My best friend's Brother | Jude Bellingham

21.rész

Egy gyors tusolás és hajmosás után,duzzogva hagytam ott a fiúkat a szobába és lementem. Idő közben az eső is elállt és kisütött a nap.
-Gyere kincsem enni -szólt utánam anya.
-Nem vagyok éhes,köszönöm -sóhajtottam fáradtan,majd kiléptem a kis dohányzó részhez és lementem a verandáról ki a partra. A Nap már lemenő félben volt, ezért lehuppantam egy hatalmas pálmafa levélre,majd felhúztam a térdeim,betettem a fülembe a fülhallgatómat és elindítottam rajta egy nyári albumot és azt hallgattam amíg le nem ment a nap. Nem azért jöttem ide,hogy megharagudjanak egy kis szaron amin egy normális ember nem haragudna meg,hanem azért,hogy jól érezzem magam és,hogy kikapcsolódjak egy kicsit és azokkal lehessek akiket szeretek. Értékelem,hogy ennyire vigyáznak rám,de azért nem vagyok porcelánból vagy valami nagyon törékeny dologból,hogy bajom essen,hisz én is megtudom védeni magamat,ha olyan van és tudok vigyázni magamra!

Fáradtan felálltam és bementem a házba. A srácok már nem voltak a szobában,csak Jude aki már az elalvás határán volt,de amikor bementem kinyílott a szeme. Nem szóltam semmit,csak bementem a fürdőbe fogat mosni,majd befeküdtem mellé hátat fordítva neki és lehunytam a szememet. Egyikünk sem tudott elaludni,mindketten forgolódtunk,amíg Jude el nem kapta a derekam és nem húzott magához. A mellemre hajtotta a fejét és nyomott a nyakamba egy puszit és már aludt is.

Reggel én keltem legutoljára ezért nyugodtan elkészültem és kimentem a partra a többiekhez.
-Jó reggelt -köszöntem halkan.
-Szia kincsem -puszilta meg a fejemet anya aki Denise-vel és Debbie-vel az napernyő alatt beszélgetett.
-Hogy aludtál?-kérdezte szülőm.
-Jól -feleltem szűkszavúan.-Tegnap találtam egy jó kis bódét,veszek magamnak reggelit. Hozzak nektek valamit?
-Ha találsz papaya-t hozzál egyet nagynénédnek kérlek -nyújtotta a pénzt Debbie.
-Oksi, Denise te kérsz valamit?-pillantottam a szerelmem anyukájára.
-Nem köszönöm -mosolygott a kalapja alól.
Megvontam a vállamat és elindultam. Vettem egy açaí tálat, papaya kockákat és fejenként egy egy kókuszvizet. Egy kis kosárkában vittem haza a zsákmányomat amit valami erős növényből csináltak.
-Uuu,mit hoztál?-futott hozzám Jack.
-Tessék -nyújtottam az egyik kókuszt az öcsémnek.
-Hú,köszi!-vigyorgott.
-Szívesen. Tony,apa,Mark tessék ez a tiétek. Egy kis frissítő. A ház ajándéka -nyomtam a kezükbe az italt.
-Köszönjük!-mosolygott Mark. A többi hármat pedig leraktam a kisasztalra és leültem az egyik napágyra és enni kezdtem.

-Hola mi querida, mit csinálsz?-vigyorgott Ruben a kamerába.
-Hola Rub, éppen eszek -mutattam fel a reggelim.
-Uhhh,zavarlak?-kérdezte.
-Dehogy zavarsz! Mizu?-érdeklődtem.
-Most értem haza,be kellett ugornom az egyik kollégám helyet egy órácskára -mesélte miközben kigombolta az ingét.
-Nem vagy fáradt? Hajnalban mentél haza -faltam be egy kanál pürét.
-Hát egész délután aludtam,úgyhogy nem -rázta a fejét,majd ledobta az ingét a földre. Mosolyogva figyeltem ahogy végig nyúlik az ágyán és a kamerába nézve megigazítja a haját.
-Akkor jó -bólintottam mosolyogva.
-Na és a szerelmesünkkel mi a helyzet?-kezdeményezte a beszélgetést.
-Haragszik. Jobe is és Mase is -feleltem.
-Na miért?
-Hát, ugye tegnap mentem sétálni egyedül és este jöttem vissza a szállásra és hát mindenki megsértődött,mert hogy elmerészeltem menni egyedül egy ismeretlen szigeten ahol vannak benszülöttek meg idegenek és valami bajom is lehetett volna belőle.
-Uh,jó hülyék. Te tudsz vigyázni magadra.
-Igen! Én is ezt mondtam nekik.
-Amúgy ha lerakom akkor lemerültem. 5 százalékon vagyok.
-Oksi. Na és most mindenki háborúzik velem,pedig nem azért jöttem,hogy megint összekapjunk,mint amikor jöttünk.
-De én komolyan nem értem őket. Nem lehet egy kis magánéleted,hogy kiléphess a komfortzónádból?
-Nem tudom,Rub! Olyan bonyolult. Mintha egy tárgy lennék,akit ha leejtenek összetörik!
-Pedig nem ilyen vagy,egyáltalán nem és....-szakadt meg a hívás.

Sóhajtva tettem le a telefonomat az asztalkára,majd a napszemüvegemet a fejemre téve ettem volna tovább a reggelim,amikor Jude lépett mellém,kivette a kezemből a kajám és felkapva az ölébe elindult a víz felé.
-Mit művelsz? Tiszta víz vagy és hideg!-próbáltam meg leszökni az öléből,de túl erősen tartott.
-Ne ficánkolj már -szorított rá a derekamra,majd belefutott a vízbe.
-Ne már! A hajam!-kiáltottam rá.
-Semmi baja a hajadnak édes -karolta át mindkét kezével a derekam. A lábaimat a dereka köré fontam és a kezeimmel pedig átkaroltam a nyakát.
-Utállak -csókoltam meg.
-Én mégjobban utállak -suttogta két csók között.
-Ne haragudj rám -bújtam a nyakába.
-Nem haragszom rád édes,csak aggódtam érted. Ennyi -simította meg a hajamat a vizes kezével.
-És a többiek miért viselkednek így?-kérdeztem.
-Azt...nem tudom -motyogta.
-Na persze! Tudsz te mindenről,csak nem mondod el!-durciztam be.
-Sajnos nem mondhatom el -vonta meg a vállát mosolyogva.
-Na jólvan! Engedj -próbáltam meg eltolni magam tőle.
-Nem -húzott vissza.-Most az enyém vagy -puszilta meg az arcom.
-Én nem csak most vagyok a tied -forgattam meg a szememet mosolyogva.
-Ez aranyos -nézte az arcomat vigyorogva.
-Mi van? Ez fura -jegyeztem meg.-Miért vagy ilyen furán kedves?
-Talán nem lehetek kedves a barátnőmhöz? Vagy legyek kedves máshoz?-húzogatta a szemöldökét.
-Hülye -öleltem át.
-Hé gerlepár! Jöttök röpizni?-kiáltott a partról Mase.
-Igeeen!-kiáltottam vissza.
-Neem!-intett Jude.
-De,megyünk!-haraptam bele gyengéden a vállába,amitől elengedett.
-Áuuu!-kapott volna utánam,de lebuktam a víz alá.
-Ezt este még vissza kapod!-kiáltott utánam.
-Jó jó! Lubickoljál kifele,kishabfiú és gyere játszani!-simítottam hátra a vizes hajamat,miközben kiálltam Mase mellé.-Kérsz egy ölelést?
-Nem! Hozzám ne érj!-tette fel a kezeit Mase.
-De de!-tártam szét a karomat és közeledni kezdtem.
-Nem! Lala! Ha hozzám mersz érni,nem vagy többé az unokahúgom!-kiáltotta.
-Jól van!-nevettem fel.
-Na azért mondom -sóhajtotta megkönnyebbülten,majd vissza jött mellém.-Kit keresel?
-Jobe merre van?-néztem szét a legjobb barátomat keresve.
-Bement azt hiszem -vakarta meg a fejét.
-Megyek megkeresem -indultam el a ház fele.
Átsiettem az udvaron és beléptem az elhúzott üvegajtón.
-Igen,igen!-hallottam meg a nevetését a konyhából.
-Jobe?-kiáltottam. Nem jött rá válasz.
-Én is szeretlek,szia szívem -integetett a telefonjának,majd amint kivette a füléből a fülhallgatóját megpillantott. Ledermedve álltam a szőnyegen és próbáltam feldolgozni,hogy mit hallottam.
-Lala -szólalt meg Jobe hosszas hallgatás után.
-Én... én csak meg akartam kérdezni,hogy jössz-e labdázni -motyogtam elszomorodva.
-Ja,persze!-bólintott mosolyogva.
-Jó -fordultam meg,majd kisiettem az udvarra. Igazából nem tudom,hogy miért vagyok szomorú ez miatt. Talán azért,mert félek,hogy elveszítem az egyik legfontosabb embert az életemben. Ha olyan barátnője van,aki nem viseli el,hogy én is vagyok Jobie-nak akkor lesz nekem szappan. Mindegy,kiélvezem amíg még van legjobb barátom...
-Na? Jön?-kérdezte Mase a labdával a hóna alatt.
-Ja -feleltem,miközben elmentem mellette.
-Mi történt?-fogta meg a csuklóm.
-Semmi -ráztam meg a fejemet mosolyt erőltetve rá.
-Aha -méregetett gyanúsan.
-Tényleg -nyugtattam.
-Jó,te tudod -engedett el.-Na jó! Akkor Mount-ék,Bellingham-ékkel! Jó lesz így?
-Aham -bólintottunk mindhárman.
-Aki veszít az fizet egy kört ma este -tette hozzá Mason,majd feldobta a labdát és elütötte.

Játék végére szereztem pár sebet,meg felhasadt a szám is de nyertünk!
-Jó voltál Masey bácsi!-ugrottam rá.
-Te is kislány!-nevetett.
-El kell hogy ismerjem,nagyon jól játszottál szerelmem -bólintott elismerően Jude.
-Köszönöm. Te is jó voltál,de azért nem voltál annyira jó mint én -öleltem át őt is.
-Pfff, csak szerencsétek volt -legyintett.
-Ügyi voltál -tárta ki a karjait Jobe mosolyogva.
-Ja, te is -paskoltam meg a mellkasát rá se nézve,majd lehuppantam a napozó ágyamra.

Madds: Tudtad,hogy Jobe és Amelia összejöttek?