Ugyanazok de mégis mások

Trón

Több mint 4 órával ezelőtt mentek el Marcel-ék és halálra unom magam, nem értem hogy miért rakott engem egy üres cellába ahelyett hogy a régi szobámba szállásolt volna el. Úgy sem akarok visszamenni Elijah-hoz és a szabályaihoz. Na meg persze Klaus-hoz aki minden adandó alkalmat megragad hogy visszajuttason abba a nyomorult koporsóba. De igazából itt ebben a cellában pontosan ugyanaz az érzés fog el mint a koporsómban. A szűk hely a vér hiány a magány és az hogy egy darabig még biztos hogy itt leszek. A rohadt életbe, miért nem hagytam el ezt a nyomorult cellát amint alkalmam adódott rá?! Hogy nem voltam képes előre látni a dolgokat mint ahogy eddig? Én ezt nem értem, mi történik velem, hova tűnt a előremegfontolt magabiztos nem érdekel semmi és senki lány?! Ez nem mehet így tovább nem fogok jópofizni sem Kai-nak sem senki másnak. Nem fogom elveszíteni magamat e miatt, nem engedem! Kezd egyre zavarni a bezártság
ha nem tűnök el innen minél hamarabb akkor tuti hogy megfogok őrűlni.

- Marcel, Kai, valaki! - kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam.
Pár perccel később megláttam egy fiút aki jön lefelé a lépcsőn. Ismerősnek tűnik, lehet hogy láttam a bálon vagy az utcán netán a bárban ahol az áldozataimat szoktam keresni.

- Itt meg mi a franc történik? - kérdezte értetlenül a srác.
- Mi a neved? - kérdeztem gyorsan.
- Őhm Josh. - felelte végül.

Josh nagyon ismerős a hangzása, várj tudom Marcel beszélt nekem egy Josh nevű fickóról akit a jobb kezének nevezett. Biztosan tudja hogy ki vagyok mert szinte lehetett látni az arcán az undort. Na szép, Marcel biztosan nagyon szépeket mondhatott rólam. De mindegy is most az a lényeg hogy a jobb keze itt van vagyis vagy most jutok ki innen vagy pedig soha.
- Na jólvan Josh legyél jó fiú és engedj ki! - feleltem neki bátran.
- Persze és ha már itt tartunk igázzuk le együttes erővel a világot na még mit nem! - felelte flegmán.
Látszik rajta hogy Marcel tanítja, csak nehogy ő legyen Klaus 3 könyörgöm.

- Ide figyelj nem tanították meg neked hogy az idősebbeket tiszteld főleg egy Originalt? Ja és ha elakarnám pusztítani az egész világot akkor már rég megtettem volna szóval ne húzz velem ujjat
kölyök! - figyelmeztettem.

Látszott rajta hogy megijedt amitől kedvem támadt a felhőkön járni, olyan felemelő érzés hogy megint félnek tőlem, bevallom hiányzott már ez az érzés de nem is kicsit.

Hirtelen Josh elkezdett a lépcső felé sétálni de mielőtt felmehetett volna eszembe jutott valami ami a hasznomhoz vezethett.

- Remélem hogy szegény Davinával nem fog történni semmi
sem. - feleltem egyszerűen. Majd ahogy vártam megfordult és elkezdett közeledni felém.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezte feszülten.
- Úgy értem hogy Marcelnek hála tudok Davináról aki az egyik legfontosabb ember az örökké tartó életében. De ha képes volt ezt nekem kilocsogni akkor kitudja hogy kinek osztotta meg ezt az információt. Talán Cami-nek a bárpultosnak aki lemerem fogadni hogy elmondta ezt Klaus-nak is. Ami annyit jelent hogy az Originálok-nál Davina az első számú célpont ami a lány vesztét is okozhatja. - mondtam nyomatékosul. - De ha elengedsz akkor nem fognak háborút vívni hiszen végre visszakaphatnak engem és már nem lesz értelme ennek az egésznek, ja és ne aggódj Klaus miatt igaz hogy a hatalmat akarta de engem mégjobban akar. - most mondtam el a világ legnagyobb hazugságát. Méghogy Klaus engem jobban akar mint a trónt, baromság. De muszáj lesz valahogy elhitettnem neki mert már szabadulnék innen. Egy kis idő után hirtelen Josh kivett a kezéből egy kulcsot és kinyitotta a cella ajtaját.

- Ezt nehogy elmond Marcelnek! - mondta ijedve.
- Lakat van a számon! - mondtam majd behúztam a számat és a nemlétező kulcsot magam mögé dobtam.

Gyorsan rohantam fel a lépcsőn és amikor kiértem nem hittem a szememnek. Klaus levolt láncolva és egy csomó vámpír körbe állta őt. Oldalra néztem és észrevettem Marcel-t Rebekah és Kai kíséretében. Marcel és Rebekah megint szeretők lettek? Húgom te tényleg nem bírod sokáig. Hirtelen Klaus felnézett narancssárga szemekkel és hatalmas lendülettel kitépte a kezeit a lánc szorításából, majd elkezdte gyilkolni egyesével a vámpírokat. Ezt már szeretem, én is akarok vámpírokat ölni hiszen annyira hiányzik az ölés. Nem kellett sokat gondolkozom hiszen egyből rávetettem magam a legközelebbi vámpírra és kitépem a szívét. Jólesően felsóhajtottam majd elkezdtem mosolyogni és folytatni tovább. Nem gondoltam volna hogy pont Klaus-al fogok marcangolást tartani de hát ami késik az nem múlik.

- Marcel megfognak mindenkit ölni! - halottam Rebekah hangját miközben az egyik vámpírnak a fejét téptem le.
Klaus pár perc után észrevett hogy én is ölöm a többieket.

- Vanessa üdv újra köztünk! - szólt mosolyogva Klaus majd folytatta tovább a gyilkolászást.
- Marcel ott az érme gyorsan vedd fel! - szólt félve Rebekah. Majd nemsokkal később megláttam Marcel-t aki felvette az érmét és lehajolt. Klaus-al abbahagytuk a gyilkolást és egyenesen Marcel felé vettük az irányt.

- Lám lám lám a nagy Marcel New Orleans önhatalmú királya meghajol elöttünk! - felelte keserűen Klaus.
- Tessék! - mondta majd az érmét felénk dobta. - Ezennel hűséget esküszök nektek, megkapjátok a királyságomat, a tiétek! - felelte legyőzötten Marcel.
Klaussal egymásra néztünk és elkezdtünk mosolyogni.
Majd Kaira néztem aki döbbent fejet vágott és én mégjobban elkezdtem mosolyogni.
- Vanessa gyere menjünk és meséljük el a többieknek a történteket! - mondta büszkén majd Rebekah-ra nézet és láttam rajta a csalódottságot végig futni az arcán.