My best friend's Brother | Jude Bellingham

25.rész

A levegő csak úgy vibrált közöttünk, én továbbra is vártam,hogy mikor akadhatok ki teljesen,a többiek pedig idegesen néztek egymásra. A kezemre támasztottam az államat és úgy mosolyogtam rájuk,várva,hogy mondjanak valamit.
-Khm -köszörülte meg a torkát Jude.-Mi lenne ha...öhm... elmondanád,hogy hogy ismerkedtél meg... Rubennel...
-Hah! Nem veszem ezt be! Nem is érdekel,hogy hogy ismerkedtem meg vele. Főleg nem Rubennel! Ne röhögtess!-nevettem fel erőltetetten.-De most az ifjú párról van szó. Az ők randijukat lopjuk!
-De! Igen is érdekel,Lala. Mondd el nyugodtan!-vigyorgott a szerelmem.
-Lala? Jönnél kicsit?-állt fel Jobe.
-Hogyne -indultam utána,majd egyszer visszanéztem Jude-ra,hogy figyelem.
-Lala,hagyjuk most ezt a hogyan jöttünk össze témát,jó? Nagyon kínos és majd vacsi után elmagyarázok mindent,jó?-dőlt neki a falnak.
-De én tőle akarom hallani,nem tőled -ráztam a fejemet.
-Én meg nem akarom,hogy cirkusz legyen belőle ezért elmondom majd én -közölte.
-Ígérem,nem fogok cirkuszolni -néztem rá aranyosan.
-Ne nézz így -sóhajtott megenyhülve.
-Imádlak -mosolyogtam rá,majd visszasiettem az asztalhoz. Jude a széken hátradőlve telefonozott,Amelia pedig a kaját bökődte.-Na szóval!-huppantam vissza a székre.
-Nos,szívem,szeretnéd elmondani?-nézett a barátnőjére Jobe.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Igen -bíztatta.
-Öhm...aznap éjjel kezdtünk beszélgetni amikor kórházba kerültél. De az előtt is ismertük egymást és beszélgettünk amikor néha elmentünk valamerre a többiekkel. De úgy igazából azon az éjjel kezdtünk el beszélgetni... ráírtam,hogy merre vagytok,mert nem láttalak titeket...aznap még átmentem hozzá,mert nagyon el volt keseredve,hogy miatta kerültél olyan helyzetbe és hát megvigasztaltam forma... aztán egyre többet találkoztunk és egymásba szerettünk... nagyjából ennyi -mesélte szerényen.
Amikor kórházban voltam? Akkor ezért nem látogatott meg... de bunkó fasz!
-Oh...-préseltem ki magamból egy sóhajt.-Ez igazán...mesés kis történet volt. Aranyos.
-Köszi -mosolygott.
-Tu puta madre...-motyogtam spanyolul.
-Mi?-kérdezték egyszerre.
-Semmi -vigyorogtam angyalian.
-Ez nem hangzott valami jó kívánságnak -nevetett fel Jude,mire szúrós szemekkel néztem rá.
-Csak szólok...Lius -kezdtem.
-Jaj neee...Lala...neee -rázta vadul a fejét Jobe.
-Most hallgass mi cariño, én beszélek -csitítottam.-Szóval,Lius. Ne merd megbántani,mert nem szeretnél velem ujjat húzni. Ha megcsalod és fájdalmat okozol neki...
-Layla!-szólt rám Jude is.-Ne fenyegesd!
-Mi bajod? Én csak felvilágosítom,hogy mi lesz ezután -néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Igazán semmi szükség erre! Nem hiszem,hogy csinálna valamit is vele ez az ártatlan lány -mutatott Amelia-ra Jude.
-Aha,jó -álltam fel és felkaptam a táskámat meg a telefonomat és az ajtó fele indultam.-Én szóltam!-kiáltottam,majd becsaptam az ajtót.

-Madds,Maddie,Maddison!-öleltem magamhoz a barátnőmet.
-Sziiiiiaaa! Már alig vártam,hogy megkérj,hogy menjünk inni!-ujjongott.
-Akkor induljunk már! El kell felejtenem ezt a sok drámát!-indultam be a klub-ba.
Megkértem Maddie-t,hogy menjünk el inni,mert mostanában túl sok volt a dráma az életemben és mind én kreáltam magamnak. Ilyen a toxikus élet. Az előbbi is egy kicsit drámaira sikeredett,de én figyelmeztettem. Írtam apának üzit,hogy eljöttem bulizni Maddie-vel és ha Jude keres mondja azt,hogy dolgom van. Bementünk és egyből legurítottunk 3 felest. Majd később koktélokat meg gin tonic-ot és minden ilyen finomságot. Rengeteget ittunk,meg táncoltunk,aztán elindultunk valamerre. Terveink szerint hozzánk akartunk menni,de valahogy nem úgy jött össze ahogy akartuk,mivel a három utcával lennébb lakó Bellingham-éknél kötöttünk ki. Visítva röhögve nyitottam be, és lerúgtuk a cipőnket,majd véletlen elbotlottam a saját lábamban és elterültem Bellingham-ék előszoba padlóján és tovább röhögtünk. Valahogy feltápászkodtam,mint Bambi a jégről és elindultunk az emeletre.
-Madds... valami nem jó -vihogtam.
-Anyaa! Nyisd ki az ajtót! Kérlek nyisd kiiii!-dörömbölt be az egyik szobába,mire én neki támaszkodtam volna az egyik ajtónak,csak hogy az kinyílt és ráestem egy lábra.
-Mi a fasz?!-szólalt meg a láb gazdája.
-Nézd Madds! Ülök!-röhögtem,majd kidőltem.
-Mi van itt?-nyílott ki az az ajtó is ahová Maddie bedörömbölt.
-Hú,Lala nem is tudtam,hogy van az otthonodban két lábon járó robotod -kerekedett el Maddie szeme,mire mégjobban röhögni kezdtem, és valahogy felültem. Madds előtt megláttam két ismerős alakot ezért felálltam.
-Nah,itt van a hűlye kúrva,aki azt hiszi magáról,hogy szép -fröcsögtem Amelia arcába közben egyensúlyozva.-Ez itt azt hiszi,hogy elveheti tőlem a kedvenc legjobb barátnőm! Azt aki előtted az enyém volt!!!!
-Pfffffff ez itt?-visította Maddie,Amelia-ra nézve.
-Igen,ez a cafka itt! Azt hiszi,hogy az övé! De nem tudja,hogy ami az enyém az az enyém!-böktem bele Amelia mellkasába,mire megpofozott és neki estem az ajtófélfának.
-Verekedni akarsz ribanc?-tántorodtam neki,mire megcsapta az orromat egy ismerős illat és észrevettem,hogy hátulról visszafognak.-Engedj! Nem tudom kivagy! De rád hívom a rendőrséget! Engedj verekedni!-rántottam ki magam a szorításból és neki estem Amelia-nak.
-Te! Elvetted a legjobb barátomat! Miattad! Miattad veszekedünk annyit!!!!!! Elvontad a figyelmét amikor szükségem lett volna rá! Förtelmes fruska! Meg sem érdemled Őt!-fröcsögtem az arcába,miközben a falnak préseltem, annyira közel voltam hozzá.
-Hagyjál már!-visította és bevert az orromba,amitől hátra estem. És innentől képszakadás...

Arra eszméltem fel,hogy a kanapén ülök egy fagyasztott borsóval a fejemen és Jude meg Jobe állt előttem.
-Oh a fasz kivan...-vettem le a fejemről a fagyasztott zöldséget és megpróbáltam felállni,de sajgott a fejem,az orrom, hányingerem volt és remegtem.
-Shhhhh -simogatta meg az arcomat a puha kezeivel Jude.
-Jaj ne...-pánikoltam.-Ne... én nem... haza kell mennem -vettem egy nagy levegőt és felálltam. Eljutottam a kanapé másik végébe amikor visszarogytam a bútorra.
-Nem mész te ma sehova,Lala -kapott utánam Jude.
-De én nem is ide akartam jönni... Madds! Maddie! Hol van?-álltam fel újra.
-Layla...-fogta meg a vállam Jude és vissza nyomott a kanapéra. Csak akkor hív Layla-nak,ha pipa rám.-Nyugodj meg! Na mostmár elég lesz mindenből! Maddie Amelia-val van.
-Jól van?-próbáltam meg felállni mégegyszer,de megint vissza nyomott.
-Ülj már meg a picsádon,bassza meg!-kiáltott rám Jude. Megszeppenve néztem rá. Életemben nem hallottam és láttam ilyennek. Felemelte a kezét,hogy megsúrolja az arcát,mire reflexből az arcom elé emeltem a kezeim és szorosan behunytam a szemem.
-Ne...kérlek ne üss meg...-suttogtam halkan amennyire lehetett.
-Mi? Én...én nem akartalak megütni -szólt meglepődötten Jude.
-Nem?-vettem el félve a kezeim az arcom elől.
-Nem! Azt hitted,hogy én komolyan megtenném? Oh kicsi -ölelt magához,de ellöktem.
-Ne... ne... ne ölelj meg...-löktem félre,majd valahogy benyitottam a lenti fürdőbe. Ott volt Madds és Amelia. Az előbbi az életéért küzdve próbált magához térni,az utóbbi pedig támogatóan simogatta a hátát.
-Szépek vagyunk...-nézett rám erőtlenül vigyorogva Maddie.
-Hogy érzed magad? Haza tudunk menni?-kérdeztem émelyegve.
-Aha,menjünk...-tápászkodott fel a wc tetőről Madds és eltámogattuk egymást a bejárati ajtóhoz.
-Ti meg hová indultok?-kérdezte Jude.
-Haza...-feleltem halkan.
-Mi? Azt már nem!-rázta a fejét.
-De! Már elég hülyeséget csináltam nektek. Csak a bajt hozom -haraptam be az ajkam.-Ezt majd...valamikor vissza adom.
-Te hülye vagy?-nézett döbbenten.
-Lehet,de most nincs arra szükséged,hogy ápolj két részeg csajt. Haza megyünk hozzánk. Majd beszélünk -léptünk ki a házból,majd rácsuktam az ajtót.
-Áhh,csajszi én felhívom apámat,hogy jöjjön értem. Ne hari de én így nem megyek hozzátok -szedte elő a telefonját.
-Hát jó... megvárom veled -bólintottam.
-Ácsi,ácsi!-futott ki a házból Jude.
-Mi az?-fordultam felé.
-Akkor most szakítasz velem?-kérdezte.