Ugyanazok de mégis mások

Árulás

Megérkeztünk a Mikaelson rezidenciába. Nem hittem volna hogy valaha ezt mondom de hiányzott a kéró. Azok a személyek nem akik itt laknak hanem csak a szobám, a menedékem. Rohadt büdös vagyok, alig várom hogy végre lemossam magamról az 1 hetes mocskot. El sem hiszem hogy még azt sem engedte meg Marcel hogy a zuhanyzót használjam és én még szomorú voltam amikor azt hittem hogy meghalt. Jobban jártam volna ha tényleg halott lenne, hiszen fölösleges hogy ilyen emberek legyenek az életembe, elegem van már az árulásból. De sajnos a halhatatlan lét egyik átka a kihasználás és a folyamatos hátbaszúrások. Rebakah-t hányszor használták ki a halhatatlansága és a naívitása miatt, már szinte sajnálom hogy minden szembe jövőről elhiszi hogy most biztosan ő lesz az igazi, de hát mindig csalódnia kell. Én nem követem el azt a hibát amit ő, hiszen én csak lefekszek velük utána hagyom a francba és ez nekem tökéletesen megfelel vagyis inkább megfelelt amíg meg nem ismertem Kai-t. Az a bunkó egoista személytől még akarok valamit. Ami nem más mint a bosszú. Ahelyett hogy amint lehetőséget kapott a szabadulásra elmenekült volna mint minden normális ember, ő itt maradt és inkább úgy döntött hogy Marcel-el együtt cellába dugnak. Marcel-től már elvettük a számára legfontosabbat még pedig a királyságát most pedig Kai-on van a sor. Azt nem tudom hogy számára mi a legfontosabb de kiderítem. De a móka kedvéért nem a szokásos igézést fogom bevetni sokkal inkább maradok az eredeti tervemnél mégpedig hogy elnyerem a bizalmát és mindent elvesszek tőle.

Elindultam a szobám felé amikor meghallottam hogy Klaus elkezd üvölteni a másik szobából. Imádom a balhékat szóval ezt nem hagyhatom ki.

- Elárultál engem, a saját húgom! - mondta dühösen miközben a kezét Rebakah nyaka köré fonta. Rebekah nem át állt Marcel-hez? Akkor most mit keres itt? Majd észrevettem hogy Klaus a kezében tart egy tőrt. Hirtelen a hideg átjárta az egész testemet és félelem futott át a szememben.

- Niklaus ne merészeld! - jelent meg az ajtóban Elijah.
- Te is bűnhődhetsz bátyám, aki elopja tőlem a gyermekemet gyengédséggel amit Hayley iránt mutatsz. - mondta keserűen Klaus.
- Ennek semmi köze Hayley-hez. - felelte Elijah dühösen.
- Nagyon is sok köze van hozzá! - kiabálta Klaus - Oda van érted, amióta megérkezett és most a gyermekem, az én vérem, téged fog az apjának nevezni. - mondta idegesen.
- Hát ez a bajod? Már megint azt hiszed hogy magadra hagynánk. Hát nem fogod fel?! Nem hagyunk magadra, te űldözöl el
minket. - felelte kiakadva Rebekah. - Hiszen nem látod hogy Vanessa a tőr látványától mennyire fél?! Ezt teszed mindannyiónkkal! Ha valami nem tetszik neked akkor ledöföl minket.
- Valóban? Mi mást tettem én? Együtt működtem veletek, meghajoltam előtted bátyám! - mutatott Elijah-ra - Ezért ledöftelek, tervünk érdekében hogy visszakapjuk az otthonunkat.
- Vanessa! - mutatott rám. - Neked elnéztem ahogy ócsárolod a meg nem született gyermekemet!
- Szemet hunytam húgom! - majd végül Rebekahra mutatott. - miközben a régi táncot járod Marcel-el, beleszerettél abba a férfiba aki nem illik hozzád, a birodalmat vezeti amit mi építettünk, és elvette tőlünk! Nem szabadkozok a múlt beli tetteimért de abban a percben amikor úgy dönthetnétek hogy mellettem álltok, hogy elhiszitek hogy gyermekemmel tiszta szándékaim vannak, ti inkább ellenem fordultatok, ellenségem pártjára álltatok. Az otthonunkat akartuk, most megszerezztem Vanessával úgyhogy ott fogunk élni és ti ketten penészedjetek tovább ebben a házban. - felelte Klaus majd pedig oda adta a tőrt Elijah-nak és elhagyta a házat Hayley-vel.

Azt a rohadt életbe! Mi a franc történt itt? Miről maradtam le te jó isten?! Na jó én inkább most azonnal elhúzok innen mielőtt még itt helyben esek össze. Gyors léptekkel hagytam hátra Elijah-ékat és be mentem a szobámba, egészen pontosan a saját fűrdőszobámba. Levettem a Kai-tól kapott ruhákat és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és hagytam hogy szépen lassan lemossa rólam a mocskot és az egész mai napot. Átgondoltam a pár perccel ezelőtt történt eseményeket és nem hittem volna hogy valaha is ezt mondom de egyet értek Klaus-al, talán nem is különbözünk annyira, de az tuti hogy nem fogom megbocsáltani a 900 évnyi kínszenvedést.

Amikor végre tisztának éreztem magam kiszáltam a zuhany alól és felvettem a saját ruhámat. Leültem az ágyamra és úgy döntöttem hogy majd holnap fogok Kai-al foglalkozni hiszen bőven elég volt egy napra ennyi móka. Szerintem Klaus-al tartok és visszafoglalom a régi szobámat de nem ma, hiszen kurvára fáradt vagyok és végre normálisan ki tudom magam pihenni a pihe puha ágyamon.