Ugyanazok de mégis mások

Bezárva

Már a pincében vagyok egy jó ideje, de Kai azóta nem ébredt fel. Talán túl erősen ütöttem meg? Mindegy, úgy is megérdemelte. Legalább most már tudja hogy rossz emberrel kezdett ki, vagy legalább is rossz vámpírral.
Azóta semmi hír sincs Klaussról. De ekkora szerencsétlent hogy megkellett fektetni, egy vérfarkast. Tudhatta volna, hogy lesz következménye. Bár én sem tudtam, de nekem nem is kell tudnom, mivel vámpír vagyok és nem lehet gyerekem. Rebekah mindig azt hajszolja hogy szeretne egy családot gyerekekkel, meg majd idős korában a szerelmével együtt szeretne meghalni. Nem is értem hogy miért vágyik egy ilyen életre, ahelyett hogy örülne a mostaninak. Sosem értettem hogy miért akarja lecserélni az erős, halhatatlan énjét, egy gyenge, és sebezhetőre. Nagyon idegesít, olyan, mintha egy álom világban lenne és nem látná a valóságot. Pedig az a valóság hogy szörnyszülöttek vagyunk és ezt el kell fogadni. Ezért sem értem Elijah-t, aki próbálja a makulátlan öltönye mögé rejteni az igazi énjét.

A gondolatomat félbeszakította egy mormogós hang.
Oda pillantottam és láttam hogy az újdonsült foglyunk ébredezik. Kezdődhet a móka. Elkezdtem felé sétálni, és már gondolkoztam hogy mivel is kezdjem a kínzását. Végre kinyitotta a szemét, és most először láttam a szemében félelmet. Megkell hogy mondjam, büszkeség töltött el.

- Szép jó reggelt! - mosolyogva üdvözöltem.
- Hol vagyok?! - kérdezte feszülten.
- Az új otthonodban! Legalábbis csak az ideiglenesen otthonodban. Mert amint megtudtam amit akartam, abban a pillanatban kinyírlak. - mondtam végig mosolyogva.
Láttam a rémületet az arcán. Nem tudtam megállni és elkezdtem nevetni.
- Jaj, látnod kellene az arcod! - elkezdtem még jobban nevetni. - De ne aggódj mert nem foglak kínozni ha őszintén válaszolsz a kérdéseimre, pluszban még ha együtt is működsz velem akkor te döntheted el hogy hogyan halj meg. Hát nem szuper? - kérdeztem mosolyogva.
- És még engem hívnak őrültnek. Látniuk kellene téged.
- Ó ezt bóknak veszem! - mondtam miközben elő vettem egy bicskát - Én azt mondom hogy kezdjünk is bele.
- Egy bicska, milyen édes! - mondta mosolyogva.
- Ezt csak bemelegítés képpen, de lesz ennél sokkal de sokkal rosszabb is. - mondtam egy ördögi mosoly kíséretében.
- Miért nem igézel meg hogy válaszoljak őszintén? - kérdezi Kai.
- Mert abban mi az élvezet? - kérdeztem értetlenül.
Leggugoltam elé és megfogtam az arcát.
Majd a bicskával egy V betűt rajzoltam az arcára. Felszisszent a mozdulatomtól.
- Első szabály. - néztem végig a szemébe. - Nincs kérdezés.
- mondtam, majd megpaskoltam az arcát és felálltam.
Hoztam magamnak egy széket és, leültem vele szembe.

- Miért jöttél New Orleansba? - kérdeztem tőle.
- Tilos ide, jönni vagy mi? - kérdezte, de meglátta a komoly, bár kissé dühös fejemet és folytatta. - Amúgy meg csak megtetszett a hely, és úgy voltam vele hogy miért is ne. - válaszolt.
- Szóval neked semmilyen szándékod nem volt amikor ide jöttél?
- Az ég egy adta világon semmi. - mondta unottan.
Fogtam a bicskát, és beleszúrtam a lábába. Erre felkiálltott.
- Rossz válasz! Egy kicsikét kutattam utánad, azt hogy mikor jöttél, hogy hol jártál, meg hogy akik veled voltak azok rejtélyes módon mind eltűntek. Ezzel nem is lenne probléma, de mivel hogy én is ezt csinálom így már egy kicsit feltűnőbbek lesznek az eltűnések nem de? - kérdeztem idegesen.
- Ide figyelj, amint kiszabadulok innen te leszel az első akit kifogok csinálni, megértetted?! - kiabálta.
- Következő kérdés. - mondtam rá sem figyelve. - Miért ölted meg a gyülekezetedett és a családodat? - kérdeztem tőle.
- Fontos tudni való magamról, hogy ha valaki feldűhít akkor nem igazán vagyok együttműködő. - mondta idegesen.
- És fontos tudni való magamról, én mindig megkapom amit akarok, bármilyen módon is keljen azt megszerezznem. - mondtam hidegen.
Kiszedtem a lábából a bicskát, majd a gyomrába szúrtam. Erre még hangosabban felkiáltott.
- Szóval miért ölted meg a családodat és a gyülekezetedett hmm? - kérdeztem.
- Rohadj meg! - mondta ordítva.
Na jó, minek is kérdezem ki? Elég ha szimplán megölöm.
Hirtelen hangokat hallottam az ajtó felől. Mind a ketten felnéztünk, Hayley volt az.
- Mi a franc folyik itt? - kérdezte idegesen.
- Semmi közöd hozzá, inkább foglalkozz a kismama teendőiddel. - mondtam neki idegesen.
- Ebben a hangzavarban szinte lehetetlenség mással foglalkozni. - mondta.
- Érdekes Rebekah eddig nem jött le szólni. - mondtam neki.
- Azért mert itt sincs.
- Hova ment? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom, csak úgy felszívódott. - mondta unottan.
- Hát ez fantasztikus, képes volt itt hagyni, ezen már meg sem lepődök. Menj vissza az emeletre, mindjárt megyek én is. - mondtam idegesen.
- Jólvan oké, nehogy leharapd a fejem jesszus! - mondta idegesítően.
- Komolyan itt akarsz vele hagyni?! - kérdezte Kai értetlenül.
- Nem akarom én is így végezni. - válaszolt Hayley majd felment.
Erre Kai fújtatott egyet.
- Terhes mi? - kérdezte Kai.
- Na ehhez tényleg nincs semmi közöd! - mondtam neki.
- Miért szerinted neked közöd van az én dolgaimhoz? Mert nem hiszem. - mondta hűvösen.
- Kössünk egy alkut! - mondta Kai magabiztosan. - Infót, infóért. Benne vagy? - kérdezte Kai mosolyogva.
Velem akar egyességet kötni?! Bátor húzás mit ne mondjak. Ez tetszik. Miért is ne? Úgyis a végén megölöm.
- Oké miért is ne? - mondtam mosolyogva.
- Tényleg? Azt hittem hogy nehezebb lesz. - mondta nevetve. - De elöször is lennél olyan kedves hogy kiszednéd ezt a minikést a hasamból? - kérdezte reménykedve.
Oda mentem hozzá, és kiszedtem a bicskát a gyomrából. Majd bele haraptam a csuklómba és az ajkához emeltem. Egyből elkezdte inni a véremet.
- Szóval miért ölted meg őket? - kérdeztem.
- Az apám Joshua Parker 1994-ben száműzött egy börtönvilágba.
- látta hogy értetlen fejet vágok ezért folytatta - az egy olyan világ ahol nincsen ember, állat tulajdonképpen semmilyen élőlény, hanem csak te magad, egyedül. 18 évig voltam azon a pokoli helyen. Úgy szabdultam ki hogy még plusz kettő ember érkezett, vagyis nem is ember hanem egy vámpír és egy boszi. Egy Bennett boszi vére kell a szabaduláshoz és, én nagyon szerencsés voltam hogy pont egy Bennett érkezett.
- Egy Bennett? - félbeszakítottam. Kai bólintott egyet. - Csak nem Bonnie Bennett? - kérdeztem.
- Ismered? - kérdezte.
- Aha. Egy kis ideig a családommal Mystic Fallsban éltem. Elég idegesítő boszi. - mondtam fintorogva.
- Igen elég idegesítő és makacs is! - elkezdett nevetni Kai. - szóval hála neki kiszabadultam. De vissza is küldött, csak nem az 1994-es börtönvilágba, hanem az 1903-ba. Mindegy onnan is kiszabadultam, majd ugye bosszút akartam állni rajta is, és nyílván a gyülekezeten is amiért bezártak oda. A családom meg kiskorom óta utált engem mert más voltam. Szóval miért ne álljak bosszút mindenkin? - kérdezte.
- És tudtad hogy ikrekkel volt terhes a tesód? - kérdeztem.
- Na na most te jössz! - elkezdtem fújtatni - Szóval nénike leszel? - kérdezte.
- Úgy tűnik. - mondtam ridegen - Igazából a bátyám felelőtlen volt és lefeküdt egy vérfarkassal.
- De a tesód nem vámpír? - kérdezte értetlenül.
- De igen csak hát félig vérfarkas. Kevés esély volt, de csak összehozta. - mondtam.
- Ő most hol van? - amint megkérdezte ajtócsapkodást hallottam.
- Szerintem pont most jött. - mondtam.
Felálltam és elindultam az ajtó felé.
- Várj most itthagysz? - kérdezte értetlenül.
- Aha - mondtam lazán. - Majd később folytatjuk.
Mielőtt válaszolhatott volna már rég becsuktam magam mögött az ajtót.

- Klaus húzz ide és áruld el hogy mit tettél a bátyánkal te önimádó, álnok kígyó! - hallottam meg Rebekah hangját.
- Elég ebből a rikoltozásból. - szólt Klaus. Mikor érkezhetett meg?
- Mit műveltél Elijah-val? - kérdezte Rebekah dühösen.
- Talán vakációra ment, vagy hosszú őszi álmát alussza odafent.
- mondta szórakozottan Klaus.
- Ne szórakozz és áruld el hogy mit csináltál vele! - ordítozta Rebekah.
- Elajándékoztam Marcelnek. - mondta Klaus mosolyogva.
- Hogy mit csináltál? - kérdeztem tőle döbbenten.