My best friend's Brother | Jude Bellingham

31.rész

-Lala! Holnap után indulunk haza! Sürgősen haza hívtak dolgozni -puszilta meg a fejem anya.
-Aaahj ne már! De még csak 2 napja jöttünk!-görbítettem le az ajkam.
-Sajnálom!-simította meg a karomat.
-De ne már! Bellingham-ék nem lesznek még otthon amikor mi megyünk!-fujtattam.
-Ez van Lala!-vonta meg a vállát anya.
-Én úgyis megyek Londonba Magui-val a hétvégén,velünk eljöhet. Tudtommal ott van az unokabátyja,ott maradhat nem?-karolta át a vállam Rafael.
-Hát,jó legyen -adta be a derekát anya.
-Imádlak!-öleltem meg Rafael-t.
-Tudom -kacsintott rám.

Reggeli után kocsiba ültünk és elindultunk Valenciaba 2 napra. Az út hosszú volt de nem unatkoztunk. Mi "nagyok" egy kisbuszban utaztunk és a felnőttek meg a kicsik pedig eloszlottak mégegy kisbuszban és kocsiban.
A Valenciai utunk után megint összepakoltam és elköszöntem a homokos tengerparttól és a családomtól,aztán elindultunk Rafa-val és Magui-val a Madridi reptérre. Jude-ék már tegnap haza értek a kis családi nyaralásukból és már tűkön ülve várja,hogy lásson. Én egy kicsit tartok ettől,de teljesen újult erővel térek vissza az esős kis szigetországomba. Egész úton aludtam,aztán arra keltem,hogy a fejem megszólalt a pilóta hangja és bemondta,hogy most szálltunk le Londonban. Összeszedtem a cuccaim és felhívtam Mason-t.
-Szia Masey!-szóltam bele a telefonba.
-Szia Lala!-vette fel idegesen.
-Most szálltunk le,merre jársz?-érdeklődtem.
-Jövök! Igyekszem ahogy csak tudok! Csak dugóba keveredtem!-nyomta meg a dudát.-Haladjál buzi!!!
-Ookké,a kijáratnál megvárlak -nevettem fel,majd kinyomtam és a pulcsim zsebébe süllyesztettem a telefonom.
Elsőként szállhattunk le a gépről,majd siettünk be az épületbe,mert nem volt kellemes az időjárás.
-Úgy fogtok hiányozni!-néztem szomorúan az unokatesóimra.
-Te is nekünk cariño -karolta át a vállam Magui.
-Olyan jó volt!-sóhajtottam.
-Tényleg az volt,de ne aggódj,mert karácsonykor jön az egész bagázsunk!-nevetett fel Rafael.
-Már alig várom -mosolyogtam.
-Rafa,látok egy szabad taxit!-intette le a járművet Magui.
-Na jól van kislány! Legyen csodaszép napod,majd azért dobj egy üzit,hogy megérkeztél Birmingham-be,jó?-ölelt magához Rafa.
-Nektek is legyen szép mapotok -sírtam el magam.
-Jaj,mi corazón,ne sírj!-ölelt meg Magui is nevetve.
-Hiányozni fogtok!-szipogtam.
-Te is mi alma -puszilta meg a fejem Rafa,majd a taxis dudált kettőt,hogy menjenek már.
-Szia Lala!-integetett Magui,majd beült a taxiba.
-Sziasztok -intettem szomorúan.
-Sziaa!-intett Rafael is egy utolsót,majd beült a taxiba,az meg elhajtott.
Egyre jobban kezdett esni az eső és kezdtem fázni,de Mase még sehol sem volt. 10 perc után már szó szerint remegtem amikor begurult elém Mase hófehér autója. Felkapcsolta a vészvillogót és már ki is szökött az autóból és hozzám sietett.
-Sziaaaa! Bocs,hogy megvárattalak,csak kurva nagy a forgalom a városban és edzésről jövök -vette el a bőröndöm,miközben megölelt.
-Szia Masey,nem baj,csak megfagyok!-vacogtam.
-Ülj be gyorsan!-sürgetett,majd benyomta a csomagtartóba a bőröndöm és behuppant mellém.
-Na milyen volt?-tette sebességbe az autót és a kijárat felé hajtottunk.
-Kurva jó! És nagyon fog hiányozni -sóhajtottam fáradtan.
-Elhiszem -pillantott rám,majd megint rám nézett.
-Mivan?-értetlenkedtem.
-Barna a hajad!-nézett végig rajtam magam.
-Ja tudom!-fogtam meg a copfba kötött hajkoronám.
-De miért?-pislogott.
-Hát mert meguntam a szőke fejem -vontam meg a vállam.-Valencia-ba csinálták. Lucía ismer ott egy jó fodrászt és neki is le voltak nőve már a szőke tincsei így hát elmentem vele -meséltem.
-Oh -bólintott elismerően,miközben rákanyarodott az autópályára.-Jól áll.
-Köszi -mosolyogtam.
-Várod már,hogy haza érj?-gyorsított fel.
-Áh,csak azért,hogy láthassam végre Jude-ot. Meg az ágyamért -legyintettem.
-Biztos szörnyű lehetett nélküle...-forgatta a szemét Mase.
-Az volt,de csak keveset beszéltünk. Első nap meg akkor amikor Rubival sétáltunk éjjel és megláttam egy hirdetést -magyaráztam.
-Hogy bírtátok eddig? Te jó ég, Kauai-on folyton egymás szájába voltatok -csodálkozott.
-Hát,mindenkinek megvolt a programja és amúgy is "szakítottunk" és megpróbáltam változtatni a gondolat menetemen,hogy egy kicsit másképp lássam a dolgokat. De amúgy Lucy tanított egy jó technikát a veszekedések ellen -mosolyogtam rá perverzen.
-Szakítottatok?-kerekedett el a szeme.
-Hát na,csak szünetet tartunk -vontam meg a vállam.
-Ohhhh. De akkor is! Hogy bírtátok ki?-hihetetlenkedett.
-Simán. Szerintem mindkettőn agyában az volt,hogy sokkal fontosabb az,hogy ne legyen toxik a kapcsolatunk,úgyhogy muszáj volt kibírnunk.-magyaráztam.
-Én ezt nem bírom felfogni! Biztos,hogy ha haza viszlek Birmingham-be,megint egymás szájában lesztek -nevetett fel.
-Nem hiszem,hogy átjön ma már. Fél 7 lesz mire hazaérünk -ráztam a fejem.
-Hidd el,hogy de. Át fog menni -pillantott rám.
-Majd meglátjuk -kacsintottam rá.
-Na és Jobie-val? Beszéltél?-érdeklődött.
-Nem. Kb úgy egy hete. Haragszik rám. De nagyooon!-nyújtottam el az o betűt.
-Jesszusom,mit csináltál?-horkant fel.
-Fenyegetőztem,ittam,hisztiztem meg minden ilyen fincsiség -sütöttem le a szemem.
-Kit fenyegettél meg?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Jobe barátnőjét...-motyogtam.
-Te jó ég! Részegen legalább?-nevetett fel.
-Igen. Kaptam is egy öklöst az orromra. Két napig borsóval tudtam csak létezni -simítottam meg az orromat.
-Auuu -tátotta el a száját.
-Na de nem is vagy kíváncsi a veszekedés ellenszerére?-böktem meg a karját.
-Na mi az?-kíváncsiskodott.
-A szex -feleltem.
-Tessék?-nézett rám elszörnyedve.
-Aham. Lucy szerint stresszlevezető -vontam meg a vállam nevetve.
Annyira elbeszélgettük az időt,hogy észre sem vettem,hogy megálltunk a ház előtt.
-Na kedves -állította le a motort Mase.
-Bejössz?-kérdeztem.
-Nem hiszem. Megyek haza és bedobom a szunyát. Kifáradtam -nyújtózódott.
-Ja,jó. Nagyon nagyon köszi,hogy haza dobtál!-pusziltam meg az arcát.
-Nincs mit kincs -vette ki a bőröndömet mosolyogva.
-Akkor jó pihizést neked Masey -öleltem meg.
-Neked is -simogatta meg a hajamat,majd beült a kocsiba és elhajtott.
-Sziasztok!-léptem be a házba,majd ledobtam a kulcsomat a komódra.
-Sziaaaa!-ölelt meg Jack.
-Szia Jackie!-mosolyogtam,majd a bőröndömmel együtt a lépcsőhöz sétáltam.-Sziasztok -intettem anyáéknak.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Milyen jó paella illat van -jegyeztem meg.
-Azt csinálok -felelte anya.
-Oh,éhen halok!-ráncigáltam fel a csomagom a lépcsőn.
Gyorsan lepakoltam a bőröndöm a gardróbomba,aztán leszaladtam enni. Kaja közben egyszer csak azt vettem észre,hogy Jude ül velem szemben. Kikaptam a fülhallgatóimat a fülemből és meglepődve néztem rá.
-Szia kicsi -mosolygott Jude.
-Juuude!-ugrottam a nyakába.
-Hiányoztál -ölelt szorosan magához.
-Te is nekem,de nagyon -motyogtam hozzá bújva.
-Alig vártam már,hogy haza gyere és magamhoz öleljelek végre -rakott le a földre,majd megfogta az arcomat.
-Szeretlek -csókoltam meg.