My best friend's Brother | Jude Bellingham

46.rész

Az esti iszogatásból fáradtan és kissé becsiccsentve értem haza. Jobe és Grace kíséretében.
-Jól van,húzd le a cipőd szépen -noszogatott Grace.
-Nem vagyok részeg,jó? Csak,csak egy kicsit jól érzem magam -rúgtam le magamról a converse-m.
-Köszönjük,Jobe,hogy haza hoztátok a kisasszonyt. Innen én kezelésbe veszem -ragadta meg anyám a karomat.
-Most bajban vagyok,mamá?-vigyorogtam anyámra.
-Ooo,de még mennyire!-mormogta spanyolul.
-Oké,akkor mi most megyünk -tologatta az ajtó fele Grace-t Jobe.-Sziasztok!
-Sziasztok drágáim! Kellemes estét!-integetett anya a legjobb barátoméknak. Aztán felém fordult.
-Indíts a szobádba!-mutatott a lépcső fele.-Most azonnal!
-Jóvan' má!-grimaszoltam,majd kissé dülöngélve,de elindultam a lépcsőn.
Valahogy felbotorkáltam a szobámig,majd anyámra akartam vágni az ajtót,de tarkón vágott.
-Azonnal ülj le!-parancsolta.-Hogy mersz megint részegen haza jönni? Nem szégyelled a pofád? 17 éves létedre iszol! Illegálisan! Nem csodálom,hogy a kis barátocskád elhagyott! Én is elhagynék egy ilyen szajhát,mint amilyen te vagy!
-Nem vagyok részeg!-fröcsögtem az arcába.-Csak azért mondod ezt,mert te már nem tudsz annyit szórakozni,mint én! Utállak! Egy irigy nőszemély vagy!
-Te hogy mersz így beszélni rólam?-hülledezett.-Egy épkézláb mondatot nem tudsz elmondani édes lányom!
-És ha tudnád!-álltam fel imbolyogva.-Jude-dal nem ezért szakítottunk! Csak semmit nem tudsz rólam! Mert magasról leszarsz! És most menj ki a szobámból!
-Mi ez az ordibálás?-nyitott be apa a köntösében.
-A lányod megint részeg! És ez is a te hibád,mert nem tudod megnevelni!-fortyogott anyám.
-Nem vagyok részeg!-kiáltottam.
-Ne pofázz!-tartotta fel a kezét.
-Kate,nyugodj meg! Nem kell így felkapni a vizet. Menj szépen és feküdj le -dörzsölte az orrnyergét apa.
-Nem!-rázta a fejét hihetetlenül anyám,majd belépett a gardróbomba és kivette a táskámat és az ágyra dobta.-Ha részeg vagy,akkor te nem alszol a házamban! Elegem van belőled! Mihaszna kölyök! Mehetsz a szemed világába!
-Jól van! El is megyek! Nem fogok egy ilyen idiótával egy légtérbe lenni!-bólintottam. Anyám fujtatva kirontott a szobámból,én meg belehajítottam a legfontosabb cuccaimat a táskába. Apa fáradtan felém lépett.
-Menj Bellingham-ékhez. Reggel onnan felveszünk. És beszélek anyáddal -sóhajtotta,majd nyomott egy puszit a homlokomra és kiment.

A táskámmal a kezembe siettem az egyre sűrűbben csepergő esőben a Bellingham rezidencia felé,hogy minél hamarabb bemehessek a melegbe. Remegve és sírva nyomtam meg a csengőjüket. Senki nem nyitott ajtót. Ráfeküdtem a csengőre és addig nyomtam, amíg ki nem nyílott az ajtó és meg nem jelent előttem Denise.
-Lala?-nézett csodálkozva,majd megdörzsölte a szemét.-Mi történt? Jól vagy? Gyere be gyorsan,meg ne fázz!
-Köszönöm...-húztam le a cipőmet,majd ledobtam a táskámat a földre és besiettem a nappaliba.
-Hozok egy pokrócot és csinálok egy jó meleg teát utána -sietett el,majd alig 1 perc alatt hozta is nekem a pokrócot.
-Köszi... maradhatnék az éjszakára? Anya elküldött,kicsit összekaptunk -bugyoláltam be magam a pokrócba.
-Persze,hogy maradhatsz -bólintott kedvesen Denise.-Min vesztetek össze?
-Hát,koktélozni voltunk és kicsit jobb volt a kedvem...-törölgettem a szememet.
-Értem -nézett megértően.-Akár mikor maradhatsz nálunk,szívesen látunk,hisz te is tudod.
-Köszönöm,tényleg -piszkáltam az ujjam zavartan.
-Tessék a teád -hozta a jó meleg gőzölgő italt Jude anyukája.
-Istenem,annyira hálás vagyok -vettem el a bögrét,és a tenyerem közé fogtam.
-Egészségedre -mosolygott álmosan.-Ha szeretnél,felmehetsz Jude-hoz,vagy ha nem akkor megágyazhatok az egyik vendégszobában. Hallottam,hogy már nem vagytok együtt...
-Igen,sajnos,de attól még szeretjük egymást,úgyhogy jó lesz nála -kortyoltam bele a teába.
-Rendben. Most megyek és lefekszem. Ha kell valami szólj nyugodtan -indult meg a szobájukba.-Jó éjszakát.
-Oké,jó éjt Denise -köszöntem el tőle. Megvártam amíg bemegy,aztán én is felindultam a táskámmal együtt.

Csendben benyitottam a szobába és láttam,hogy Jude az ajtónak háttal fekszik,de valami megvilágította a fejét. Letettem a holmim az ajtó mellé és oda lépkedtem hozzá. Airpods-cal a fülében filmet nézett. Gyengén megérintettem a csupasz karját,mire kikapta a füléből a fülhallgatót és ijedten felém nézett.
-Te meg mit keresel itt?-ült fel.
-Összevesztünk anyámmal. Itt maradok estére,ha nem gond -vontam meg a vállam.
-Dehogy! Hoztál magaddal ruhát? Vagy adjak?-kelt fel.
-Van,hoztam -vettem ki a táskából a pizsoma felsőm és a melegítőmet.-Bemegyek és lemosom a sminkem.
-Jólvan kislány,itt leszek -mosolygott rám.-Kérsz valamit?
-Egy fájdalom csillapítót elfogadnék,igen-mosolyodtam el fáradtan.
Mire lemostam a fejem,Jude pont akkor hozta fel a gyógyszert. Csak akkor tűnt fel,hogy csak egy alsóban van,amikor elvettem tőle a gyogyót, amíg lenyeltem, a szemeimnek megengedtem,hogy egy kicsit legelésszenek a látványból.
-Már kifogyott a víz a pohárból, kicsi -mosolygott szórakozottan.
-Jé,tényleg -húztam be a nyakam. Jude játékosan megforgatta a szemét,elvette tőlem a poharat,majd az ágyra mutatott.
Bebújtam a takaró alá,majd ő is bebújt mellém. A derekamat megragadva húzott magához és a fejét a nyakamba fúrta. Én meg élveztem a csupasz testének melegét.
-Nem gondoltam volna,hogy veled leszek ma éjjel. De nem is baj -dünnyögte a nyakamba,közben pedig a pólóm alá nyúlva simogatta a derekamat.
-Annyira de annyira fog ez hiányozni -suttogtam.
-Nekem is -puszilta meg a nyakamat.
-Amúgy nem tudom,hogy hányszor mondtuk már,hogy ez az utolsó alkalom...de mégsem ez az utolsó -mosolyogtam.
-Tudom. Talán nem kéne abbahagynunk -emelte meg a fejét.
-De. Jót fog tenni -simítottam meg az arcát.
-Az az egy hét sem tett jót. Csak annyit,hogy utána lefeküdtünk.
-De ezt most érzem,hogy sokkal jobb lesz,ha esetleg egyszer megint újra belevágunk. Persze,ha addig nem lép egyikünk sem tovább.
-Én várni fogok rád. Nem foglak elfelejteni.
-Tudom. Én sem.
-Talán lehet ha többet kellett volna találkoznunk.
-Már mindegy. Ezt hagyjuk. Már megtörtént,nem lehet megváltoztatni,viszont a jövőt tudjuk úgy formálni,hogy ez ne forduljon elő.
-Elég éretten gondolkodsz egy kis alkoholtól kislány!
-Valakinek azt is kell,Ju Ju.
-Ne pimaszkodj. Még megjárod.
-Pff,nem félek tőled.
-Nem? Nem is fogok okot adni arra,hogy félj tőlem.
-Ez egyértelmű.
-Meg persze nem tudnálak bántani. Nem vinne rá a lélek,hogy megüsselek.
-Pedig a pályán szokott elborulni az agyad.
-Na ott igen. Sok a balfasz bíró,de még annyira nem idegesített fel senki,hogy annyira elboruljon az agyam,mint a pályán.
-Mikor lesz a kövi meccsed?
-Jövőhét szerdán. De nem hiszem,hogy betesznek a kezdőbe.
-Ahhhaaa,és meccs után mit szoktál csinálni?
-Pihenni. Te mikor jössz haza arról a találkáról?
-Hát vasárnap reggel megyek, hétfőn van a találkozó,aztán szerintem kedd estére foglalok vissza egy jegyet.
-Na,az nem is rossz. Üdvözlöm Lucy-t.
-Nem hozzájuk megyek,de átadom!
-Akkor kihez mész?
-Lucas-ékhoz. Tudod, a meleg uncsitesóm.
-Értem.

Reggel mikor haza mentem,szerencsére anyu nem
volt otthon,ezért nyugodtan pakolhattam.