My best friend's Brother | Jude Bellingham

26.rész

-Nem tudom,Jude... csak a bajt csinálom saját magamnak és nektek is -néztem a földet.
-Oh,kérlek. Részeg vagy! Lala nem tudod miket beszélsz!-rázta a fejét kétségbeesetten. Időközben begurult mellénk Maddie apja.
-Nem,teljesen józan vagyok -vontam meg a vállam.-Holnap...holnap beszélünk -ültem be a kocsiba.

Madds apukája kirakott a házunknál és bementem. Ledobtam a magassarkúmat a földre és lerogytam az előszobába.
-Kurva életbe!-túrtam bele a hajamba,majd keservesen zokogni kezdtem.
-Lalácska,jézusom,mi történt?-lépkedett hozzám apa az angliás köntösében.
-Apa...-néztem rá könnyáztatta szemekkel.-Azt hiszem...azt hiszem szakítottunk Jude-dal.
-Mi?-döbbent meg.-Jólvan kincsem,ne sírj...-vont szoros ölelésbe. Keservesen sírtam apa karjaiba és az összes dühömet kisírtam magamból.
-Mi a baj?-jött le anya is a konyhába.
-Semmi -ráztam a fejemet. Később Jack is lejött és ő is megkérdezte,hogy mi a baj. Hiába jött le mindenki,én fogtam magam,felálltam,kivettem a fagyasztóból a borsót és felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Lemostam a maradék sminkem és végig húztam az ujjam az orromon. Szerencsére nem tört el,csak vérzik. Nekem kellett innom,nekem kellett felkapni a vizet és nekem kellett dráma hercegnőnek lenni. Sóhajtva megszorítottam az orromat,csak,hogy érezzem,hogy mit tettem igazából,aztán a borsómmal végig nyúltam az ágyamon és megpróbáltam egy kicsit aludni,mert hajnali fél ötöt mutatott a telefonom. És rengeteg üzit Jude-tól.

Jude: Akkor most vége?
Jude: Kicsim?!?!?!
Jude: Kérlek! Részeg vagy! Ne csinálj semmi hülyeséget!
Jude: Ha haza értél írj.
Jude: Haza értél? Aggódom érted.
Jude: Lala?
Jude: Nagyon kérlek ne csinálj semmit...kérlek várd meg amíg normálisan kijózanodsz!
Jude: Jó?
Jude: Szeretlek. Nagyon nagyon szeretlek! Nagyon de nagyon.
Sóhajtva kapcsoltam ki teljesen a telefonom és leraktam az éjjeli szekrényemre,majd lehunytam a szememet.

Valamikor délután 1 kor arra ébredtem,hogy tiszta víz vagyok és fázom. Nagyon. Felültem és levettem a fejemről a borsót,majd az asztalomra hajítottam. Kiszálltam az ágyból és magamra kaptam egy pulcsit,kizártam az ajtóm és lementem,hogy bevegyek egy fájdalom csillapítót. Hát,megbántam,hogy lejöttem,mert Jude,Jobe és Amelia a bárpultnál üldögélt. A szerelmem amint meglátott felemelkedett,mint egy szurikáta és megindult volna felém,de intettem,hogy ne. Jobe mérgesnek és csalódottnak látszott, Amelia pedig a körmét piszkálta. Egyikőjükhöz se szóltam egy szót sem,csak bevettem egy fájdalom csillapítót és vissza dobtam a fagyasztóba a borsót és kivettem a gyümölcsöt. Az arcomra rakva a hideg vegyes bogyókat indultam vissza az emeletre.
-Lala...-szólt utánam Jude.
-Nem tudom,hogy miért vagytok itt -ráztam a fejemet és felmentem a szobámba és bekapcsoltam a telefonom,majd visszaírtam Rubennek.

Ruben: Chica,már alig várom,hogy lássalak!
Layla: Én is téged <3
Ruben: Majd megyek értetek a reptérre és elhozlak.
Layla: Jóóóóóó,de csak engem kell. Anya marad a húgánál Madrid-ban egy napra.
Ruben: Uuu akkor mégjobb lesz kettesben utazni!
Layla: Igeen!
Ruben: Már kivettem a szabadságom és Lucía-val megterveztük,hogy mit csinálunk amíg itt vagy. Szuper lesz! Remélem,hogy örülni fogsz annak amit én kitaláltam.
Layla: Biztosan.

-Bejöhetek?-nyitott be Jude.
-Nem -küldtem ki.
-Figyelj...-csukta be az ajtót,majd leült az ágyamra.
-Jude. Menj el!-ültem fel.
-Nem -rázta a fejét.-Szeretném,tudni,hogy hogy állunk...
-Szakítottunk! Jude!-néztem rá könnyes szemekkel.
-Mi?-döbbent meg.
-Jól hallottad -bólintottam letörölve a könnyeim.
-De... de miért?-kérdezte összezavarodva.
-Azért,mert nem egészséges ez így. Túl sokat hisztizek,féltékenykedek és ez így nem jó. Sajnálom... idő kell. Időre van szükségem -sírtam.
-De engem nem zavart... tényleg nem! Kérlek ne csináld ezt velem -fogta meg a kezemet.
-Értsd meg...hogy időre van szükségem. Nem kell attól megszűnjön a kapcsolatunk,csak mert nem vagyunk együtt. Jó? Szeretlek én téged nagyon de nagyon,tényleg...-néztem az arcát.
-Én is szeretlek...-ölelt magához szorosan.-Nem így képzeltem a kapcsolatunk jövőjét... hosszabb életűre szerettem volna.
-Én is,de időre van szükségem,hogy egy kicsit megváltozzak és levívjam az összes csatát magammal-húztam közelebb magamhoz.
-Soha ne változz meg. Kérlek. Maradj ilyen! Mert én ebbe a Lalába szerettem bele...-szorított mégjobban magához.
-Csak a felfogásomon változtatok...semmi máson. Ugyan ez maradok. Örökre. Mert a tied vagyok és te ebbe szerettél bele -fogtam meg az arcát. Könnyes szemeivel csak mégjobban darabokra törte a szívemet.-Jobe nagyon haragszik rám?
-Igen, eszméletlenül megbántottad -törölte meg a szemét.
-Tudom... -pislogtam felfelé.
-Csak egyet kérek...-nézett a szemembe.-Hogy ne szeress ki belőlem. Mert én itt leszek, és várni fogok rád,hogy amikor készen állsz, újra az életem része lehess.
-1 hét... 1 hét és jól leszek... ígérem és vissza jövök hozzád -simogattam az arcát.
-Egy utolsó puszit?-nézte boci szemekkel az ajkam,mire hozzányomtam az övéhez és megcsókoltam. 

Miután Jude elment,neki álltam összepakolni a cuccaimat és lefeküdtem aludni. Hajnali 4kor keltünk,hogy elérjük a 8tól induló gépünket. Apa kivitt minket a reptérre,mi meg becsekkoltunk,feladtuk a csomagjainkat és elindultunk valami reggeliért. Sorban állás közben bemondták,hogy megérkezett a Spanyolországba induló járat és megnyitották a kapukat és siessünk,mert 30 perc és felszállás.
-De még nincs is 8!-kapkodott anya.
-Fél hét!-kezdtem el futni utána.
-Tudom! De siess! Rengetegen kezdtek el futni!-siettetett.
Az egész reptér úgy nézett ki,mintha egy Reszkessetek Betörők jelenetet forgatnának jelenleg,ahogy Kevin meg a családja futnak a gép felé,hogy nehogy lekéssék.

Sikeresen felszálltunk a repülőre,úgyhogy írtam Rubennek,hogy hamarabb indultunk és 9:30-ra fogunk odaérni Madrid-ba. Egész úton próbáltam elterelni a gondolataimat Jude-ról,Jobe-ról és arról,hogy mennyire szánalmas vagyok. Olvasni próbáltam,zenét hallgattam de egyikre se tudtam koncentrálni,aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy a közös képeinket nézegetem amiket csináltunk a nyaraláson és pityergek.
-Mi történt,Lala?-kérdezte anya mellettem.-Összevesztetek?
-Szakítottunk -szívtam be az ajkaim.
-Oh. Tanácsolhatok valamit?-karolta át a vállam. Kérdőn pillantottam rá.-Most ne gondolj Jude-ra. Spanyolországba megyünk,a rokonokhoz. És ők tudod milyenek. Ott sosincs időd szomorkodni! Úgyhogy élvezd,hogy nemsokára odaérünk a meleg,esőmentes időszakot.
-Igazad van... meg amúgy is. Ott lesz Ruben. Alig várom,hogy újra láthassam -töröltem meg a szemem.
-Na erről van szó!-puszilta meg a fejemet. Mosolyogva újra feloldottam a telefonom,mert jött egy üzenetem.

Jude: Remélem jól utazol, érezd nagyon nagyon jól magad és üdvözlöm Ruben-t. Hiányzol kicsi❤️
Layla: Te is hiányzol❤️ Jobie hogy van?
Jude: Hát... nincs a legjobban. Mérges,nagyon mérges. Rád is és Amelia-ra is.
Layla: Amelia-ra miért?
Jude: Mert megütött. Nem is egyszer.
Layla: Oh,ja hát majdnem eltörte az orromat de sebaj. De én most megyek olvasni,majd még írok.❤️
Jude: Jó olvasást kicsi🫶🏻