My best friend's Brother | Jude Bellingham

45.rész

-Ha a képeiteket nézegeted,nem lesz jobb -simogatta meg a fejem Jobe.
-Tudom...-sóhajtottam.-Nem szeretném,hogy vége legyen.
-Már vége van -préselte össze a száját.
-Megbántam,Jobie...hogy azt mondtam neki,hogy magamra akarok koncentrálni -temettem az arcomat a tenyerembe.-Nélküle nem megy!
-De megy -karolta át a vállam,majd nyomott egy puszit a hajamba.
-Vajon most mit csinálhat?-hajtottam a vállára a fejemet szomorúan.
-Biztos a játékba vagy a fociba fojtja a bánatát. Vagy pedig alszik -csavargatta a hajamat.
-Rá szeretnék írni -forgattam anyám régi telefonját a combomon.
-Ne -tiltakozott.-Kérlek ne. Most hagyjátok egymást egy kis ideig békén. Szerintem úgysem bírnátok egymás nélkül sokáig.
Pár perc hallgatás után megszólaltam.
-Hétvégén megyek Spanyolországba -emeltem fel a fejem a válláról.
-Tényleg?-mosolyodott el.-Az szuper! Miért mész?
-Hát egy ilyen ismerkedő vacsora még a tanfolyam kezdete előtt -vontam meg a vállam.
-Naaa! Mikor indulsz?-kérdezte izgatottan.
-Majd csak vasárnap reggel -legyintettem.-Tanultál a holnapi dogára?
-Dehogy! Itthon sem voltam -nevetett fel.-Majd segítesz.
-Én sem értek a matekhoz -húztam el a számat.
-Megszívtuk -sóhajtotta.

Miután letusoltam és befeküdtem az ágyamba,rutinszerűen megnyitottam az üzeneteimet,hogy írjak Jude-nak egy jó éjt üzenetet.
Aztán rájöttem,hogy már nem írhatok neki cuki üzenetet. Sóhajtva bedugtam a telefonomat a töltőbe,és álomba könnyeztem magam. 

-JACK! GYERE MÁR! ELKÉSÜNK!-kiáltottam a lépcső aljáról.
-EGY PILLANAT!-kiáltott vissza az öcsém.
Idegesen az ajtónak dőlve rágtam a szám és arra vártam,hogy végre elindulhassunk a suliba.
Már 5 perce késésben voltunk,amikor Jack leszaladt a lépcsőn. Farmerban és nem melegítőben.
-Minek csípted így ki magad? Vagy inkább kinek?-néztem végig az öcsémen.
-Erről akartam veled a tegnap beszélni... de majd útközben elmondom!-kapta magára a kabátját,majd kisiettünk. Gyorsan ajtót zártam,aztán sietni kezdtünk a suli felé.
-Szóval? Miről akartál beszélni?-pillantottam a mellettem lépdelő fiúnak.
-Ma megyek randizni -mondta idegesen.
-Micsodaaa?-tátottam el a számat.-Kivel?
-Az egyik lánnyal a párhuzamos osztályból... Chloe-nak hívják -mosolygott zavartan.
-Aaa,gratulálok neked,öcsi!-boxoltam bele a vállába.
-Köszi!-vörösödött el.
-Na és hová viszed? Virágot ugye vettél neki?-kérdezősködtem.
-Sütizni megyünk,és fogok venni neki virágot. Rózsaszín tulipánt. Az a kedvence -csacsogta izgatottan.
-Oh...-mosolyodtam el szomorúan.
-Mi az?-lepődött meg.
-Semmi...csak tudod,Jude is tulipánt hozott az első randinkon -motyogtam elérzékenyülve.
-Jaaa...-hallgatott el.

Rosszkedvűen baktattam be az osztályba,még jóval a tanár előtt és levágtam magam Jobe mellé.
-Mi a baj drágám?-nézett fel a telefonjából.
-Semmi -ráztam meg a fejem.
-Biztos?-vizslatott.
-Biztos,csak nagyon hiányzik Jude -piszkáltam a körmömet.
-Tudom -simogatta meg a karomat.-Jobban lennél,ha ma suli után átjönnél egy kicsit? Úgyis péntek van.
-Miattad vagy a bátyád miatt menjek át?-ráncoltam a szemöldököm.
-Na vajon ki miatt szomorkodsz most?-nevetett fel.
-Elnézést, Bellingham úrfi és Mount kisasszony,de bejöttem!-csapta le a naplót az ezeréves történelem tanárunk.
-Persze,hogy Jude miatt... hisz ma nekem suli után programom van -suttogta.
-Mi?-néztem rá meglepődötten.-Milyen program?
-Ezt még senkinek nem mondtam,de randizni megyünk Grace-szel -mosolygott aranyosan.
-Ne már -zsörtölődtem halkan.
-Mivan? Nem is örülsz?-bökte meg a vállam játékosan.
-Miért pont most kell mindenkinek szerelmesnek lenni körülöttem,amikor nekem senkim sincs?-dünnyögtem.
-Ki az a...mindenki?-nézett furán.
-Jack!-dőltem hátra felháborodottan.-Ma ő is randizni megy! 7.-es létére,már randizik!
-Az igen! Nem is csodálkozom... igazi kis macsó!-kuncogott.
-Akár ki is mehetnek!-szólt ránk a tanár,mire behúztuk a nyakunkat és óra végéig kussoltunk.

Szünetben, a folyosón a lányokkal,meg Jobe haverjaival lógtunk és beszélgettünk.
-Hé,mi a baj?-kérdezte Jobe haverja.
-Semmi -mosolyogtam rá halványan.
-Biztos nincs semmi baj?-fürkészett aggódva Grace.
-Bizti! Jól vagyok -nyugtattam a barátnőm,majd megrezzent a telefonom. Amint megláttam Jude nevét a képernyőn,a szívem szaltót dobott a boldogságtól.
Jude: Szia kislány! Felhívhatlak?
Lala: Szia... még van 7 perc a szünetemből,úgyhogy igen.
Imádom amikor kislánynak hív. Gyorsan elnézést kértem a többiektől és a könyvtárhoz siettem,mert ott soha nincs senki. A falnak dőlve vártam,hogy felvegye a telefont.
-Szia...-szóltam bele hatalmas mosollyal az arcomon.
-Szia kicsi...-szólt bele a telefonba vidám hanggal. Tudtam,hogy mosolyog.-Ma volna kedved vacsorázni? Nálunk. Jönnek a nagyszüleim látogatóba,és...úgy tudják,hogy még a barátnőm vagy... ésssssss megakarnak ismerni.
-Oh,öhm...-vakartam meg a homlokom csalódottan.
-Persze,nem muszáj,csak kérdeztem -mentette a helyzetet.
-Mindennél jobban szeretnék veled vacsorázni,de...mivel már nem vagyunk...együtt...-nyeltem egy hatalmasat.
-Értem. Akkor mit szólnál egy utolsó vacsorához?-dobta fel az ötletet.
-Nem tudom,Jude...-sóhajtottam gondterhelten.-Jó lenne ha megtudnánk beszélni és letudnánk zárni ezt a kapcsolatot...
-Igen,tényleg -motyogta szomorúan.
-Ne,kérlek ne legyél ilyen szomorú -csuklott el a hangom.
-Holnap este mit csinálsz?-érdeklődött,de megszólalt a csengő.
-Pakolok,viszont most mennem kell! Következő szünetben hívlak...-búcsúztam el tőle.
-Oké...-dünnyögte.-Szia kicsi...
-Szia,Ju Ju -nyomtam ki a telefont,majd siettem vissza föcire.

Suli után Jobie elment Grace-szel,én meg mentem hozzájuk. Megbeszéltük a többiekkel,hogy elmegyünk este egyet koktélozgatni,úgyhogy nem maradok sokáig Jude-nál. Az ajtójukon belépve,csendben lehúztam a cipőm,felakasztottam a kabátom a fogasra és besurrantam a nappaliba. Jude a kanapén ült és játszott. A háta mögé settenkedve,megkocogtattam a vállát.
-Szia Ju Ju -rágcsáltam a számat.
-Lala? Azta de megijedtem!-tette a mellkasára a kezét. Megállította a játékot, felállt és szorosan magához ölelt.-Hogy hogy itt vagy?
-Csak...-motyogtam a mellkasába.-Látni akartalak.
-Hiányoztam,mi?-túrt bele a hajamba.-Te is hiányoztál.
-Igen,Ju Ju azért vagyok most itt -öleltem szorosabban.
-Tetszik ez a név. Kibaszott aranyos -fogta meg az arcomat. Ahogy az arcomat a kezébe fogta,olyan biztonságban éreztem magam,mint még soha életemben.
-Megakarlak csókolni -motyogtam csillogó szemeibe nézve.
-Akkor,tedd meg -suttogta,majd egyre közelebb hajolt a számhoz,de amint összeért volna,elhajoltam tőle.-Mi a baj?
Egy másodpercig haboztam,hogy lehet ha tényleg ez lesz az utolsó csókunk,aztán megráztam a fejemet és a szájához hajolva megcsókoltam.
-Én...csak beugrottam,mert hiányoztál...de viszont megyek mostmár haza -emeltem el a fejem tőle.
-Muszáj?-nézett bociszemekkel.
-Megyek este a csajokkal koktélozni,úgyhogy igen. Bocsi...-haraptam be az ajkam.
-Nem vihetlek el valamikor vacsorázni? Vagy ebédelni,vagy akárhova -vizslatta az arcomat.-A kapcsolatunk végleges lezárása érdekében.
-De,elvihetsz -bólintottam.
-Vasárnap este?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Hát az nehéz lenne,mivel én vasárnap este már Spanyolországban leszek. És amúgy is,mást tervezek...-vontam meg a vállam.
-Baszki... én kedden már Dortmundban leszek. Hogy képzelted el?-súrolta a tarkóját.
-Ne aggódj,Ju Ju. Csak legyél türelemmel -böktem meg a mellkasát.
-Nem akarom,hogy elmenj -préselte össze az ajkait.
-Holnap még esetleg átjöhetek,ha már összepakoltam -vontam meg a vállam.
-Vagy én megyek át hozzád -kacsintott.
-Oké. Reggel megyünk elugrunk apával meg Jack-kel vásárolni Londonba, kell vennem egy-két dolgot,aztán majd még írok mikor haza értem és akkor eldöntjük,hogy mi lesz -mosolyogtam rá,majd átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.
-Jól van kislány -simogatta meg a hajam.