Ugyanazok de mégis mások

Maradás 18+

Ilyen jót nagyon rég óta nem aludtam, annyira csábít ez az ágy hogy szinte hallom ahogy mondja hogy maradjak, de nem lehet hiszen 1, Folytatni szeretném a Kai bizalmát elnyerni tervemet és 2, Hiányzik a gyilkolászás és az ártatlan emberek vére. Szóval ezer bocsi ágy de muszáj leszek elhagyni téged. Amikor nagy nehezen kiszálltam, lementem hogy igyak egy kávét, ez áll a második helyen a kedvenc italaim közül. Ki nem találnátok hogy mi áll az első helyen, csak nem a vér? De persze hogy a vér hiszen anélkül élni sem tudnék. Fogtam a kedvenc fekete bögrémet és bele öntöttem a kávémat majd bementem a nappaliba ahol Elijah-t vettem észre ahogy a fotelben ül és olvas. Leültem vele szemben és kényelembe helyeztem magam. Elijah felnézett az olvasmányából és rám szegezte a tekintetét.

- Örülök hogy visszatértél Vanessa! - mondta mosolyogva. Mit ne mondjak eléggé meglepett hiszen mindig kihúzom nála a gyufát és naponta hozom ki a sodrából, azt meg nehogy elfelejtsük hogy csalódott bennem. A kínos csendet végül én szakítottam félbe.

- Klaus elvitte Hayley-t, nem akarod netán ellopni a karmai közül? - kérdeztem kíváncsian.
- Fivérünk most a szokásosnál is bosszúsabb, bár nem is csodálom hiszen azt feltételeztük a húgunkkal hogy rossz szándékok vezérlik őt a gyermekkel kapcsolatban. Amit belátok elég nagy baklövés volt. - mondta a fejét fogva Elijah.
- De hiszen nem megakarta ölni azt a kölyköt? - kérdeztem értetlenül hiszen én abban a tudatban voltam hogy nem szereti azt a gyereket és hogy minél hamarabb szabadulni akar tőle meg persze Hayley-től is.
- Az már a múlté, Niklaus-nak mint kiderült tiszta szándékai vannak a gyermekkel kapcsolatban és nem tervezi a megölését. - felelte Elijah.
- Csak könyörögve kérlek ne egy mini Klaus legyen a gyerekből, így is alig tudok elviselni egyet, nemhogy kettőt! - mondtam és még a hideg is kirázott.
- Ettől nem kell tartanod húgom mivel kislány lesz. - felelte Elijah egy mosoly kíséretében.
- Attól még lehet hogy egy szörnyszülött lesz belőle. - közöltem a tényt.
- Ahhoz az idősebb nénikéjére kellene ütnie. - felelte szórakozottan Elijah.
- Aucs ez most szíven talált! - mondtam eljátszott fájdalommal.
- Na és hol van a fiatalabbik nénike? - kérdeztem.
- A húgunk jelenleg Klaus-éknál van és nem sokára mi is ott leszünk. - jelentette ki Elijah magabiztosan.
- Mi az hogy mi? Én csak később terveztem benézni. - mondtam neki.
- Akkor bármit is amit terveztél a mai napra halaszd el és tarts velem. Aggódom Hayley épsége miatt. - mondta zaklatottan.
- Az a mázlid hogy ma jó kedvemben vagyok mert ha rossz formában csíptél volna meg akkor itt már vérfürdő lenne. - feleltem vigyorogva. Majd észrevettem valamit.

- Hova tűnt a többi bútor? - kérdeztem értetlenül.
- Néha Vanessa eléggé figyelmetlen vagy! - mondta szórakozottan. - Egyébként meg mint mondtam fivérünket eléggé feldűhítettük így bosszúból meg is kaptuk a kilakoltatásunkat. - mondta beletörődve.

Nem tudtam megállni hogy ne nevessem el magam, hát ez csodás! A fivérünk kilakoltatott minket legalább is csak kettőjüket mivel nekem tervben volt hogy a mai nap átköltözök a régi házunkba. És ennek a legnagyobb oka Kai, hiszen sokkal egyszerűbb lesz a bizalmába férkőznöm ha egy fedél alatt lakunk. Hacsak meg nem szökött, bár nem hiszem mivel akkor már réges rég elmehetett volna. Nem is értem hogy miért marad, az ő helyében én már rég a bolygó másik féltekén lennék. Na mindegy úgy is megfogom kapni a kérdéseimre a válaszokat.

Elijah-val elindultunk a régi Mikaelson rezidenciába ami nem vett el sok időt mert a vámpírgyorsaságunknak köszönhetően 30 másodperc kellett hogy oda érjünk. Benyitottunk és egy terülj terülj asztalka fogadott minket de nem nekünk készítették elő mert láttam hogy az asztalon koszos tányérok díszelegtek. Beljebb mentünk és arra lettünk figyelmesek hogy Rebekah Hayley-vel beszélget. Elijah amint észre vette rögtön oda sietett, én erre csak a szememet forgattam de mentem utána.

- Hayley jól vagy? - kérdezte Elijah aggódva.
- Igen nincsen semmi bajom azon kívül hogy Klaus kiakarja írtani a fajomat. - mondta idegesen Hayley. - És pluszba nem hagyhatom el ezt a házat mert szemmel tart kettő vadbarom. - mutatott a sarokban álló vámpírokra.
- Azt kérte az előbb Hayley hogy állítsuk le a mészárlást. - felelte Rebekah.
- Nem szeretek másoktól szívességet kérni én inkább jobban szeretem magam intézni a dolgokat de mivel ez jelenleg nem lehetséges így kérném a segítségeteket. - mondta meggyőzően Hayley.
- Azt tudom hogy bátyám szívesen segítene neked mivel odáig van érted, Rebekah is segíteni fog mert Elijah beleegyezik én pedig bocsi de kihagyom mivel úgy sem szeretem a vérfarkasokat pluszba meg eléggé idegesítesz is. - mondtam egyszerűen.

Hirtelen észrevettem az egyik sarokban Kait aki a kezével int hogy menjek oda.

- És ha most megbocsájtotok! - feleltem majd oda sétáltam Kai-hoz.
- Helló szépségem! - üdvözölt mosolyogva majd megcsókolt én meg rögtön visszacsókoltam. Folytatódhat a tervem amit eddig nagyon élvezek. Elválltunk egymástól majd Kai folytatta. - Meg mutassam neked a szobákat? - kérdezte egy ravasz mosoly kíséretében.
- Itt laktam egy jó ideje de szerintem rám férne egy kis emlékeztetés. - mondtam mosolyogva.

Gyorsan felmentünk a régi szobámba és nem volt időm alaposan szemügyre venni mert Kai a falhoz nyomott és szenvedélyesen megcsókolt. Voltam már egy kis millió pasival de eddig ő csókol a legjobban. Viszzacsókoltam majd fordítottam az álláson és most én nyomtam őt a falhoz. Gyorsan letéptem róla a ruhákat és ő is ezt tette majd amikor már semmi sem volt rajtunk Kai felkapott és az ágyra dobott. Én ezen csak nevetni tudtam majd Kai fölém magasodott és elkezdte a nyakamat csókolgatni majd haladt szépen lassan lefelé erre én jól esső sóhajjal jutalmaztam. Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam miközben a haját markoltam erre a számba sóhajtott és megmarkolta a mellemet.

- Kai! - mondtam a nevét lágyan.
Láttam rajta hogy nem bírja tovább és éreztem ahogy belém hatol. Az elején lassan majd egyre gyorsabban mozgott bennem amíg egymás nevét kiálltva el nem élveztünk.

Pár perc múlva amikor már elállt a zihálásunk a fejemet Kai mellkhasára helyeztem ő pedig szorosan átkarolt. Kai a hajamat babrálta és én meg élveztem a melegségét. Majd az a kérdés amin reggel óta agyalok előjött, végre itt az alkalom hogy megkérdezhessem.

- Miért nem mentél még el? - kérdeztem tőle váratlanul. - Miért maradtál?
- Miattad maradtam! - mondta egy kis idő után.
Teljesen ledöbbentem, egyáltalán nem erre a válaszra számítottam de valahol a szívem mélyén örültem hogy ezt mondta és ez az érzés teljesen megfélemlített.