Ugyanazok de mégis mások

Meghívás

Másnapra végre elmúlt ez a kínzó fejfájás. Bár még mindig cseng a fülem Rebekah marhaságai miatt. Még hogy én törődök másokkal?! Egy frászt, engem nem érdekel senki és semmi sem. Jó lenne ha végre észrevenné ő is.

Kómásan kikeltem az ágyból, majd elindultam a földszintre. Észrevettem hogy Elijah és Hayley beszélgetnek a konyhában. Ezek tényleg rendesen összemelegedtek. Klaus pedig olvas a nappaliban. Rebekah-t szerencsére nem látom, biztosan elment.
Hála az égnek, akkor a mai napom meg van mentve.
A gondolataimból félbeszakított a csengő hangja. Mindenki az ajtó felé nézett.
- Megnézem! - mondtam majd az ajtó felé vettem az irányt.
Kinyitottam de senki nem volt ott, csak az ajtó előtt egy levél.
Értetlenül körül néztem hátha meg látom hogy ki hagyta ezt itt,
de nem jártam sikerrel. Fogtam a levelet majd visszamentem a házba. A többiek a nappaliban vártak.
- Ki volt az? - kérdezte Klaus.
- Fogalmam sincs. - mondtam értetlenül.
- Mi az a kezedben? - kérdezi Elijah.
- Az ajtó előtt találtam. Biztos a tulajdonosa hagyta itt. - feleltem.
Klaus kivette a kezemből a levelet majd elkezdte olvasni

Kedves Mikaelson család!
Örömömre szolgálna ha eljönnétek eme adomány gyűjtő bálra, amit este 8 időtályában a régi Mikaelson rezidenciában tartunk meg. A bál témája az elegancia. Amennyiben nem szeretnének megjelenni, javaslom hogy jól fontolják meg, hiszen nagyon nagyot veszítenének a bál visszautasításával.
Várunk titeket sok szeretettel!
Barátjuk: Marcel. - olvasta el Klaus.

- Honnan tudja Marcel hogy itt lakunk?! - kérdezte Elijah, végig Klaust bámulva.
- Ne rám néz, fogalmam sincs, nem én mondtam el neki. - felelte. - De ha tudja hogy hol vagyunk, akkor lemerném fogadni hogy tud Hayley-ről is. - mondta Klaus idegesen.
- Szóval akkor tud a babáról. - mondta Hayley miközben a kezét a hasára helyezte.
- Ne aggódj nem engedem hogy ártsanak neked és a babának. - felelte Elijah gyengéden.
Hayley halványan elmosolyodott.
- Azt se felejtsük el hogy konkrétan megfenyegetett minket Marcel. Ha nem megyünk el a bálba akkor azt keservesen megfogjuk bánni. - szóltam nekik.
- Képes megfenyegetni egy Originalt?! Pluszba meg a városomban osztogatja az észt?! - szólt Klaus dühösen. - Nélkülem egy senki lenne! Adok neki olyan bált hogy azt megemlegetti. - kiabált Klaus és ment volna ki az ajtón, de Elijah megállította.
- Niklaus, csillapodj! - szólt rá Klausra idegesen. - Éppen ezt akarja elérni. Bármi is legyen a terve, de ő fog pórul járni mivel most magára haragított 4 darab Originalt. Szóval elmegyünk a bálba és a saját módszerét fogjuk ellene használni. - felelte Elijah majd elment.

- Rebekah hova ment? - kérdezi Hayley.
- Remélem hogy minél messzebbre. - feleltem könnyedén.
- Vanessa ez nem volt szép! - szólt Klaus szórakozottan. - Egyébként Sophie-val üzletel hogy ne legyen összekötve Hayley-vel. Amit csak úgy megsúgok nem fog összejönni, mivel Sophie egy igazán makacs boszorka. - felelte Klaus.
- Összevan kötve Sophie-val? - Klaus bólintott. - És mikor akartattok beavatni?! - kérdeztem dühösen.
- Miért? Azt hittem hogy nem érdekel a lányom élete! - szólt mérgesen Klaus.
- Képzeld nem is. De azért örülnék az információnak. - válaszoltam idegesen.
- Na jó én szerintem most inkább adok kaját a pincelakónak. - felelte Hayley és besétált a konyhába.
- Héj mondtam hogy ne adj neki semmit! - szóltam neki a nappaliból.
- Én meg mondtam hogy ha hallgatnék rád akkor mindenki kipusztulna. - szólt Hayley a konyhából.
- Majd én leviszem neki! - szólt Klaus. - Úgyis megakartam már látogatni. - felelte vigyorogva Klaus.
- Veled tartok! - feleltem. - Úgy is valahogy kikell engednem a gőzt.

Klaus megfogta a tányért amit Hayley adott neki majd együtt lementünk a pincébe. Azóta nem voltam lent amióta volt az a beszélgetés. Megmondon az őszintét, hogy nem akartam lejönni, de féltem hogy Kai elmondja a fivéremnek a gyenge pontomat. Még pedig azt hogy rettegek hogy megint abba a koporsóba fog zárni. Mert ha ezt megtudja akkor minden adandó alkalmat megfog ragadni és megint ott fogok kikötni. Most jöttem rá hogy eddig senkinek sem mutattam meg ezt az elcseszett énemet. A sebezhetőt aki fél a bátyja döntéseitől. Mindenki a magabiztos, nemtörődöm embert ismeri. Kivéve Kai. És ez nagyon aggaszt.
Leértünk a lépcsőn és megláttuk Parkert aki éppen nézet ki a fejéből. Hadd ne mondjam milyen viccesen nézett ki, majdnem elröhögtem magam. Kai észrevett és az arcán meglepődés látszódott, gondolom azért mert egy jó ideje nem látott. Egészen pontosan 2 napja. Hirtelen Klaus megszólalt ezzel, a szemkontaktusunk végét is ért.

- Szóval te vagy az ex Gemini gyülekezet vezetője jól mondom? - kérdezte Klaus - Meg Vanessa támadója is. Elég bátor húzás volt mit ne mondjak. - mondta Klaus nevetve.
- Hát belátom hogy ha tudtam volna akkor sem igazán érdekelt volna. - mondta mosolyogva. - Hiszen úgy is kiszabadulok innen és akkor jaj aki a kezem közé kerül - mondta ellépesztően nagy nyugodsággal.
- Mondtam hogy idegesítő! - szóltam Klausnak.
- De neked ez tetszik. - mondta csábosan Kai.
- Miért nem ölted meg? - kérdezi Klaus.
- Mint mondtam információt gyűjtök erről az egész Geminis cuccról. Pluszba meg nagyon jó érzés kínozni. - feleltem egyszerűen.
- Ki gondolta volna, hogy drága húgom házikedvencet tart a pincében? - mondta nevetve Klaus - Csak szólok hogy ha netán ideges vagy dühös vagyok akkor én is szívesen hasznát venném, a boxzsákodnak. - mondta nevetve - egyébként találó a név amit adtál neki.
- Te mindig ideges vagy Klaus. - mondtam neki.
- Úgybizony - mondta mosolyogva. - Ha megbocsáltotok én most mentem. Ja és ne felejtsd el a bált. - szólt majd kiment a pincéből.

- Boxzsák mi?! - szólt Kai egy kis idő múlva.
- Jól hallottad - mondtam nyersen.
- Miért nem jöttél le hamarabb? - kérdezte.
- Miért? Nem voltak elég jók az utódjaim? - kérdeztem.
- A farkas csajszi jófej volt, szinte ezüst tálcán kínált mindent, a szöszi meg inkább olyan volt mint te, úgy fejbe ütött hogy még most is érzem. - nevetett.
- Úgy hallottam hogy 5 alkalommal szökni próbáltál. - mondtam.
- Ja igen de 6-ra már szabad leszek. - mondta mosolyogva.
- Ne legyél benne olyan biztos, lehet hogy 6-ra már halott leszel. - mondtam komolyan.
- Azt kétlem. Úgysem ölsz meg. -mondta ravaszul.

Közelebb mentem hozzá, és leültem az előtte lévő székre amit még itt hagytam.
- Miért vagy benne olyan biztos? - kérdeztem tőle idegesen.
- Mert akkor már halott lennék. - mondta egyszerűen. - Pluszba láttam a szemedet amikor először találkoztunk. Vonzalmat éreztél és vágyat nem igaz? - kérdezte csábosan.
Közelebb hajoltam hozzá és ő is elkezdett közeledni, majd mielőtt az ajkunk összeért volna én hátrébb húzódtam.
- Tudod engem nem lehet manipulálni mert nem vagyok hülye. És akkor éjjel nem vonzalmat láttál a szememben hanem a vér utáni sóvárgást. Szép húzás volt de legközelebb próbálkozz valami jobbal. - mondtam neki.

Majd kioldoztam a kezét. Kai értetlen fejet vágott, addig amíg észre nem vette hogy a kisasztalon lévő ételért megyek amit még Klaussal hoztunk le. Odaadtam neki.
- Addig sem beszélsz. - mondtam.
- Milyen bál lesz? - kérdezte teli pofával. Hát ezek szerint így is fog beszélni. Kurvára örülök neki. Most meg miért tesz úgy mintha pár perccel ezelőtt nem történt volna semmi? Én nem értem. De játszom a szerepet mert most nincs kedvem kötekedni. El sem hiszem hogy most nincs kedvem veszekedni, pedig a kedvenc elfoglaltságom.

- Ne azt hidd hogy egy rendes bál lesz. Röviden egy kedves barátunk szervezi, és ha nem megyünk el akkor tönkretesz minket. De még nem tudja hogy élete egyik legrosszabb estélyére számíthat. És én még képes voltam örülni hogy nem halt meg.
- Várjunk csak te örülni valaminek? - kérdezi hitetlenkedve.
- Ne is mond, soha többet. - mondtam szórakozottan.

Amint megette az ételt abban a pillanatban köttöztem is vissza a kezét. Fújjtatott meg panaszkodott de nem érdekelt.
- Na jó mentem, még ruhát is kell szereznem. - mondtam majd mentem felfelé a lépcsőn.
- Mutasd majd meg a ruhát! - hallottam meg Kai hangját a pincéből. Ez hülye. Gondoltam majd bezártam magam után az ajtót.