My best friend's Brother | Jude Bellingham

9.rész

Reggel iszonyú jó illatokra keltünk fel. Jude lement kávézni én meg lustálkodtam még egy kicsit aztán én is lementem. Borús,esős idő volt odakint ami elszomorított.
-Jó reggelt bogaram!-üdvözölt apa.
-Jó reggelt...-ültem le búsan Jude mellé adtam neki egy reggeli puszit.
-Mi a baj édes,miért vagy szomorú?-vizslatta az arcomat.
-Esik az eső...-mondtam szomorúan.
-Aaaa,Suzie megint itt van?-tett le anya elém egy tányér palacsintát.
-Nemár anya!-szúrtam le.
-Ki az a Suzie?-kérdezte Jude.
-Oooo Suzie...-sóhajtott anya mosolyogva.-Amikor a kis 11 éves Lala életében először kezdett el menstruálni a vérfolt a kis alsóján hasonlított az egyik plüssére amit Suzie-nak hívtak és innen kapta a mensije ezt a szuper nevet!-csacsogott anya boldogan,miközben nekem égett a fejem.
-Aaaaa,ez nagyon cukiii!-nézett rám boci szemekkel Jude. Rá se nézve megfogtam a tányéromat és felmentem a szobámba bezárkózni. Na ezt utálom anyámban. Mindig mindenki előtt le kell égetnie. A takarómba beburkolózva,duzzogva ültem a Jude illatot árasztó szobámban és tömtem magamba a palacsintát ami őszintén szólva nem is esett jól. Kurvára édes volt és ez így reggelre egy instant cukorsokk. A tányért leraktam az éjjeli szekrényemre és bebújtam a takaróm alá. Ott lehettem vagy 5 perce amikor kopogtak.
-Menj innen!-kiáltottam.
-Csak én vagyok az édes!-kiáltotta Jude az ajtó másik feléről. Sóhajtva felálltam és kinyitottam az ajtót és vissza dőltem az ágyba.
-Szóval Suzie...-mondta nevetve.
-Bekaphatod,Jude!-dünnyögtem a párnámba és bemutattam neki.
-Tudod,hogy csak viccelek -ölelte át a derekam.
-Ez egy rossz vicc volt!-emeltem fel a fejemet.-Kérlek ezt többet ne emlegesd,nagyon gáz és azt sem tudom,hogy miért mondogatja folyamatosan...
-Jól van édes,megértettem!-tűrte a fülem mögé az egyik tincsemet.
-Ma csak pihenjünk... ne menjünk sehova,keressünk egy jó sorozatot és nézzük egész álló nap ki se kelve az ágyból -nyúltam a távirányítóért.
-Kardashian-ék? Őket nagyon bírom,szeretem a műsorukat -simizte meg az alhasam a meleg kezével.
-Na jó! Legyen!-adtam be a derekam és elindítottam a sorozat első évadjának első részét.

Fogalmam sincs,hogy mennyi volt az idő,de már be volt teljesen sötétedve amikor felébredtem. Jude rendületlenül nézte a műsort és amint meglátta,hogy felébredtem,elszakította a tekintetét a tv-ről és rám nézett.
-Felkeltél,napsugaram?-simított végig az arcomon.
-Mhm,hány óra?-hajtottam vissza a fejemet a mellkasára.
-9...de édes nem akarok bunkó lenni,de elzsibbadtam...-nyöszörgött.
-Ja,persze...-ültem fel. Felálltam az ágyról és megnyújtóztam.
-Úristen...-ült fel Jude is.
-Mi van?-fordultam hátra,mire megláttam a lepedőn éktelenkedő vértócsát.-Azta kurva... ennyi vérem van?
-Úristen...ez megijeszt!-szökött ki az ágyból a barátom.
-Elmegyek zuhanyozni,légyszi szólj anyának,majd lecseréli!-utasítottam a fürdőajtómban állva. A kis tehenes nadrágom tiszta vér volt amiből valószínüleg nem fog kijönni.
Nos fürdés után frissen és üdén,törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből. Anya a székemen ült,Jude pedig az ágy támlájának volt támaszkodva és beszélgettek.
-Oooké ez fura... remélem nem tömted tele szegény Jude fejét régi gáz dolgokkal,amikkel beégethetsz!-mondtam anyának,miközben beléptem gardróbszekrényembe.
-Ooo dehogy nem! Csak olyan dolgokat meséltem neki ami gáz!-nevetett cinikusan. Fújtatva kiszedtem az új pizsimet és visszamentem a fürdőbe felöltözni.
-Anya? Lecserélted az ágyneműt?-lépdeltem oda a szobám ajtajához.-Remek,akkor mehetsz is! Szia anya aludj jól...
-Jól van megyek már!-állt fel sóhajtva a székemről és elindult.-Jó éjt,Jude!
-Neked is,Rose!-intett Jude mosolyogva.
-Jó éjszakát,Lalácska!-puszilt meg anya.
-Jól van menj már...-tuszkoltam ki az ajtón,majd kulcsra zártam és sóhajtva neki dőltem.
-Ezt nem hiszem el!-nevetett fel Jude.
-Mivan?-emeltem rá a tekintetem.
-Malackás is van?-nézett elképedve a nadrágomra.
-Na jó, elég! Kezdem azt hinni,hogy nem is a pizsi nacimat nézed,hanem a seggemet!-sétáltam oda hozzá.
-Nem tudom édes,hogy honnan szedted ezeket az alsókat de haláliak! Van belőle kacsás is?-röhögött.
-Van -feleltem.
-Mi?-akadt meg.
-Van kacsás is,de most ne ezen legyél fennakadva...inkább mond el mivel tömte tele a fejedet az anyám!-ültem rá a csípőjére. A focista keze a derekamra vándorolt és onnan teljesen véletlenül lecsúszott a fenekemre.
-Nem mondott semmi olyat -nézett mélyen a szemembe.
-Mit kérdezett? Mit mondott? Mindent tudni akarok. Édes.-hajoltam rá a mellkasára.
-Oké,kicsi ezzel így eléggé felcsinálsz és...-mondta zavartan.
-Bocsi...-szálltam le róla és normálisan lefeküdtem mellé.
-Annyira szeretlek te!-ölelte át a derekamat és apró puszikat myomott a nyakamra.
-Én is szeretlek szívem,de még mindig nem tudom miről beszéltél anyámmal -túrtam bele a fürtjeibe.
-Csak megkérdezte hogyan jöttünk össze meg ilyen anya-lánya pasija beszélgetés volt. Ne görcsölj már így rá -nézett a szemembe,majd egy csókot adott a számra.
-Jól van...hiszek neked -nyomtam meg az orrát.
-Olyan szép vagy édes -vizslatta az arcomat.
-Ne hozz zavarba -forgattam meg a szememet mosolyogva,mire a fiú belefúrta a fejét a nyakamba. Az ujjaimmal a tarkóját simogattam és hallgattam ahogy szuszog.
-Amúgy anyukád azt mondta,hogy kiherél ha nem vigyázok rád...-motyogta.
-Ah,túlzásba viszi a védelmezést. Nem kell téged kiheréljen,mert alapból vigyázol rám,meg Jobe is és apa is meg még ott van Mason,szóval tele vagyok bodyguard-okkal -sóhajtottam.
-Ja megnyugtattam,hogy ha én nem vagyok itt akkor öcsi vigyáz rád -ölelte szorosabban a derekamat.
-Annyira irigy vagyok...-mondtam ásítva.
-Mire vagy irigy édes?-emelte meg a fejét.
-Rád meg Jobe-ra -néztem rá.
-Miért?-ráncolta a szemöldökét.
-Mert ott vagytok egymásnak. Ha bármi van megtudjátok beszélni... és szimplán arra,hogy van egy öcséd -magyaráztam.
-Aaaa édes,de mi itt vagyunk neked! Én is meg öcsi is -simogatta meg az arcom.
-Tudom,de az nem olyan mintha lenne egy testvérem. Gyereket vállalni már biztos nem fognak,de jó lenne ha örökbefogadnánk egyet. Egy fiút. Egy néger kisfiút,mint te,mert azok olyan szépek! Mindig is oda voltam értük. Sokkal különlegesebbek mint mi,fehérek és képzeld már el,hogy van egy öcsém kis befonott tincsekkel a fején akivel csinálhatok ökörséget,falazhatok neki ha ki akar szökni a barátaihoz és jó testvéries veszekedéseket folytatni vele!-ábrándoztam.
-Miért nem mondtad ezt még a szüleidnek?
-Hát,mert úgysem engednék meg,nem kell nekik még egy gyerek. Főleg nem úgy,hogy nem is az ők gyártmányuk...
-Reggel kérdezz rá,kérlek! Csak próbáld meg! Győzd meg őket!
-Áhh nem is tudom...
-Szeretnék az öcséddel bohóckodni.
-Hát hidd el, én is...
-Éppen ezért kérdezd meg reggel!
-Jól van szerelmem,meglátjuk. Jó éjszakát.
-Jó éjt édes.