My best friend's Brother | Jude Bellingham

2.rész

Reggel arra ébredtem,hogy egyedül vagyok Jobe ágyában betakargatva. A telefonomért nyúlva levertem a Jobie telefonját ami hangosan koppant a földre. Anyám hívott és hagyott üzenetet,hogy lassan menjek haza,mert indulnunk kell a St George's Parkba. Kikászálódtam az ágyból és magamra vettem a legközelebbi pulcsit ami a kezembe akadt. Hatalmas volt rám,pedig nem vagyok annyira alacsony. Komótosan a szememet súrolgatva mentem le kávét keresve. Mikor megéreztem a frissen főzött kávé illatát elmosolyodtam. Jude és Jobe a konyhapultnak dőlve tartottak a kezükben egy-egy bögrét és valamin beszélgettek. Vagyis Jude beszélt,Jobie pedig próbált nem elaludni.
-Jó reggelt -köszöntem rekedtes hangon, majd oda mentem Jobie-hoz és megöleltem.
-Ti meg mi a jó életet csináltatok az éjjel folyamán, hogy így kivagytok?-nézett végig rajtunk Jude.
-Semmit...-ásította Jobe.
-Aham, Kérsz kávét kicsi lány?-kérdezte Jude kedvesen.
-Igen, köszi -bólogattam Jobehoz bújva.-Sok kávé, kevés tej és 2 kanál cukor -adtam le a rendelést.
-Tessék -adta a kezembe a bögrét.
-Köszönöm -kortyoltam bele mosolyogva.
-Hallod Lala, szét rúgtad a hátamat! Nagyon fáj!-nyöszörgött Jobe.
-Nekem meg a térdem fáj, olyan erővel öleltél meg!-húztam fel a lábamat a székre.
-Ti komolyan összebújva alszotok?-kérdezte Jude lerakva a poharát.
-Aham szoktunk -bólogattam.
-Lala hívnak -biccentett a telefonom felé Jobe.
-Annyira még nem vagyok éber, hogy tárgyaljak anyámmal -fordítottam le a készüléket.-Csak azért zaklat, hogy mikor megyek már haza.
-És mikor méssz? Ugye nem most?-kérdezte Jobe.-Még szükségem van 20 percre.
-Dehogy megyek most! Semmi kedvem haza menni!-tettem be a poharam a mosogatógépbe.

Felmentünk Jobe szobájába és visszafeküdtünk még egy kicsit. Aztán elkészültem meg minden ilyesmi és levittem a cuccaimat.
-Elvigyelek?-kérdezte Jude felpillantva a telefonjából.
-Nem köszi,itt lakunk pár utcával arrébb -ráztam meg a fejem mosolyogva.
-De, elviszlek gyere!-sietett oda hozzám.
-Jóó!-adtam be a derekam.
Amíg Jude kivitte a táskámat a kocsiba addig én gyorsan elköszöntem Jobe-tól és kimentem a kocsihoz. Jude már bent ült és engem várt.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Igen -biccentettem.-Köszönöm,hogy elviszel.
-Igazán semmiség...-mosolygott. Az a mosoly szent isten.
-Holnap kint leszel te is a meccsen?-pillantott rám.
-Aham!-bólogattam. Az út további 5 perce szótlanul telt. Megállította az autót és a csomagtartóhoz szaladt,hogy kivegye a táskám.
-Köszi mégegyszer,hogy elhoztál!-vettem el tőle a táskámat.
-Szívesen, akkor holnap!-mosolygott zsebre dugott kézzel és már indult is a kocsihoz.
-Várj! Ti mikor indultok?-kérdeztem.
-Ma délután,miért?-nézett furán.
-Jobe is veled megy?-érdeklődtem.
-Igen,miért?-dőlt neki a kocsinak.
-Csak kérdeztem!-vontam vállat.
-Hát jó... na szia!-intett,majd beült és már itt sem volt.

-Layla! Hol voltál ennyi ideig?-ordította anyám köszönés képpen.
-Jobe-nál! De miért kell így ordítani? Itthon vagyok az a lényeg!-vontam meg a vállamat.
-Ne feleselj nekem! Menj és pakolj össze! Apád fél óra múlva jön!-mutatott az emelet irányába.
Felkullogtam a szobámba,majd előszedtem a bőröndömet és neki álltam pakolni. Terveim szerint jövőhónapig haza sem jövök. Hála az égnek. Anyáék papíron még házasok de már nincsenek együtt. Hivatalosan akkor fognak elválni meg elköltözni egymástól,ha végeztem a sulival. Szegény apa már nem bírja. De miután leérettségiztem húztunk apával Londonba. Hihi.

-Apaaa! Induljunk máár!-nyűgöltem.
-Jólvan mindjárt,de egyszer felszedjük Bellinghaméket -nyomkodta a telefonját.
-TESSÉK?-kerekedett el a szemem.
-Ja, nem mondták?-kérdezte.
-Nem apa, nem mondták!-háborodtam fel.
-És olyan nagy baj? Tudtommal jóban vagy Jobe-val nem?-értetlenkedett.
-De jóban vagyunk,de ők a szüleikkel mennek!-toporzékoltam.
-Ők csak holnap tudnak jönni,ezért felajánlottam Jude-nak hogy elvisszük őket -magyarázta,majd megrezzent a kezében a telefonja.-Jude? Itt vagytok? Oké,megyünk mi is!-süllyesztette el a telefont a zsebében.-Na indulás kislányom!
Morcosan rángattam magam után a bőröndömet ami nem akart kigurulni az apró kavicsos úton.
-Jaj de morcos valaki!-nevetett Jobe és elvette a bőröndömet.
-Hagyjál Bellingham!-szúrtam le,mire Jude felnézett a telefonjából.-Nem neked mondtam!
-Mi a baj LayLay?-karolta át a vállam Jobe.
-Semmi!-mondtam lesöpörve a karját a vállamról és bevágtam magam előre. Lerúgtam a cipőmet,beraktam az airpods-omat és az államat rá támasztottam a térdemre.
-Lala, mi a baj?-csúszott előre Jobe,hogy lásson.
-Semmi,Jobe -válaszoltam.
-De ne már! Az a baj,hogy Jude is jött?-simított végig az arcomon.
-Nem! Nincs baj,Jobe!-sóhajtottam.
-Hát jó,te tudod!-dőlt hátra az ülésen.