Ugyanazok de mégis mások

Bál 1

Végre hazaértem, a ruha vásárlásból. Igazából inkább igézésből, mivel minek fizessek ha tudok bűvölni is? Mindegy is, most az a lényeg hogy megvan a ruha. Két óra nézelődés után megtaláltam a tökéletes darabot. Izgatott vagyok a mai este miatt. Alig várom hogy végignézzem Marcel bukását. Igaz hogy elviseltem, de ezek után hogy fenyegető levélel üzent, engem elfelejthet. Nem ártana készülődnöm mivel másfél óra múlva már indulunk is. Felmentem a szobámba és elkezdtem megcsinálni a sminkem.
Végül egy tusvonal és egy barnás szín mellett döntöttem, ami kiemeli a zöldes szememet. Hadd ne mondjam hogy mennyit kínlódtam a tus miatt. Vagy 1 órán keresztül szarakodtam vele, de megérte.

Majd felvettem a ruhát.

A hajamat végül hagytam hogy a vállamra omoljon. Kész vagyok. Bele néztem a tükörbe és mit ne mondjak a szokásosnál is dögösebben néztem ki.
Hallottam az ajtó nyitódást, a fivéreim éppen időben érkeztek meg. Lesétáltam a lépcsőn és észre vettem hogy Rebekah is itt van.
Egy piros színű ruha volt rajta. Hát persze hogy ő is eljön, hiszen ott lesz a volt szerelme Marcel. Jöjjön csak de ha megint arról kezd el beszélni hogy én egy törődő ember vagyok akkor a puszta kezemmel fogom megölni. Fura volt látni Klaust öltönyben. Esküszöm hogy most nem néz ki olyan rémesen mint a többi nap. Elijah meg ugyan úgy öltözött fel ahogy általában szokott. Csak annyi különbséggel hogy most nem a kék nyakkendőt viselte hanem a pirosat.

- Káprázatosan festesz Vanessa! - felelte Elijah.
- Nem rossz! - mondta Klaus egy mosoly kíséretében.
- Mehetünk? - kérdeztem. A többiek bólintottak majd elindultunk kifelé. Megláttam a ház előtt egy limuzint. Kérdőn néztem a többiekre.
- Mivan? Stílusosan kell megérkezni. - felelte Rebekah.
Beültünk a limuzinba majd elindultunk.

Útközben átbeszéltük a tervet. Mégpedig az a terv főcélja hogy visszavegyük ami egykor a miénk volt. Mégpedig a várost. Eddig csak Klaus vágyott erre, de azok után hogy Marcel fenyegető levelet írt mi is besegítünk a tervébe. Én meg csak szimplán azért segítek mert már hiányzik a gyilkolászás, a vér, meg az áldozataim sikolya.

Meg is érkeztünk egy röpke fél óra alatt. Kiszálltunk majd bementünk az egykori otthonunkba. Olyan furcsa volt visszajönni ide annyi év után. Ezernyi dolog történt itt, annyi emlék van e házba, annyi pillanat amit átéltünk mindannyian, voltak itt jó és rossz pillanatok. De én inkább a rosszra emlékszek hiszen Klaus ezzen a helyen szúrt le 900 évre. Annyi gyötrelmet éltem át annyi idő alatt azon a kishelyen. Vanessa nyugodj meg most nem a koporsóban rohadsz hanem itt vagy kint levegővel körül véve. Próbálom nyugtatni magam de nem sok sikerrel. Rossz ötlet volt ide jönni.

- Vanessa jól vagy? - kérdezte Elijah.
- Igen csak essünk túl rajta és tekerjünk a roham részhez. - mondtam eljátszott unalommal.

Most vettem csak észre hogy Klaus és Rebekah már nincs itt és csak Elijah-val vagyok. Mennyi ideig nem figyeltem? Körül néztem és láttam hogy az egész hely kivan világítva, és díszítve. Lágy zene szólt a háttérben, és a vámpírok táncoltak a parketten. A sarokban egy minibár volt felállítva. Hirtelen megcsapott engem az ember szag. Körül néztem és megláttam Camit egy hosszú fehér ruhában. Ő mit keres itt? Ahogy látom Klaus is őt nézi a túloldalon. Majd elkezdett közeledni felénk.

- Camille mit keres itt?! - kérdezte idegesen.
Rebekah úgytűnik hogy meghallotta és ő is felénk vette az irányt.
- Ajándék Marcel barátunknak. - felelte egyszerűen Rebekah.
- Te megőrűltél?! - kérdezte dühösen Klaus.
- Niklaus! - szólt rá erélyesen Elijah.
- Nem az volt a cél hogy lefoglaljuk? Ez a legjobb módszer rá! - felelte Rebekah idegesen.
- Na jó én innen mentem - mondtam majd odasétáltam a minibárhoz.

Amikor már elég közel voltam észre vettem egy ismerős alakot akinek nagyon nem itt van a helye. Remélem rosszul látok, de sajnos nem.
Teljesen ledöbbentem. Hogy a francba szabadult ez ki?!
Kai-t láttam meg a bárszéken ülve, ráadásul öltönyben. Én ezt nem értem. Lehet hogy megérezte ahogyan őt néztem mert megfordult. A szemével tetőtől talpig végigmért. Majd felállt és elkezdett közeledni felém.

- Nagyon csinos vagy! - mondta a szemembe nézve.
- Hogy szabadultál ki? - kérdeztem pár perc után.
Mielőtt válaszolni tudhatott volna észre vettem Marcel-t aki a lépcső tetején áll.

- Hölgyeim és uraim üdvözlök minden kedves vámpírt a köreinkben! Nagyon hálás vagyok hogy eljöttek eme csodás eseményre. Kérem válaszanak maguknak táncpartnert és fáradjanak a parkettre hogy elkezdődhessen a tánc. - mondta mosolyogva.

Ó Marcel nem lesz ez olyan csodás esemény ahogy te azt hiszed. Láttam hogy Klaus felkéri Camit egy táncra, Elijah egy random nőt, Rebekah meg Marcellel fog táncolni. Ránéztem Elijah-ra aki bólogatott egyet, ami azt jelezte hogy hamarosan kezdünk.

- Táncolunk? - kérdezte a mellettem lévő Kai.
- Igen, de ne azt hidd hogy ezzel végeztünk. - mondtam neki komolyan.
- Eszemben sem volt! - mondta majd felém nyújtotta a kezét.
Elfogadtam majd odasétáltunk a parketthez. Amikor oda értünk átkaroltam a nyakát ezzel közelebb húzva magamhoz.

- Ilyenkor mit kell csinálni? - kérdezte Kai.
- Nem tudsz táncolni? - kérdeztem.
- Nem nagyon, a börtönvilágban nem vettem tánc órákat. - felelte.
- Rakd a kezed a derekamra. - mondtam neki.
Óvatosan oda helyezte.
- Most pedig gyere közelebb. - utasítottam neki.
- Így? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen, és most pedig kezdj el a zenére mozogni előre hátra. - szóltam.

Így is tett, a zene ritmusára kezdtünk el mozogni. Meg kell hogy mondjam elég gyorsan tanul hiszen egész jól táncol. Csináltunk forgásokat is és az egyiknél egy kicsit közelebb érkeztem meg a kelleténél. Nagyon közel kerültünk egymáshoz szinte éreztem a leheletét az arcomon. Rá néztem de nem tudtam megállni hogy ne nézzek a szájára. Amikor visszanéztem láttam hogy Kai is ugyanezt teszi. Olyan volt mintha megállt volna az idő, a másodpercek óráknak tűntek. A szemében most nem a manipulációt vettem észre hanem sokkal inkább a vágyat. Elkezdett közeledni felém és én is azt tettem. Centik választottak el minket a csóktól. De szerencsénkre vagy inkább szerencsétlenségünkre megjelent Marcel.

- Gyönyörű vagy Vanessa - mondta mosolyogva. - Felkérhetném őt erre a táncra? - kérdezte Kai-tól.
De meg sem várta a válasszát, fogta a kezem és elvitt egy kicsivel odébb.

- Örülök hogy eljöttél - mondta.
- Nem mintha adtál volna más választást. - mondtam komolyan.
- Elnézést kérek a levelemért, tudom hogy elvetettem a súlykot, de muszáj volt idehívjalak titeket.
- Miért is? - kérdeztem.
- Mert beszélnem kell veletek. - mondta komolyan.
Értetlen fejet vágtam. Vajon miről is akar velünk beszélni?