My best friend's Brother | Jude Bellingham

8.rész

Már lassan ott volt az ideje, hogy Jobe és Mark értem jöjjenek ígyhát elkezdtem készülődni. Letusoltam, hajat mostam és előszedtem a ruháimat, hogy mit vegyek fel. Egyértelműen Jobe mezét fettem fel egy hosszú bőszárú farmerrel. A mezet szépen betűrtem és elkezdtem neki állni a sminkem és a hajam elkészítésének. Az arcomat bekentem hidratáló krémmel aztán egy kis korrektort tettem a bőrhibáimra és kifestettem a pilláim. A hajamat göndörítővel besütöttem és kész is voltam. Éppen a táskámba pakoltam be mikor megszólalt a telefonom.
-Szia Kicsi -szólt bele Jude.
-Szia édesem, mondjad csak! Valami baj van?-érdeklődtem.
-Hát ami azt illeti, ja van egy kicsi baj - köszörülte meg a torkát.
-Mi történt?-kérdeztem megijedve.
-Elhalasztották a meccset holnapra -mondta, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-A szívem megállt, Jude! Nem baj így legalább el tudok menni -esett le egy nagy kő a szívemről.
-Bocsi édes,nem akartalak megijeszteni -nevetett fel.
-Azt hiszem ez az új kedvenc nevem...-mondtam vigyorogva.
-Nekem a kicsi jobban tetszik -közölte.
-Jól van szívem,majd még beszélünk,mert Jobe és apuci itt van értem! Szeretlek -siettem le a lépcsőn.
-Én is szeretlek édes!-mondta elfojtott mosollyal.
-Még hívlak! Szia Jude!-raktam le a telefont. Gyorsan felkaptam a lépőmet és egy pulcsit,bezártam az ajtót és bepattantam Jobe mellé a kocsiba.
-Sziasztooook!-köszöntem.
-Szia Lala,mi ujság?-nézett hátra Mark.
-Semmi nagy,remélem nem vártatok rám sokat!-lihegtem.
-Dehogy is,most jöttünk!-legyintett a férfi majd elindult.
-Szia kedves legjobb barátnőm!-ölelte át a vállam Jobe.
-Szia kincs!-öleltem meg.
-Olyan mintha ezer éve nem találkoztunk volna-nézett végig rajtam.
-Tényleg! Sajnálooom! De a bátyuskáddal most minden olyan jó,mostmár hivatalosan is a barátnője vagyok, és sajnálom,hogy elhanyagoltalak Jobie!-magyaráztam.
-Ezért ne kérj bocsánatot butus! Élvezd ki még amíg itthon van,mert ha vissza mennek anyával Dortmundba és elkezdődik a suli nem lesz alkalmatok találkozni,csak nagyon ritkán és engem úgyis fogsz látni hisz,osztálytársak,padtársak és legjobb barik vagyunk!-borzolta össze a hajamat.
-Ahj nem tudom mi lesz velem szeptembertől. Jude nélkül meg az érettségi...-sóhajtottam.
-Jude-nak vannak ám szabadnapjai is! Olyankor a feleségemmel mindig hazajönnek. Úgyhogy ne aggódj Lalácska,megengedem neki,hogy veled töltsön minden percet!-mosolygott hátra Mark.
-Hát azért veletek is legyen,ne csak velem,de azért köszi -mondtam szerényen.
-Igen igen! Ne sajátítsd ki a bratyómat!-tette karba a kezét Jobe.
-Jólvan jólvan! Apropó érettségi! A szalagavatón táncolunk ugyeeeee?-néztem boci szemekkel a besztimre.
-Hogyne!-forgatta a szemét.
-Imádlak! Tudtam,hogy táncolni fogsz!-ujjongtam.
-Tudtad,hogy Jude meccsét átrakták holnapra?-vizslatott.
-Aham,így tudunk menni,miért?-húztam össze a szemöldököm.
-Nem vagy szomorú miatta,hogy nem látod holnap délelőtt?-simogatta meg a hajamat.
-De,látni fogom! Megbeszélem anyával,hogy vigyen ki -néztem értetlenül Jobera.
-Ooooké....-vonta meg a vállát.
-Én is ki tudlak vinni,ha anyukád nem ér rá!-ajánlotta fel.
-Köszi,még majd szólok -mosolyogtam rá.

Megérkeztünk a stadionhoz ahol találkoztunk Denise-vel és beültünk a családtagoknak fent tartott helyre. Jobey nagyon ügyesen játszott igaz,hogy ezt a meccset elvesztették de attól függetlenül nagyon nagyon büszke vagyok rá. A meccs végén Denise-vel felmentünk a pályára,hogy egy kicsit megölelgessük a kisfiút.
-Ügyes voltál kicsikém!-puszilta meg az arcát Denise.
-De anya vesztettünk!-rázta a fejét csalódottan.
-Az nem számit kincsem,még előtted az élet, annyi meccset nyerhetsz amennyit csak akarsz!-simogatta a haját.
-Jaj te! Gyere állj fel!-húztam fel a földről és szorosan magamhoz öleltem.-Büszke vagyok rád!
-Én meg szeretlek Lala!-ölelt meg szorosabban.
-Én is szeretlek téged kicsi Jobey!-motyogtam a nyakába. Közben a fotósok elleptek minket,mindenki tudni akarja,hogy mivan most. Tuti címlapon leszünk... Jobieval lesétáltunk a pályáról és megvártuk,hogy összeszedje a cuccait és elindultunk hozzájuk. Amíg a kis tücsök letusolt addig mi Denise-vel megterítettünk a vacsorához. Rakott kel volt a menü. Vacsi után felmentünk filmezni aztán a film felénél Jobe elaludt ezért kikapcsoltam a tévét és én is lefeküdtem aludni.