My best friend's Brother | Jude Bellingham

11.rész

Könnyes búcsút vettem a szerelmemtől és apától,aztán bezártam utánuk és levágtam magam a kanapéra. 5 előtt 10 perccel Jobe kopogtatott az ajtónkon. Felálltam és kicsoszogtam az ajtóig és beinvitáltam.
-Helló drágám! Te meg hogy nézel ki?-nézett végig rajtam miközben lerúgta a cipőjét és besétált a konyhába.
-Mint egy csapzott bálna...-sóhajtottam.
-Hát,szívem ilyen amikor a legjobb haverod tesójával jársz!-vett elő egy poharat és töltött magának inni.
-Fárasztó barátnőnek lenni -dünnyögtem arccal a kanapéba.
-Layla,David! Itthon vagytok?-csapta be anya maga után az ajtót.
-Jesszus!-szöktem fel.
-Szia Jobie-kám,hogy vagy rég nem láttalak!-üdvözölte a besztimet anya.
-Szia Kate,jól vagyok köszi,te?-felelte Jobie.
-Én is,kikészít a család...-sóhajtotta anyám.-Layla Jade Mount! Mikor akartatok szólni apáddal,hogy örökbe fogadunk egy gyereket?-üvöltötte.
-Apa azt mondta már szólt!-tettem fel a kezem védekezően.
-Igen! 10 perccel ezelőtt!-csapott az asztalra.
-Megbeszélhetnénk ezt később? Minek kell jelenetet rendezni amikor valaki itt van?-néztem értetlenül anyámra.-És ha jól sejtem azért vagy így kiborulva,mert veszekedtetek apával! Csodálatos!-fújtattam.-Gyere Jobe! Megyünk!

Duzzogva és csattogtatva húztam fel a cipőmet egy szempillantás alatt és már kész voltam az indulásra. Amíg Jobe is felhúzta a cipőjét hívtam egy Ubert aki Jude egyik haverja volt elvileg.
-Csá tesó, kislány!-pacsiztak össze Jobeval majd rám kacsintott.
-Csá,légyszi dobj el minket a plázáig!-helyezkedett kényelembe Jobe.
-Uu csak nem randi?-vonogatta a szemöldökét Toby.
-Neem,Lala Jude-val jár!-bökte meg az oldalam Jobe.
-Ne csessz! A kis faszosnak ilyen szép barátnője van és még nem is mondta?-csapott rá a kormányra.
-Ezek szerint...-vont vállat Jobe szórakozottan.
A sírás kerülgetett szinte ki tudtam volna hajítani mindkettejüket a kocsiból vagy inkább kiszálltam volna és szétterültem volna a vizes járdán. Elővettem a telefonom és dobtam Masenek egy üzit,hogy apáék megint veszekedtek és,hogy már nem bírom. Azt írta,hogy majd este felhív és akkor jól kibeszéljük a szüleimet. Tudtam,hogy ha megint összejönnek akkor mindig lesz valami baj. Vakon hittem abban,hogy meg tudják oldani felnőtt létükre.
Nos Toby kirakott a plázánál,fizettünk neki és bementünk. Először a könyvesboltba mentünk ahol kb 1 és fél órát voltunk. Jobe addig az unatkozóknak kialakított kis sarokban üldögélt és vagy telefonozott vagy pedig követte minden egyes mozdulatomat. 10 könyvet sikerült vennem ami egy rekord! A kajáldák fele haladva folyamatosan hadartam,hogy mit történt az elmúlt pár napban. Jackről,anyáékról,Juderól és úgy kb mindenről. A vége természetesen az lett,hogy szét bőgtem a fejemet.

Itthon is bőgtem 2 sort. Egyszer mikor anyával ordítottunk egymásnak,aztán mikor Masonnel pletyka parit tartottunk a szüleimről meg Jackről és a Mike és a barátnője incidensről. Miután kisírtam a létező összes könnyet a szememből felhívtam az egyetlen menedéket nyújtó személyt. Judeot. Aki miatt mindig megnyugszom.
-Édes szívem,bárcsak ott lehetnék és megölelhetnélek!-nézett a kamerába szomorúan.
-Szükségem van rád....-pislogtam felfelé.
-Tudom édes,de nem lehetek ott! Nagyon szeretnék most ott lenni,de nem lehet!-rázta a fejét.-Átküldöm öcsit,jó?
-Ne,ne most ment haza -mondtam erőtlenül.
-De,de had menjen át. Legalább legyen veled amíg lejárnak a meccseim. Már csak 1 van ha ezt megnyerjük és megyünk nyaralni!-bíztatott,de nem lett jobb a kedvem,sőt még inkább sírhatnékom lett.
-Amúgy nem tudom miért lettem ilyen érzelgős -erőltettem magamra egy mosolyt miközben letöröltem egy könnycseppet. Jude nem mondott semmit csak a kezére támaszkodva nézett.
-Jobie mindjárt ott van,jó? És akkor helyettem is megölelget -nézett boci szemekkel.
-Ühm,szerintem jó ötlet lesz az,hogy magadhoz láncolsz a nyaraláson. Értékelném -sóhajtottam.
Hosszas hallgatás után,nyílt az ajtóm és belépett rajta a legjobb barátom egy zacskóval a kezében.
-Látom megjött öcsi, akkor hagylak titeket,mert naaagyon fáradt vagyok! Aludj nagyon jól kicsi lány,nagyon nagyon szeretlek -mosolygott Jude.
-Te is aludj jól! És én is nagyon naagyon szeretlek! Szia szívem -integettem neki bágyadtan és eldobtam a telefonomat az ágyam végébe.
-Szia szerelmem hogy vaaagy? Jaj nagyon szeretleeek! Én is téged nyuszikám,kis gumimaciim!-nyávogta Jobe.
-Hülye!-vágtam hozzá egy párnát, majd felálltam az ágyból és szorosan magamhoz öleltem Jobe-ot.
-Aaaa,Lalikám ilyen szar a helyzet?-simogatta a hátamat.
-Ühm,de már tudod...-dünnyögtem a nyakába.
-Hoztam neked nassolni valót -szorított rá a derekamra.
-Köszönöm,de nem vagyok éhes...-ráztam meg a fejemet.
-De de, eszünk!-tolt el magátol akadékoskodva.
-De nem kérek!-tiltakoztam.
-De igen és kész -engedt el és nyomott egy puszit az arcomra. Kivette a szatyorból a kedvenc csipszemet és lerakta elém,majd a kedvenc italom. Ez a pasi tudja,hogy mi kell nekem.
-Na jó... lehet ha mégis eszem egy keveset. Mi van még benne?-kukucskáltam a zacskóba. Még két csomag csipsz és két üveg tea plusz egy jó nagy tábla fehér csoki.
-Na? Mit szólsz? Ja és...-vette fel a táskáját a földről és kivett belőle egy pulcsit.-Ezt Jude küldi,hogy vedd fel. Tudod csak,hogy érezd,hogy "veled van".-legyintett.
Kitéptem a kezéből a pulcsit,lekaptam az elnyűtt pizsama felsőmet,majd jó mélyen beleszagoltam a pulcsiba és magamra kaptam.
-Hűha...öhmm...nos...akkor...fhúh de meleg van itt!-legyezte magát Jobe.
-Mi van?-néztem rá értetlenül. Aztán leesett.-Oooh...kicsit megfeledkeztem arról,hogy nem egyedül vagyok és nincs rajtam melltartó... na miiindegy-nevettem kínosan.
-Azért ezt a látványt légyszi tartsd meg a bátyámnak,biztos kíváncsi rá...-köhécselte.
-Hülye!-csaptam rá a mellkasára.

Jobe nálunk töltötte az éjszakát,hogy majd mehessünk az öcsémért. Korábban lefeküdtünk aludni,mert a kisírt szemeim már nem bírták a sorozat nézést. Reggel hangos kiabálásokra és a telefonom fülsüketítő hangjára keltünk. Idegesen kaptam fel a fejemet a párnámról és a fülemhez emeltem a telefont.
-Halo?-szóltam bele idegesen.
-Jó reggelt kislány -hallottam meg Jude édes hangját.
-Jó reggelt neked is szivi...-suttogtam.
-Felébresztettelek?-kérdezte meglepődötten.
-Áh nem,anyámék úgyis veszekednek...-dünnyögtem.
-Már megint?-döbbent meg.
-Ühüm,mit csinálsz?-motyogtam.
-Most járt le a reggeli edzésünk,szóval most pihizünk egy kicsit aztán kaja és megint edzés...-sorolta.
-Izgalmasan hangzik -ásítottam félálomban.
-Jól van szívem,hallom,hogy nem egy pihentető alváson vagy túl,hagylak még egy kicsit aludni aztán keljél fel,mert 12re kell menni a kis Jack-ért!-emlékeztetett.
-Ohh basszus tényleg!-súroltam a szememet.
-Szeretlek -mondta.
-Én is szerizlek -mosolyogtam.
-Szia édes -köszönt el,majd kinyomta.

-Mi a kurva életért ordítasz már megint?-álltam meg a lépcső alján és néztem ahogy anyám a telefonon ordít apával.
-Figyelj a szádra kisasszony! Nem a barátnőd vagyok,hogy így beszélj velem!-fenyegetett.
-Könyörgöm,ne ordíts már! Jobe még alszik,nekem meg szét megy az agyam tőled!-súroltam az orrnyergem.
-Igazad van...-sóhajtotta a telefonjának. Szemforgatva léptem oda a kávéfőzőhöz és gyorsan lefőztem két kávét és felvittem a szobámba.
-Jó reggelt -köszönt rekedtes hangon Jobe.
-Neked is,tessék itt a kávéd -adtam a kezébe a bögrét.
-Köszönöm egy istennő vagy -kortyolt bele a kávéba.
-Mondták már -kacsintottam és leültem az asztalomhoz. Elkortyolgattam a kávémat amíg olvastam és lassan készülődni kezdtünk. Jobe anyukája vitt minket Jack-ért aki már tűkön ülve várt ránk.