Ugyanazok de mégis mások

Damon

Másnap reggel egészen jól ébredtem de a jó hangulatom azonnal elillant amikor észrevettem 2 nem fogadott hívást Elijah-tól. Én ezt nem hiszem el, minek hív hiszen nem nyomtalanul tűntem el. Megnéztem hogy mikor hívott és az eszem megállt amikor megláttam a hívás idejét, hajnali 4-kor hívott először majd pedig 5 órakor. Mi lehet annyira sürgős hogy ilyen korán akar engem zaklatni? Na mindegy majd visszahívom amikor végzek az elintézni valómmal. Gyorsan megittam a kávémat és útnak is indultam. Útközben az erdőn keresztül kellett mennem mert még nem akarom hogy kiderüljön hogy visszatértem. Hadd tudják még csak meg a Salvatore-k. Hirtelen a gondolataimból kiszakított egy hang a hátam mögül. Megfordultam de nem láttam senkit sem, biztosan valamilyen állat volt. Nem foglalkozok vele sokat mert a szemem elé tárult a Salvatore ház. Amint az ajtó elé kerültem gondolkozás nélkül bekopogtam.

Damon nyitott ajtót de amint meglátott abban a pillanatban be is csapta az ajtót, legalább is beakarta de mielőtt megtehette volna a lábam elállta az ajtó útját így képtelen volt becsukni maga után.

- Mi ez a fogadtatás Damon? - kérdeztem tőle megjátszott sértetséggel. - Azt hittem hogy hiányoztam neked!
- Mit akarsz? - felelte még mindig az ajtót előtt állva.
- Nem jöhettek el a kedvenc Salvatorom-hoz?
- Nem! - mondta komolyan.
- Na ne legyél ilyen, egyszerűen itt jártam és gondoltam beugrok egy jó kis bourbon-re. - mondtam mosolyogva. - És ha most megbocsáltasz! - Bementem a házba mielőtt még ellenkezhetett volna.

Ugyanúgy néz ki mint amikor utoljára itt jártam. Bementem a nappaliba és töltöttem magamnak bourbont majd pedig kényelembe helyeztem magam a kanapén. Be kell hogy valljam hogy ez a bourbon mennyország, rengeteg van nekik minden féle évjáratban. Emlékszem hogy amikor a családommal Mystic Fallsba laktam akkor mindig a boros pincéjükből válogattam ki a jobbnál-jobb bourbonokat. Damon sosem örült neki, mindig amikor észrevette hogy mit művelek azonnal kidobott a házból bár nem sok sikerrel mert a szajrét mindig megtudtam szerezni.

Szerintem most se örül annyira hogy a bourbonjét iszom mert forgatja a szemét de nem nagyon firtattja a dolgot és leül inkább a velem szembe lévő kanapéra.

- Stefan hol van? - kérdezem tőle mert már zavart ahogy farkas szemet bámultunk egymással.
- Semmi közöd sincs hozzá. - mondta tömören. - Csak hogy tudd eléggé rossz az időzítésed most már téged is felírhatlak a probléma listámra igaz hogy már alig van rajta hely de elmondhattom találok neked is helyet. Miért is könnyítenénk Damon helyzetét nem igaz?! - mondta feldúltan majd pedig beleivott a bourbonjébe.
- Okééé. - mondtam elhúzva a szót. - Na mesélj mi bántja annyira a sötét szívedet? - kérdeztem tőle kíváncsian. Tényleg érdekelt hogy miért lett a szokásosnál is idegroncsabb.
- Ah biztos hogy nem fogom pont neked elmondani a gondjaimat, de azért köszi, és ha csak azért jöttél hogy lássad a leghelyesebb Salvatoret ami éppen meg is történt akkor most már nyugodtan el is mehetsz. - mondta egy kamu mosoly kíséretében majd pedig az ajtó felé mutatott.
- Na jó mondom hogy miért jöttem. - feleltem komolyan de mielőtt elmondhattam volna Damon félbe szakított.
- Ja és ha csak a szexért jöttél akkor hadd mondjam el hogy nem vagyok most olyan hangulatomba talán majd máskor megismételhetjük. - felelte erre meg én elnevettem magam majd pedig folytattam.
- Na szóval azért jöttem hogy mesélj egy bizonyos Gemini főnökről. Rémlik az a név hogy Kai Parker? - a név hallatán összetörte a kezében lévő poharat majd pedig dühösen rám nézett.
- Ki ne mond nekem annak a szemétnek a nevét megérteted?! - mondta agresszíven.
- Csillapodj le én csak pár infórmációt kérek tőled hogy tönkretudjam tenni. - feleltem egyszerűen. - New Orleansba eléggé felidegelt és ha ez még nem lenne elég összeszövetkezett a családom ellenségével és cellába dugott engem. - mondtam mire Damon felnevetett.
- Téged cellába zárt? Elég bátor mit ne mondjak. - mondta szórakozottan. - És nekem ehhez mi közöm?
- Te is bosszút akarsz állni nem? - kérdeztem tőle.
- Hidd el hogy ha az esküvő napján nem tudott volna megszökni akkor már halott lenne. - felelte feszülten. - Mit akarsz tudni? - végül csak beadta a derekát.

Mondtam neki hogy mindent meséljen el amit tudd róla. Nagy nehezen de elkezdett mesélni nekem a történtekről. Mesélt a börtönvilágban töltött idejéről a Portlandben történtekről és az esküvőről is. Gondoltam arra hogy talán Portlandbe kéne mennem infórmációért de egyből elvetettem az ötletett amikor Damon szóba hozta az ikreket akikről azt hittem hogy az anyjuk hasába haltak meg. Kiderült hogy nem is haltak meg hanem átthelyezték a gyerekeket Caroline hasába. És én még azt hittem hogy többet nem fogok meglepődni. Ha Kai megtudná hogy életben vannak a gyerekek akkor abban a pillanatban végezzne velük hogy ő maradjon a gyülekezet vezetője. Ez a legfontosabb dolog számára a hatalom és az erő. Ettől kell őt megfosztanom. Igaz hogy hosszadalmas idő de annyi baj legyen. Meg kell védenem a gyerekeket.

- Meg kell védenem a gyerekeket! - jelentettem ki hangosan is. Az idősebbik Salvatore pedig bólintott.

- Lenne egy kérdésem. - felelte Damon egy kis idő után. - Miért nem ölöd meg egyszerűen? - kérdezte kíváncsian. - Miért várod meg amíg a gyerekek 22-k lesznek? Miért nem végzel vele most?

Ezt a kérdést rengetegszer feltették már nekem de én mindig azt feleltem hogy előtte még kínozni akarom. Sosem vallottam be senkinek sem még magamnak sem hogy képtelen vagyok végezni vele. Ezért akarom hogy inkább szenvedjen minthogy meghaljon. Muszáj tartanom magam ahhoz hogy szenvedést okozzak neki nehogy a végén még elveszítsem önmagamat. Így is az utóbbi időben eléggé megváltoztam és nekem nem tetszik amivé válok. Egy érző törődő lénnyé.

- Az legyen az én dolgom. - mondtam majd pedig felálltam a kanapéról. - Jó volt a pletyizés! - mondtam neki vigyorogva.
- Aha csak kérlek többet ne ismételjük meg mert elég bizarr volt! - mondta eljátszott undorral.
- És legközelebb felmehetnénk a szobádba Elena úgy sem fogja megtudni! - mondtam csábosan. Erre Damon arckifejezése teljesen megváltozott és a falhoz lökött.
- Ide figyelj ki nem ejtheted Elena nevét világos! - kiabálta miközben a nyakamat szorongatta. Én rögtön pozíciót változtattam és most már én szorítottam a falhoz.
- Miért talán a drágalátos Elenád elhagyott vagy mi? - kérdeztem nyugodtan. - Talán megint Stefan-t választotta? - mondtam miközben lassan elengedtem.
- Nem tudsz te semmit sem és most azonnal takarodj el a házamból! - ordibálta már annyira hogy megmernék esküdni hogy beleremegett az egész ház.
- Damon mi folyik itt? - kérdezte egy nő miközben lejött a lépcsőn és most már a nappaliban figyel minket. Egy sötét hajú kék szemű nőt pillantottam meg de nem tudtam sokáig figyelni mert Damon kivágta az ajtót és dühösen nézet végig rajtam és a nőn.
- Menj el most! - mondta egy fokkal higadtabban de még mindig látszott rajta a düh.
- Jól van már Jesszus! - mondtam majd pedig elhagytam a házat.
Azonnal becsapta az ajtót majd pedig a vámpírhallásomnak köszönhetően meghalottam ahogy a nőhöz beszél a túl oldalon.
- Örülj annak hogy eltűrlek ebben a kibaszott házban, köszönd meg Stefan-nek hogy maradhatsz mert én már réges rég kidobtalak volna. Szóval foglalkozz saját magaddal anya! - kiabálta Damon.

ANYA?!