágba. - kezdtem a faggatást.
- Emlékszel hogy amikor bezártál a pincétekben akkor azt mondtam hogy infót infóért? - bólogattam. - Szeretném ha most is ez lenne. - felelte.
Szuper hát én mindjárt felkötöm magam, így sokkal nehezebb dolgom lesz de muszáj megtudnom róla infókat szóval nagy nehezen de beleegyeztem.
- De akkor én kezdem! - mondtam magabiztosan.
- Oké! - mondta Kai nevetve.

- Na akkor válaszolj az előző kérdésemre.
- Az apám mint tudod a gyülekezet vezetője volt és nem érdekelte a családja. Amikor megszülettem elvileg kedvelt de amikor megtudta hogy más vagyok mint a többi tesóm úgymond kitagadott, állandóan szavakkal bántott és 10 évesen kezdett fizikailag is bántani. Hadd ne mondjam hogy alig vártam hogy összeolvadhassak az ikertesómmal Jo-val és hogy én lehessek a gyülekezet új feje. Azt terveztem hogy amikor nyertem akkor az apámat ha lehet egyáltalán apának nevezni megölöm. Amikor 22 évesek lettünk az ikremmel akkor lett volna az egész összeolvadás. De Jo nemet mondott és egy kicsit dühös lettem amit a többi tesómon vezettem le. A mentségemre szóljon hogy mindegyik megérdemelte egytől egyik mert apám oldalára álltak és kiközösítettek. Kettőt a lépcsőkorlátra akasztottam a másiknak vadász kést döftem a hasába és végül az utolsót vízbe folytottam. Jo végül "beleegyezett" az egyesülésbe mert nem akarta hogy meghaljon még 2 iker szóval nagyon elégedett voltam mint addig amíg ki nem derült hogy átvágott. A mágiáját elrejtette egy késbe és ezt csak az összeolvadáskor vettem észre, majd a fák között megjelenet az apám és bezárt a börtönvilágba. Gondolom nem elégelte hogy megöltem a kistesóimat. Röviden ennyi. - felelte teljes nyugodsággal.

Azt a rohadt életbe, nem gondoltam volna hogy képes volt így végezni a testvéreivel és még csak megbánást sem látok a szemében. Én sem rajongok annyira a testvéreimért de azért én ilyet nem tennék velük. És amit az apjáról mondott azt teljesen megtudom érteni, az én apám is egy szörnyeteg volt állandóan menekülnünk kellett hogy nehogy megöljön minket. Engem és Klaust akarta leginkább megölni, Klaust azért mert nem az ő gyereke és engem meg azért mert engem okolt Freya és Henry haláláért. Henryt megértem mert az tényleg az én hibám volt de hogy Freya miatt is! Nem is ismertem az idősebbik nővéremet és meg sem születtem amikor meghalt. Szóval ez számomra örökké rejtély marad. De már nem is érdekel hiszen hála a jóégnek már halott az apám, azt hiszem akkor voltam a legboldogabb amikor láttam az élettelen testét.
Visszatérve most hogy így átgondoltam lehet hogy nincs is Kai-nak olyan ami fontos lenne számára. De a remény haljon meg utoljára nem fogom feladni azért mert most nem tudtam meg hogy mi az ami igazán értékes számára.

- Vanessa! - a gondolataimból Kai hangja szakított ki. Biztosan megint elbambultam.
- Igen? - kérdeztem tőle.
- Akkor most válaszolsz az én kérdésemre? - kérdezte türelmetlenül.
- Na bökd ki! - mondtam végül.
- Már mondtam! - mondta értetlenkedve.
- Akkor mond el mégegyszer! - feleltem bosszúsan.
- Azt kérdeztem hogy miért félsz ennyire egy tőrtöl? - kérdezte nyugodtan.

Na én erre nem számítottam, azt hittem hogy egy szimpla kérdést tesz fel amire könnyedén tudok válaszolni erre meg az egyik legnehezebb kérdést teszi fel nekem amit próbálok már oly régóta eltemetni. Most teljesen lefagytam nem tudom hogy erre akarok e válaszolni.

- Tudod infót infóért! - hallottam Kai hangját. - Ne aggódj én nem mondom el senkinek sem. Ígérem - mondta lágy hangon. Nem tudom miért de hirtelen elkezdtem mesélni neki életem egyik legnehezebb időszakjáról.

- A családommal mi vagyunk az első vámpírok és amikor átváltoztunk akkor elveszett belőlem valami, a kontrol. A testvéreim nagyon jól tudták írányítani a vérszomjukat kivéve én és Kol. Mi nem tudtunk leállni hiába hallottam a fejemben azt a kis hangot hogy ennyi elég lesz nem tudtam rá hallgatni nem ment. - mondtam majd Kai hirtelen megszólalt.

- Ripper voltál - kérdezte döbbentem én meg bólogattam majd folytattam tovább a mesélést.
- A testvéreink próbáltak rajtunk segíteni de nem tudtak ellene tenni semmit sem legalább is csak rajtam nem tudtak segíteni. Kol már nem volt olyan vérszomjas mint régebben és nem tudom hogy hogy csinálta de tudta kontrollálni magát. Így én maradtam egyedül ezzel az átokkal, hadd ne mondjam hogy ment a vita bőven e miatt. Egészen addig amíg meg nem elégeltem és meg nem szöktem tőlük. 100 éven keresztül a világot jártam tetemeket hagyva magam után. Annyira felszabadultam akkor és olyan boldognak éreztem magam, egészen addig amíg meg nem láttam a fivéreimet és Rebekah-t. Láttam Klaus tekintetében hogy valamire készül de nem foglalkoztatott különösebben. A többiek meg csak azért jöttek mert már hiányoztam nekik és fogalmuk sem volt Klaus tervéről. Jót beszélgettünk a testvéreimmel aznap de közeledett az éjszaka és megláttam hogy Klaus áll a szobám ajtajában és a kezében tartott egy hegyes tárgyat. Elkezdett közeledni felém és elmondta hogy mi van a kezében. El sem hittem először hogy ezzel tényleg bántani akar, majd végül a szemembe nézve belém döfte a tőrt. Azt a fájdalmat amit akkor éreztem az leírhatatlan volt és éreztem ahogy még meg is forgatja bennem a tőrt. Sikoltani akartam és menekülni de egy hang sem jött ki a számon és mozogni sem tudtam teljesen lebénított, végül pedig éreztem ahogy kiszáll belőlem az élet. Azt leszögezzném hogy ez volt az a szoba ahol leszúrt. - mutattam az ujjamal körbe. -
Amikor felkelltem ebből a gyötrelmes rémálomból Elijah-t pillantottam meg és kezében a kivett tőrt. Elkezdtem sírni majd a nyakába ugrottam és megigértem neki hogy többet nem vettem el a súlykot. Bár ezt nem igazán sikerült betartanom de most már nem annyira vészes mint régebben volt. - fejeztem be.

Hirtelen éreztem ahogy Kai megérinti az arcom és letörli a könnyeimet amit észre sem vettem eddig. A szemében már megint az együttérzést láttam mint amikor bezárva tartottam. Most jövök rá hogy mit tettem, elmondtam neki a legrosszabb emlékemet amit eddig még senkinek sem mondtam el. Hogy lehettem ekkora hülye? Most biztosra veszem hogy ki is fogja használni a gyengepontomat amit sosem kellett volna megtudnia. Minél előbb elkell innen tűnnöm. Gyorsan kiszálltam az öleléséből és felvettem a ruháimat majd se szó se beszéd elhagytam a szobát.
- Vanessa! - hallottam még Kai kiálltását.