My best friend's Brother | Jude Bellingham

35.rész

Alig 2 perc alatt csurom vizesek lettünk és remegve ültünk be az apró kávézóba. Kértünk két pokrócot,hogy ne fagyjunk meg amíg megszáradunk aztán egy jó meleg latte társaságában beszélgettünk tovább amikor megjelent életem szerelmének a neve a képernyőn.
-Egy pillanat -motyogtam remegve,majd felvettem a telefont és nekitámasztottam a vizes palacknak.-Szia édesem.
-Szia kicsim. Na mizu?-mosolygott a telefonba fáradtan.
-Áh semmi -legyintettem.-Megérkeztetek?
-Igen,már ki is pakoltunk meg minden -magyarázta, majd furán belenézett a kamerába.-Kávéztok a csajokkal?
-Nem...vagyis...Kávézunk,csak nem a csajokkal.-húztam el a szám.
-Jobie-val?-emelte meg az egyik szemöldökét.
-Nnnneeemmm egészen...-haraptam be az ajkam.
-Akkor kivel vagy?-kérdezte értetlenül.
-Egy ismerősömmel -néztem Nate-re segítség kérőn.
-Szia Haver! Nate vagyok,egy padon ismertem meg a csajod! Jó arc -intett Nate a kamerába.-Na várj! Te nem az a focista vagy?
-Helló? Öhm,de én vagyok -mondta összezavarodva a szerelmem.
-Oh! A srác akivel randizok nagy BVB fan -jegyezte meg újdonsült haverom.
-Az...nagyszerű... add át neki,hogy üdvözlöm. Vagy mi -motyogta kínosan Jude.
-Okké,ez kínos! Majd ha haza értem vissza hívlak és beszélünk,jó szívem?-kezdtem el búcsúzkodni.-Max 1 óra és hívlak. Csak esik nagyon és még van a kávémból.
-Rendben,csak nyugodtan édes -bólintott.-Szeretlek.
-Én is szeretlek téged -küldtem puszit,majd kinyomtam.
-Jude Bellingham?-tátotta el a száját.
-Ahhha -bólintottam.
-Ah tavaly nagyon nagy szerelmem volt!-sóhajtotta.
-Hidd el,hogy nekem is -nevettem fel.
-Olyan aranyosan beszéltetek egymáshoz!-rajongott.
-Mii? Nem is! Ugyan úgy beszélünk egymással,mint mindenki mással -mosolyogtam értetlenül.
-Neem, ez olyan kis "annyiraszerelmesvagyok" hang! Hidd el tudom milyen -forgatta a szemét mosolyogva Nate.
-Nem nézted volna ki pont Jude Bellingham-ből,a szépfiúból,mi?-vonogattam a szemöldököm.
-Nem. De tényleg nem. Azt hittem egy bunkó faszkalap akit ha leszólítasz az utcán egy fotóért vagy aláírásért,rád ugrik -pislogott.
-Pedig a legaranyosabb,legkedvesebb srác, akit valaha ismertem -áradoztam.-Persze még ott van Jude öccse meg a másik unokatesóm Mase...
-Mason Mount,Mase-re érted?-kerekedett el a szeme.
-Aham -bólintottam.
-Te minden focistát ismersz?-csodálkozott.
-Hát,mivel apukám a válogatottnál dolgozik,meg Mase az unokatesóm és Jude a pasim,ja ismerek jó párat -haraptam be az ajkam.
-Mázlista... annyi helyes pasival vagy körül véve!-nyavalygott.-Még a kis Bellingham-et is meghódítod?
-Hát...ami azt illeti Jobie-nak barátnője van,akivel nem nagyon szimpatizálok... volt egy nagyobb konfliktus hármunk közt -húztam el a szám.
-Ujuj! Balhé volt?-kérdezte izgatottan.
-Ja... Jobe csaja szinte eltörte az orromat én meg csúnya dolgokat mondtam neki és megfenyegettem. Azóta nem nagyon vagyunk szoros kapcsolatba Jobie-val,mint a csaja előtt -meséltem.
-Te jó ég! Ez...ez szánalmas!-háborodott fel.-Mármint,még ő haragszik,mert megfenyegetted a nőjét?
-Ja...ennyit a legjobb barátságunkról -piszkáltam a körmöm szomorúan.-De igazából én csak felvilágosítottam a csajszit,hogy mi lesz ha összetöri Jobe szívét.
-Milyen legjobb barát ez? Az a fruska majdnem eltörte az orrod és még vele van? Pfff! És még rád haragszik,csak mert félted szegény srác szívét a csalódástól? Hát hány éves? 9?-kortyolt bele a kávéjába mérgesen.
-Hát...ő tudja mit csinál -vontam meg a vállam.-Van más legjobb barátom...
-Ez felbasz!-rázta a fejét.

Olyan 3 fele értem haza,apa volt olyan kedves és értem jött a kávézóig,hogy ne ázzak szarrá megint hazáig. Amikor végre felértem a szobámba végig nyúltam az ágyamon és tárcsázni kezdtem a szerelmem.
-Szia Kicsi -vette fel mosolyogva.
-Szia szívem. Nnna haza értem -súroltam meg a nyúzott arcomat.
-Milyen meleg csávókat szedsz te össze?-nevetett fel.
-Hát,ott ült a padunkon aztán oda ültem mellé,megkérdezte,hogy mi bajom,aztán elkezdtünk beszélgetni -mosolyogtam.
-Sírtál?-kérdezte elszomorodva.
-Ühm...és még fogok is valószínűleg. Tőled illatozik az egész szobám -sóhajtottam.
-Aaaj olyan rossz így látni téged -motyogta.
-Túlélem -legyintettem.
-Jobie támogat legalább?-kérdezte. Egy pillanatra elgondolkodtam,hogy vajon elmondjam e neki,hogy amikor a legnagyobb szükségem lenne rá,meg sem kérdezte,hogy maradjon-e esetleg velem egy kicsit amíg megnyugszom.
-Persze...persze! Hogyne támogatna!-feleltem egy kis habozás után.
-Ahhaam...-bólogatott Jude.-Majd felhívom,hogy mit csinál.
-Szerintem nem szükséges -ráztam a fejem.
-Dee. Azért megkérdezem,hogy megy e ma esetleg valakihez,vagy valamerre -bólogatott sokat sejtően,aztán megakadt a hívás és megjelent a csoportunk porfilképe. Madds hívást indított. Kinyomtam,hogy szóljak Jude-nak,hogy pár perc és vissza hívom.
-Édes!-szóltam.
-Igen?-kérdezte.
-Pár perc és visszahívlak! Hívnak a csajok.-magyaráztam.
-Oké -bólintott,majd kinyomta én meg felvettem az újra megjelenő csoportos hívást.
-LALA!-szólt Maddie izgatottan.
-Sziasztok -intettem.-Na mi az?
-Megvártunk téged és még a többiek sem tudják,de...Jobe és Amelia szakítottak -mondta vigyorogva.
-TESSÉK?-ültem fel egyből.
-EZT MEG HONNAN TUDOD?-vigyorgott Grace.
-Éppen a parkban kocogtam amikor meghallottam őket veszekedni aztán a közelükben lehajoltam cipőt kötni meg inni és babrálni a telefonomon és Liuska nagyon sírt és közben meg beszélt és Jobe pedig mérgesnek látszott. De nagyon mérgesnek -mesélte izgatottan Madds.
-Oh jézusom! Tuti megcsalta szegény Jobie-kámat az a hülye ribanc!-csattant fel Grace.
-Undorító ez a csaj -sóhajtotta Lily.
-Nem is értem,hogy miért jöttek össze! Alig vannak együtt 1 hónapja!-forgatta a szemét Jessie,majd meghallottam Jobe hangját lentről.
-Csajok Jobe itt van!-motyogtam,majd kinyomtam és lerohantam volna,de amint kinyitottam az ajtót Jobe állt velem szemben. Sírva.
-Jesszusom! Mi történt?-kérdeztem. De nem mintha nem tudtam volna,hogy mi a baja.
-Lala...-szipogta.-Annyira sajnálom!
-Mit sajnálsz,Jobie?-néztem rá értetlenül.
-Azt,hogy ilyen balfasz voltam!-rázta a fejét és szorosan megölelt.
-Nem voltál az -simogattam a hátát nyugtatóan.
-De igen! Nem hallgattam rád...sőt még jobban eltoltalak magamtól -dünnyögte.-Bocsáss meg...
-Eddig sem haragudtam rád,Jobe -ráztam a fejemet.
-Sajnálom,én tényleg sajnálom... annyira hülye voltam,hogy hittem abban,hogy lehet hosszútávú Amelia-val és...és annyira bánom,hogy nem hagytam,hogy megfenyegesd,mert kurvára összetörte a szívem! Megcsalt érted? -törölgette a szemét.
-Figyelj,tudom,hogy megcsalt -toltam el magamtól,majd betoltam a szobámba és leültettem az ágyra.-Most nem fogom kezdeni,hogy megmondtam,hogy összetöri a szíved,mert nem mondtam,csak gondoltam,de nekem már az első találkozáskor sem volt szimpatikus,valahogy éreztem,hogy ez lesz. És ha hagytad volna,hogy megfenyegessem,akkor talán most nem lenne az élők között. Megöltem volna. Ölni tudnék érted meg Jude-ért. De nézd a jó oldalát. Sírhatunk együtt.
-Tudod,hogy mit bánok a legjobban?-nézett rám.
-Na mit?-tettem csípőre a kezem.
-Azt,hogy összejöttem vele akkor amikor szükséged lett volna rám. Akkor amikor a kórházban voltál. Életem legrosszabb döntése volt -súrolta az arcát.
-Jaj Jobie... mindenki hoz rossz döntéseket. Semmi baj -öleltem át és nyomtam egy puszit az arcára.
-Annyira hálás vagyok,hogy nem hagytad veszni a barátságunkat és még mindig a legjobb barátnőm vagy -motyogta a nyakamba.
-Én meg azért,mert visszajöttél -suttogtam.
-De amúgy... honnan tudod,hogy megcsalt?-tolt el.
-Öhmmm...megvannak az embereim hozzá -vontam meg a vállam.
-De sunyik vagytok!-húzta össze a szemét mosolyogva.
-Haha,tudom -mosolyogtam.-Kérsz kaját?
-Aham -bólintott.

Lementünk a konyhába,szedtem Jobie-nak a borsó főzelékből és sütöttem neki mellé egy tükörtojást és egy kis kolbászt amit reggelihez szoktunk enni.
-Te nem eszel?-falt be egy kanál főzeléket.
-Nem...-ráztam a fejemet.-Felhívom Jude-ot...
-Oké -vonta meg a vállát,miközben én tárcsáztam a szerelmem.
-Szia kicsi -vette fel a telefont Jude,majd belevigyorgott a kamerába.
-Szia... bocs,hogy így rád nyomtam a telefont,csak csajos megbeszélés volt -magyarázkodtam.
-Nyugi,nem baj -mosolygott.
-Miért mosolyogsz így?-kérdeztem furcsállva.
-Ja semmin -legyintett.
-Oh,oké -rágtam a szám.
-Mizu?-érdeklődött.
-Semmi,enni adtam az öcsédnek,aztán most várom,hogy befejezze a kajálást -néztem Jobe-ra.
-Na,hogy hogy át ment?-szaladt fel a szemöldöke.
-Hosszú,majd elmeséli -súroltam meg az arcomat.
-Kicsim,nagyon rosszul nézel ki. Ettél te ma valamit,vagy csak sírtál?-vizslatott aggódva.
-Ettem,nyugi -hazudtam.
-Mit ettél?-tette fel azt a kérdést amivel csapdába csalhat.
-Hát...anya főzött levest...-makogtam.
-Édesem,ez így nem lesz jó,ha nem eszel!-rázta a fejét.
-De ettem -tiltakoztam.
-Tudom,hogy nem ettél. Nem szokott ilyen sápadt lenni az arcod -préselte össze ajkait.
-Csak a fény -tiltakoztam továbbra is,majd egy hatalmasat kordult a hasam.
-Na. Nem csak én tudom,hogy nem ettél -rázta a fejét rosszallón.
-Hagyjuk ezt,jó?-sóhajtottam.
-De nem szeretném,hogy miattam ne egyél-aggodalmaskodott.
-Eszek rendesen,Jude!-forgattam a szemem.
-Hát,jó -vonta meg a vállát.
-Hiányzol nagyon -telt meg a szemem újra könnyel.
-Te is nekem szépség -mosolyodott el halványan.
-Aludhatok Jobie-val?-kérdeztem,miközben letöröltem az első legördülő könnycseppet az arcomról.
-Persze kincsem -bólintott.-Ha úgy érzed,hogy olyan mintha engem ölelnél -mondta furán.
-Köszönöm -temettem a tenyerembe az arcom.
-Ahj,ne sírj már!-mondta szomorúan,mire Jobe átölelte a vállam.
Fogalmam sincs,hogy hogyan fogom túlélni novemberig... talán veszek Xanax-ot a gyógyszertárban. De azt csak recepttel adják ide...