My best friend's Brother | Jude Bellingham

4.rész

Mivel a következő meccs csak 5 nap múlva lesz,Jobe-val haza jöttünk. Ő ment edzésre én meg otthon unatkoztam egyedül,mert hát anyám Londonban van a pasijánál. Ilyenkor nagyon rossz,hogy Jobe-on kívül nincsenek barátaim. Mivel a lovas csoportban irták,hogy ma lesz edzés,fogtam magam és felöltöztem lovas cuccba. Hívtam egy uber-t és bediktáltam a lovarda címét.

-Sziasztok!-köszöntem a csajoknak.
-Szia Lala,nem gondoltam volna,hogy te is jössz!-mosolygott Sarah.
-Hát úgyis unatkoztam ezért gondoltam eljövök,úgy is rég voltam már!-vontam vállat mosolyogva.
-Lucatoni a legelőn van,már vár téged!-nyomta a kezembe a vezetőszárat. Amire hátra értem a legelőre rendesen elfáradtam.
-LUCATONII!-kiáltottam. A ló felkapta a fejét és oda ügetett hozzám.-Szia szép fiú!-simogattam meg a homlokát. Rácsatoltam a kötőfékére a szárat és előre vittem. Egy alapos pucolás után felnyergeltem és kimentünk a pályára. Sarah barátja,Ethan volt kint velem a pályán. Kemény 2 óra lovaglás után egy lassú vágtát is beiktattam így edzés végére amikor Dagi a lovarda macskája elfutott Lucatoni előtt aki megijedt én meg a földön kötöttem ki egy nagy puffanás közepette.
-Úr Isten Layla!-rohant hozzám Ethan.-Jól vagy?
-Azt hiszem!-bólogattam.
-Gyere,segítek!-nyújtotta a kezét. Teljesen ráállni nem tudtam a jobb lábamra.
-Megvagy?-kérdezte amint észrevette,hogy nem tudok ráállni a lábamra.
-Meg!-bólintottam keservesen. Elengedtem Ethan kezét és a lóhoz mentem. Megsimogattam az orrát,majd a kantártól fogva kivezettem a pályáról. Amíg levettem a kantárt,megengedtem a hevedert amitől az állat megenyhült. Egy répával és egy almával vittem vissza Lucatonit a legelőre.
-Jól van Lucatoni,volt már jobb edzésünk is...de tessék!-nyújtottam neki az almát,mire csámcsogva rágni kezdte.-Jó fiú vagy!-adtam oda a répát is,majd elindultam vissza fele. Ethan felajánlotta,hogy haza visz. Útközben Jobe írt,hogy ma nálunk alszik,hogy ne legyek egyedül és,hogy 10 perc és jön. Miután válaszoltam neki kiraktam egy instastory-t.

Mason,Jobe és még Jude is válaszolt rá.

Mason: Kedvenceim!🥰
Jobe: Cukiiik!🤪❤️
Jude: Szépségek❤️
Miután Ethan lerakott a házunknál,bebicegtem és levettem magamról a ruháimat. Gyorsan beálltam a zuhany alá és letusoltam és megmostam a hajamat.
-Szia Leli!-kiáltotta Jobe.
-Joobe!-bicegtem oda sietve.
-Hát veled meg mi történt?-kérdezte ijedten.
-Áhh semmi,csak egy kis baleset,nincs bajom!-legyintettem.
-Biztos Lala?-nézete a kétszeresére dagadt bokámat.
-Peersze,jegeléssel tuti leapad reggelig!-csacsogtam.
-Én azért felhívnám apukád!-húzta el a száját.
-Deeehogy kell!-bicegtem vissza a nappaliba.-Oh,bazdmeg pont most hív!
-Szia Lelikém,na mizu?-mosolygott apa a kamerán keresztül.
-Szia apa,nemrég jöttem haza,voltam lovagolni aztán most itt van Jobe -traccsoltam.-Veled mizu?
-Most kajálunk aztán megyünk vissza edzeni -falt be egy darab rántott húst.
-Lala mutasd meg a lábad apudnak légyszi!-kérlelt Jobe.
-Mit kell megmutass?-kérdezte kíváncsian.
-Semmit!-ráztam a fejem.
-Naa légyszi!-kérlelt.
-Leestem Lucatoni-ról és megdagadt a bokám,ennyi-meséltem.
-Mutasd!-parancsolta,mire megfordítottam a kamerám,hogy lássa.-Azta kurv...mindenit! Nagyon nagy mázlid van,ha nincs eltörve! Azonnal megyek érted,Bob megnézi!
-Ugyan apa,nem kell!-tiltakoztam.
-De igen és nem ellenkezel!-mondta idegesen majd kinyomta a telefont.
-Uugh!-dobtam el a telefonom és felállva a kanapéról átbicegtem a konyhába.
-Leli, nem akarom, hogy baj legyen belőle, ezért mondtam, hogy mutasd meg!-karolta át a derekam Jobe.
-Tudoom, de ez csak egy kis ficam.-vontam meg a vállam.
-Nem biztos...-nyomta neki a homlokomnak az ajkát.
-Szeretlek, Jobie!-öleltem magamhoz.
-Én is szeretlek kicsi!-puszilta meg a homlokom.
-Amúgy, Jude válaszolt a storym-ra.
-Te jó ég, mit?
-Azt,hogy szépségek...
-Szerintem csak rád értette,nem szereti a lovakat. Nagyok és büdösek!
-Héééé! Nem is! Holnap is kimegyek Lucatoni-hoz egy kicsit.
-Na azt már nem!
-De igen,Jobe semmi bajom!
-Majd meglátjuk,hogy Bob mit mond. Amúgy hívnak.
-Szia,Mase mondjad!-szóltam bele a telefonba.
-Lala! Mit csináltál magaddal drágám?-kérdezte köszönés nélkül.
-Semmit,miért?-néztem magam elé értetlenül.
-Hát,nem leestél a paciról?-nevetett.
-De igen!-esett le.
-És? Mi történt?-érdeklődött.
-Feldagadt a bokám...mostmár a háromszorosára...-húztam el a szám.
-Majd küldj róla egy képet -kérte.-Amúgy apukád már elindult érted.
-Tudooom!-sóhajtottam.
-Jaj Lala! Veszélyesen lovagolsz drágám!
-Nem is az én hibám volt!
-Akkor kié?
-Dagié!
-Az meg ki?
-A lovarda macskája! Elrohant Lucatoni előtt!
-Csúnyacica!
-Nem iiiis!
-De igen! Na,vigyázz magadra Leli és jegeld sokat! Üzenem a kisebbik Bellinghamnek,hogy viselje gondodat! Nem te,Jude!
-Jolvan Mase! Szia!
A fejemet rázva raktam le a telefont a konyhapultra.
-Mase üzeni,hogy viseld gondomat!-mondtam drámaian.
-Oh,hercegnői bánásmódban szeretnél részesülni?-kérdezte nevetve és óvatosan felkapott az ölébe.
-Jobiee! Tegyél leee!!!!-nevettem.
-Kérsz esetleg egy teát vagy egy meleg pokrócot?-tett le gyengéden a kanapéra.
-Persze fiam! Nyár van,hova teázzak?-forgattam meg a szemem.
-Jóó na! Hozok jeget a bokádra,mert nagyon csúnya!-sietett el a koyhába.
Jobie hozott nekem jeget,majd hosszan feküdt a kanapén és a fejét az ölömbe hajtotta. Az ujjaimat a fürtjeibe vezettem és simogattam a fejét. 5 perc múlva már aludt,mint a bunda.

-Szia Lala!-kiáltotta apa.
-Shhhhh!-csitítottam el szülőm.
-Jaj de kis aranyosak vagytok!-nézett angyalian apu.
-Jobie...-simogattam a fiú arcát.
-Hm?-hümmögte.
-Itt van apa...-suttogtam,mire kinyitotta a szemét és felült.
-Na hadd nézzem!-guggolt le elém Bob.
Megtapogatta,meg megforgatta és megnyomogatta. Jobe oda ült mellém, a fejét a vállamra hajtotta és rákulcsolta a kezét az enyémre. Teljes erőmből szorítottam a kezét de ő meg se érezte.
-Ez bizony csúnyán meghúzódott! Teszek rá tapaszt.-mondta Bob apának aki karbatett kézzel feszülten figyelt.
-Meddig nem szabad erőltetnem?-kérdeztem felszisszenve.
-Hát úgy 2 hétig körülbelül!-tette rá a fekete tapaszt a bokámra.
-De azért még holnap kimehetek a lovardába nem?-sóhajtottam,mire Bob elhúzva a száját megrázta a fejét.
-Én mondtam kicsi Lala,hogy nem lehet -szólt Jobe.
-Aaaaahj!-hajtottam hátra a fejemet.
-Kapsz egy boka szorítót,hogy stabilan tartsa a bokád,jó?-kérdezte,mire fájdalmasan bólintottam.
-Anyád?-kérdezte apa.
-Londonban van a pasijánál!-vontam meg a vállam.
-Maradjon is ott...-motyogta.
-Szerintem is!-álltam fel a kanapéról.
-Teszek fel a kártyádra pénzt,jó?-húzta fel a cipőjét apa.
-Oké,de még van rajta!-vontam meg a vállam.
-Nem baj,legyen nálad! Na szia Lalácska!-puszilt meg majd a legjobb barátom felé fordult.-Hé,Jobe! Figyelj rá!
-Meglesz!-bólintott.
Kikísértem apáékat,majd vissza bicegtem a házba.
-Na mit csináljunk?-feküdt hosszan a kanapén Jobe.
-Fogalmam sincs,Jobie! Társas?-kérdeztem.
-Neeem az uncsi! Nézzünk inkább filmet -dobta fel az ötletet.
-Hát jó!-vontam meg a vállam és óvatosan leültem a kanapéra.-Jobie,bezárod légyszi az ajtókat amíg keresek filmet?
-Aham!-pattant fel és elment.
-Mit nézzünk?-kérdeztem fájdalmas arccal.
-Nem tudom!-ült vissza a kanapéra.
-Inkább olvasok!-kapcsoltam ki a tévét és a lépcső fele indultam. Lassan de biztosan felértem a szobámba és a könyves polcom elé álltam. Hosszas nézelődés után egy Agatha Christie a titokzatos stylesi esetet választottam. Lebicegtem és amint leültem a kanapéra,Jobe az ölömbe hajtotta a fejét. Fellapoztam a könyvem és olvasni kezdtem. Jobie közben videókat nézegetett fülessel a fülében,hogy ne zavarjon aztán egyszer csak elaludt. Óvatosan elvettem a kanapéra terített pokrócot és ráterítettem. Egészen hajnali 2ig voltunk így. Kicsit elzsibbadtam,de nem volt szívem felébreszteni Jobiet aztán mocorogni kezdtett. Álmosan pislogva nézett rám én meg mosolyogva cirógattam az arcát.
-Jót aludtál?-kérdeztem suttogva.
-Ühüm-bólogatott.-De még mindig tudnék...
-Na gyere akkor!-álltam fel nevetve.
Sántálva indultam el a lépcső felé,mire Jobie felkapott. Úgy kapott fel,mint egy krumplis zsákot. A szobám ajtajához érve lerakott és bementünk. A fiú beugrott az ágyamba,hogy újra aludjon egyet reggelig.