Ugyanazok de mégis mások

Rossz Döntés

Jelenleg a Mystic Falls egyik bárjában ücsörgök azt hiszem hogy Mystic Grill-nek nevezik, igazából nem annyira izgat. Most leginkább egy jó öreg bourbon-re van szükségem, rá kell jönnöm hogy mik ezek az érzések amik hirtelen előtörtek bennem. Damon szavai csengenek a fülemben: Miért nem ölöd meg egyszerűen? Miért nem végzel vele most?

Pontosan tudom hogy miért nem akarom megölni, de egyszerűen rettegek beismerni. Nem akarok olyan lenni mint Rebekah. Nem akarok csalódni és nem akarok összetörni. De van egy hang a fejembe aki azt súgja hogy vágjak bele. Választanom kell előbb vagy utóbb. Én vagy Kai?

A gondolataimból kiszakított egy ismeretlen férfi aki az elöttem lévő székben foglalt helyet. Sötét haja és szeme van, mit ne mondjak eléggé vonzó. Rám mosolygott majd pedig megszólalt.

- Szia szépségem!
- Öhm meg ne haragudj de te ki is vagy? - kérdeztem tőle értetlenül.
- Lorenzo St. Jonh. De te nyugodtan hívhatsz Enzonak. - hirtelen megfogta a kezem és egy csókot lehelt rá. - Megtudhatnám a nevedet? Biztosan olyan szép mint amilyen te vagy! - elnevetem magam, ez biztosan bolond.
- Ha ezek a csajozós dumáid akkor elég bénák. Egyébként meg Vanessa Mikaelson. - az arcáról eléggé látványosan fagyott le a mosoly. Szóval akkor ismeri a családomat. Érdekes. - Mi az Enzo? Csak nem rémületet látok az arcodon? - nem tudtam megállni hogy ne nevessem el magamat.
- Dehogy kedvesem, inkább csak meglepődtem. - felelte majd pedig beleivott az italába. - Hiszen ti vagytok az ős vámpírok. Rengeteget hallottam rólatok, főleg rólad és Klaus-ról. A haverom mondta hogy állandóan loptad a bourbon-jét és majdnem felgyújtottad a házát, ja és arról sem feledkezzünk meg hogy te és a bátyád Klaus elraboltáttok a csaját.
- Szóval a haverod Damon, igaz?
- Pontosan. - mondta mosolyogva.
- Csak hogy tisztázzuk nekem fogalmam sem volt róla hogy Klaus elvitte Elenát. Akkor tudtam meg amikor megláttam a nappalinkban megkötözve. Én csak éltem a lehetőséggel és megkínoztam ha már így alakultak a dolgok. Bevallom eléggé idegesít az a csaj.
- Emiatt nem kell többé aggódnod, legalább is az elkövetkező 73 évben.
- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem tőle mert tényleg halvány lila gőzöm sincs hogy miről beszél.
- Elena kómába került és az élete össze lett kötve a barátjával Bonnie-val, így csak akkor fog felkelni amikor a boszi meghal. - mesélte el.
- Azt a rohadt! - feleltem döbbenten. - Szóval Damon biztos ezért kapott egy kisebb rohamot amikor felhoztam Elenát.
- Bizonyám. Eléggé nehéz neki nélküle. Velem is bunkóan viselkedik az esküvő óta. - Milyen esküvő? Ugye nem?
- Enzo, mikor volt az esküvő?
- Pár hónapja. - feleli egyszerűen.

Akkor volt Jo esküvője. Kai mindig mondta hogy van egy pár ellensége Mystic Fallsba. Damon pedig ki nem állhatja Kai-t. Most már tudom hogy miért mert miatta került Elena kómába.

- Miért mondod el ezeket nekem? Tudtommal nem én vagyok a gonosz farkas akit mindenki utál és senki sem szeret? - kérdezem tőle egy kis idő után.
- Tudom hogy miket mondanak a családodról és rólad de ez az ő véleményük. Az enyém más. Szerintem te egy belevaló csajszi vagy és tudsz te kedves is lenni ha akarsz. - mondta el a véleményét. Elmosolyodtam a szavaitól. Remek most már kimutatom hogy mit érzek és nem csak belülről marcangol fel. Szuper.
- Egyébként miért is ültél le az asztalomhoz? - váltottam témát.
- Mert szórakozni akartam egy kicsikét. És még most is. - feleli vigyorogva.

Ki hitte volna. Éppen mondani akartam neki hogy ne is álmodjon róla de mielőtt megtehettem volna hirtelen elgondolkoztam. Miért is ne? Így legalább nem fog Kai-on járni az agyam, és talán ráébredek arra hogy amit Kai iránt érzek az csak valamilyen betegség nálam.

- Miért is ne? - mondtam neki mosolyogva. - Nálad vagy nálam?
- Legyen nálad. - mondta majd pedig kézen fogott és kivezetett a Grillből.

Mit ne mondjak amint hazaértünk egyből neki estünk egymásnak és még egy vázát is levertünk mire eljutottunk a szobáig. A szobámban letéptük egymásról a ruhákat majd pedig az ágyon kötöttünk ki.

Volt már egy csomó egy éjszakás kalandom de eddig csak Kai-nál éreztem azt hogy többet akarok egy éjszakánál. Már megint Kai-on jár az agyam az istenit már. Sosem lesz ennek vége?! Nem tudom elfelejteni a csókjait, az érintését, a mosolyát, a nevetését és az átkozottan gyönyörű szemét. Nagyon hiányzik. Most még is egy másik ember mellett fekszek, hirtelen elfog engem a bűntudat. Olyan mintha eddig ki lettem volna kapcsolva és csak most kapcsoltam volna vissza az érzéseimet. Érzek valamit Kai iránt ami napról napra erősödik és már kezdek ahhoz a szinthez jutni amikor már képtelen vagyok kő alá dugni az érzéseimet.

Rá nézek Enzo-ra aki éppen száll ki az ágyból és felvesszi a ruháit a földről majd pedig felöltözik.

- Ez eszméletlen volt de sajnos a szívem valaki másé. Remélem tudod hogy ez csak egyszeri volt. Nem akarlak megbántani és ha félreértetted akkor ne haragudj rám gyönyörűm. - amíg beszélt addigra én is felkaptam a ruháimat és leültem az ágyra. A szemébe szomorúságot láttam és én elkezdtem nevetni.
- Ne aggódj, tisztában voltam mielőtt megtettük volna és az én szívem is valaki másé. - feleltem majd pedig felálltam az ágyról és közelebb mentem hozzá.
- Ennek örülök, nem is zavarlak tovább. - elindult az ajtó felé majd pedig visszafordult. - Nem bánnád ha elkérném a számodat?
- De bánnám. - megforgattam a szememet. - Na jó kérem a telefonodat. - nevetve odaadta a telóját.

Amint beírtam neki a számomat megigérte hogy majd hívni fog majd pedig elhagyta a házat.

Pár percel később hangokat hallottam a földszintről így lementem megnézni. Lehet hogy Enzo valamit itt felejtett? Gyorsan lementem a lépcsőn majd pedig a nappaliba vettem az irányt. Amint észrevettem hogy ki az teljesen ledöbbentem. Mit keres itt Kai?
Átjárt engem a bűntudat és a zavarotság. A szeme tele volt düh-vel és kétségbeeséssel. Majd pedig elkezdett felém közeledni.