My best friend's Brother | Jude Bellingham

39.rész

Egy kávé után,ami meglepően jól esett,elindultunk haza hozzánk. Lepakoltam a cuccaim, átöltöztem és átmentünk Bellingham-ékhez "vacsorázni". A kaja fincsi paradicsom leves volt,hidegen és jó spanyolosan,de fogalmam nincs,hogy Denise hogyan csinálta... na mindegy és a leves után pedig valami kacsa comb volt meggyes mártással és krumpli pürével. Nagyon jó illata volt mindennek,de két kanálnál többet semmiből sem bírtam enni.
-Mi a baj?-fürkészte Denise az arcomat.
-Nem bírok többet enni -fogtam a hasam.
-Oh,hát miért nem?-csodálkozott.
-Anya,ne -rázta a fejét Jobe. Nagyon rosszul lettem,ezért elnézést kérve ellibegtem a mosdóig. Megengedtem a csapot,habár Bellingham-ék ajtaja olyan tömör fából van,hogy azon semmi sem hallatszik át,és tele hánytam a vécét. Fogalmam sincs,hogy miért lettem ennyire rosszul,de vagy fél órán keresztül gubbasztottam a vécécsésze előtt,az ülőkére támaszkodva a kezemmel a fejemet pedig a vállamba fúrva próbáltam magamhoz térni.
-Minden rendben van kicsi?-kopogott Jude az ajtón.
-Igen -szóltam ki remegő hanggal.
-Bemehetek?-kérdezte,majd mielőtt válaszolhattam volna benyitott.-Jesszus!-guggolt le mellém. Kisimította az arcomba omló hajamat és hátra fogta.
-Szerintem...jobb lesz ha haza megyek -motyogtam.
-Biztos?-simogatta az arcomat lágyan.
-Ühüm -bólogattam.
-Haza doblak -mosolygott rám.

Miután összeszedtem magam,elköszöntem a többiektől és beültünk a kocsiba. 2perc sem kellett ahhoz,hogy két utcával fennébb menjünk. Jude leállította az autót és kiszálltunk.
-Itt maradok amíg elalszol -húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Oké -bólintottam.
Amint beléptünk az ajtón anya és apa ordibálására lettünk figyelmesek. A hátam mögött álló barátom felé fordultam és a fejemet a mellkasának döntöttem.
-Utálok itt lenni -dünnyögtem.
-Gyere -ragadta meg a kezem és az emelet fele húzott. Felrángatott a szobámba és betuszkolt a fürdőbe.
-Menj,fürödj le,addig én csinálok levendula teát és elkérem az olajat apukádtól -puszilta meg a homlokom,majd elment. Sóhajtva becsuktam az ajtót és beálltam a zuhany alá.

Mostanában annyira fura érzéseim vannak Jude iránt. Mintha kezdeném elveszíteni az érzéseimet iránta. Egyre közelebb érzem magam Jobe-hoz,de nem szeretném,hogy beleessek a legjobb barátomba. De viszont azt sem szeretném,hogy kiszeressek Jude-ból. Elfáradtam,de annyira,hogy semmi nem érdekel mostmár. Nem kell nekem pszichológus,hisz semmi bajom azon kívül,hogy egy kicsit maga alá temetett az üresség és nincs kedvem élni sem.

Egy gyors tusolás után felkaptam a pizsim és lementem. Jude a kályhánál áll és egy fazékban főzte a levendula teát nekem,hogy eltudjak aludni. Nála figyelmesebb pasit nem is tudnék elképzelni. Vagy csak azért csinálja,mert muszáj neki.
-Anya hol van?-léptem Jude-hoz.
-A garázsban -felelte,de arra már ki is lépett a garázsból.
-Anya!-szóltam oda neki.
-Tessék?-kapta fel a fejét.-Milyen volt a pszichológus?
-Erről szeretnék beszélni -haraptam be az ajkam.
-Oh,persze gyere csak -rakta le a dobozt a kezéből,majd lehuppant a kanapéra.
-Nem akarok menni többet...-váltottam át spanyolra.
-Mi?-lepődött meg.-Miért?
-Mert jól vagyok,és nincs szükségem rá -piszkáltam a körmöm.
-Na persze! Dehogy vagy jól!-ellenkezett.
-De igen! És kérlek,többet ne kérj időpontot hozzá,mert úgysem megyek el -hadartam.
-Biztos?-enyhült meg.
-Igen. Jól leszek -erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Anya bólintott,felállt és elment a dolgára.
A számat rágva néztem magam elé és azon gondolkodtam,hogy mi tévő legyek.
-Min gondolkozol így szerelmem?-ült le mellém Jude,majd egy bögrét nyomott a kezembe.
-Semmin...-ráztam a fejemet,majd belekortyoltam a teába.
-Jól vagy?-tűrt el egy tincset az arcomból.
-Megvagyok -vontam meg a vállam,majd hozzá bújtam.
-Bizti?-karolta át a vállam és nyomott egy puszit a fejemre.
-Ühüm -bólogattam.-Jobie szülinapjára haza jössz?
-Nem. Ők jönnek hozzánk -simogatta lágyan a karomat.
-Oh...oké -haraptam be az ajkaim.
-És azt szeretném,hogy te is gyere -emelte meg az állam.
-Majd még meglátjuk,hogy mi lesz -néztem mélyen a szemébe.-Szeretnék menni...
-Akkor gyere...-suttogta a számra,majd hosszasan megcsókolt.
-Fúj -hallottuk meg Jack hangját a lépcső aljában,mire belemosolyogtam a csókunkba.-Ez egyszerűen undorító! Még cuppog is!
-Jack...majd ha neked is lesz barátnőd és elkaplak vele csókolózni,én is ezt fogom mondani neked!-húztam össze résnyire a szemem.
-Fúj,biztos nem fog cuppogni -fintorgott.
-Gyere szívem menjünk fel -forgattam meg a szemem,majd a teámmal és Jude-dal felmentünk a szobámba. Gyorsan lehúztam a teát,majd megálltam a focistával szembe és ránéztem,hogy hogyan tovább.
-Szerinted az orrod alatt kéne bekenni olajjal,vagy a mellkasod meg a nyakad?-forgatta a kezében az olajat.
-Próbáljuk ki mind kettőt -vontam meg a vállam,majd levettem a felsőmet és immár meztelen felsőtesttel álltam Jude előtt. A karommal eltakartam a mellem és összepréselt ajkakkal néztem Jude-ra aki úgy nézett rám,mintha egy élő Aphrodite szobor lennék.
-Annyira szép vagy -motyogta csillogó szemekkel.
-Köszi...-húztam halvány mosolyra a szám. Jude közelebb lépett és öntött egy keveset az olajból a mellkasomra és elkente. Annyira aranyos volt ahogy koncentrált,hogy minden hová jusson az olajból,hogy magamhoz rántottam és megcsókoltam. Azt hiszem tévedtem amikor arra gondoltam,hogy kezdek kiszeretni belőle...

Visszavettem a pólómat és bebújtam az ágyamba,Jude pedig mellém feküdt és simogatta a hajamat. Lehunytam a szemem és élveztem ahogy simogat és a lehelete csiklandozza az arcomat. Már majdnem az elalvás szélén voltam amikor megpuszilta a szám és a homlokom.
-Szeretlek. Aludj jól gyönyörű hercegnőm -suttogta, majd az arcomat megsimítva óvatosan felállt és becsukta maga mögött az ajtóm. A párnába temettem az arcomat és vigyorogtam, mint egy ötéves a nyalókának. Szóval Jude Bellingham az igazi rosszfiú a hercegnőjének tart? Ez megmelengeti a lelkem,viszont ahogy elment úgy az álmosság is elhagyta a testem, ezért gondolkodtam, hogy ráírjak e Jobie-ra vagy inkább olvassak? Az olvasás mellett döntöttem, mivel már egy hónapja nem fogtam könyvet a kezembe és ez fáj. A polcomhoz lépve leemeltem a "Nem mézes hetek" című könyvet és fellapoztam.

Egészen addig olvastam ameddig meg nem szólalt az ébresztőm. Összecsuktam a könyvet és elindultam elkészülődni. Ma egy kicsit adtam a kinézetemre és kisminkeltem magam. Miután elkészültem a táskámmal együtt lementem.
-Jó reggelt -ásítottam.
-Jó reggelt -mosolygott apa a kávéjával.-Ma anyáddal összerakjuk a dossziét és beadjuk a rendőrségre, aztán kezdheted tanulni a kresszt.
-Oké, köszi -erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Lala! Indulhatunk!-sietett le Jack.
Felkaptam a táskám és kiléptem az ajtón. Ahogy megfordultam, Jude kocsija volt a ház előtt. Meglepődve lépkedtünk Jack-kel a jármű felé, és lehúzódott az ablak.
-Jó reggelt -mosolygott Jude.-Indulhatunk?
-Hová?-kérdeztem értetlenül.
-Suliba! Szálljatok be, elkésünk - intett a fejével.