My best friend's Brother | Jude Bellingham

17.rész

Elszámoltam háromig és vettem egy nagy levegőt,majd megfordultam. Jude a kanapénkon ült és telefonozott. Oda sétáltam hozzá és megálltam előtte. Letette a telefonját maga mellé és felnézett rám.
-Szívem,meg tudjuk mi ezt veszekedés nélkül beszélni?-kérdeztem félve.
-Persze. Mitől ne?-vonta meg a vállát higgadtan. A higgadt Jude nem a legmegnyugtatóbb...
-Figyelj,Ruben egy régi nagyon jó barátom,akit már lassan 5-6 éve nem láttam. Jól esett megölelni,mert hiányzott. Hiába,hogy nem tudsz semmiről,attól még nagyon szeretem mint barátot és...és jó volt újra a karjaiban lenni. Régebb nagyon közel álltunk egymáshoz,de mostmár nem! Régebb ő volt a nagy ő,de most itt vagy te és téged szeretlek mindennél és mindenkinél jobban. Tudom,hogy rosszul esett ez neked,de nem csak te vagy az életemben. Például Jobe-val többet voltam összebújva,mint veled vagy vele sokkal többet aludtam úgy,mint most veled. De rá mégsem vagy féltékeny. Értem,hogy az öcséd meg minden,de ez csak egy ölelés volt. Egy régi baráttól akit valószínűleg karácsony után nem fogok többet látni. Nem feküdtem le vele,vagy nem csaltalak meg vele,eszem ágában sem lenne ezt tenni veled! Érted? Nem kell mindenért féltékenykedni. A tied vagyok és csakis a tied és senki nem vehet el tőled. Ha kell máshogy is bizonyítom,hogy a tied vagyok -nézetem a szemébe.
-Láttam ahogy nézett rád,Lala -szólalt meg.-Mintha egy hülye szex baba lennél akit ha meglátnak egyből le kell csapni rá. És az a homlok puszi,meg a tincs eltűrés és váll simogatás?
-Félre érted Jude -ráztam a fejemet.-Mondtam már,hogy csak barátok vagyunk. És azért láthattad rosszul,mert nem vele szembe álltál. Úgy nézett rám,mint egy jó barátra. Ami meg a puszit meg a többit illeti, Spanyolországban szeretik osztogatni a puszikat és nehogy már neked nem szokták megsimogatni a vállad! A tincs eltűrést pedig én sem tudom,hogy mire véljem...
-Szia Lalaaaa!-kiáltott Jobe az előszobából.
-Hali!-kiáltottam vissza.
-És miért hív egyáltalán a kedvesednek? Meg miért hív bollito-nak?-fujtatott.
-Jude! Ezek csak kedves gesztusok!-forgattam a szememet.
-Mi történik? Megint min folyik a vita?-ült le az asztalhoz Jobe.
-Semmin...-dünnyögte Jude.
-Felejtsük el ezt az egészet -álltam fel a kanapéról,hogy felmenjek pakolni,de Jude megfogta a csuklóm és visszahúzott az ölébe.
-Sajnálom -ölelt magához.
-Mindig ez van,Jude -ráztam a fejemet.
-Tudom,de sajnálom! Megpróbálok rajta változtatni,de nagyon nehéz téged más fiúval látni és tudom,hogy nem egészséges és a kapcsolatunknak se tesz jót,de próbálkozok. Látod már szintet léptünk és megtudtuk beszélni vita nélkül -magyarázta.
-Csodás -bólintottam.
-Hé -fogta meg az állam.-Szeretlek.
-Jó. Én is -biccentettem. Lenézett az ajkamra,majd lágy csókot nyomott rá,majd szorosan magához ölelt és belepuszilt a nyakamba.
-Hát ez...igazán...aranyos -jegyezte meg Jobe.
-Tudom. Szeretem a kicsi lányt -puszilta meg az arcomat Jude.
-Te ma reggel igazán fitt voltál,Jobe. Nem szoktál ilyen lenni -néztem rá a legjobb barátomra.
-Ja öhm,semmiii csak jó kedvvel ébredtem -vakarta meg a tarkóját.
-Ahaam,gyanús vagy te nekem Jobe Bellingham! Titkolsz előlem valamit -méregettem.
-Nem iiis -rázta a fejét.
-Na persze -bólogattam.-Jude engedj el,mennem kell pakolni.

Éppen a szekrényemből rámoltam ki azokat a ruhákat amiket szeretnék vinni a nyaralásra amikor benyitottak a szobámba.
-Itt van Lala szobája -hallottam meg apa hangját.
-Lalaaa!-futott oda hozzám Jack.
-Hát szia!-öleltem át.
-Apa most mutatja, hogy hol fogok lakni. Nagyon szép ez a ház. Hálás vagyok érte!-mosolygott.
-Jaj tee! Kis aranyos! Készen állsz a nagy kalandra?-kérdeztem.
-Igeeeen!-bólogatott.
-Na gyere! Megmutatom a szobád -mosolygott apa.
Amint Jack becsukta az ajtót, Jobe lépett be rajta.
-Na mi a helyzet?-ült le mellém.
-Semmi -sóhajtottam.-Jude?
-Elment Toby-hoz egy kicsit. Nem sokára jön. Addig mesélj min vesztetek össze -nézett izgatottan.
-Tudod... Ruben itt volt -kezdtem.
-A spanyol Ruben? A szomszéd? A szerelmed?-tátotta el a száját.
-Igen,de ne szakíts félbe!-szóltam rá.-Na és ugye már vagy 6 éve nem láttam. Utoljára ötödikben voltunk Spanyolországban. Na és most Isa-val jöttek babalátogatóba és benéztek. Jó volt újra látni és most még jobban is néz ki,mint eddig. Előjöttek a régi érzések és furán érzem magam emiatt.
-De min vesztetek össze?-ráncolta a szemöldökét.
-Hát, túl sokáig öleltük egymást,meg kaptam egy homlok puszit tőle és eltűrt egy tincset az arcomból... Aztán a kedvesének hívott meg a kis sütijének amit a tegnap este mondott nekem Jude. És olyan rossz ez így Jobe. Jude féltékenykedett és ezt próbáltuk megbeszélni,hogy rajta kívül más is van az életemben nem csak ő és,hogy rád mégsem féltékeny pedig veled többet "szerelmeskedek" mint vele és mégsem zavarja -sóhajtottam.
-Jaj kicsi Lala. Jude mindig is ilyen volt és rám azért nem féltékeny,mert tudja,hogy soha nem vennélek el tőle. Ami meg a Ruben dolgot illeti csak most az egyszer találkoztatok azóta nem?-nyugtatott.
-Meghívtam karácsonyra őt is a többiekkel -húztam el a szám.
-Tessék?-döbbent meg.
-Ahj Jobey! Tönkre teszem a kapcsolatomat,amit nem szeretnék,mert olyan jóóóó -borultam az ölébe.
-Ne butáskodj! Nem fogod! Megoldjátok -simogatta a hajamat.
-Nem is tudom,Jobe. Jó ez így nekem? Annyit veszekszünk -gondolkodtam.
-Nem tudom drága,ahogy érzed. Hallgass a szívedre és tedd azt amit jónak gondolsz -csavargatta az egyik tincsemet.
-De nem szeretnék szakítani vele... mondjuk előbb utóbb úgyis fogunk,ha elmegy vissza Dortmundba és elkezdődik a suli. Nem lesz hosszú ez a kapcsolat. Amióta együtt vagyunk, alig 3 hete csak akkor tudtunk együtt lenni amikor itthon volt. Amikor St George's-ban volt akkor sem beszéltünk telefonon. Csak néha esténként és ez így rohadtul nem jó. Nyaralás után még csak 1 napot lesz itthon és már megy is vissza...-sóhajtottam.
-Még marad augusztus közepéig. Megyünk közösen anyáékkal is nyaralni Horvátországba. De addig még tudtok találkozni.
-Tényleg marad?
-Igen.
-De...gondolom akkor veletek lesz és nem azzal lesz elfoglalva,hogy nekem írjon és beszélgessen velem.
-Jaj,ne gondold már túl! Lala! Attól még,hogy velünk lesz,miért ne beszélhetne veled?
-Nem tudom!
-Na hali!-lépett be Jude a szobába.
-Csá -köszönt Jobe én meg felálltam és magamhoz öleltem Jude-ot.
-Oooh édes -simogatta meg a fejemet. Legalább 5 percig öleltük egymást amikor eltolt magától.-Mi a baj?
-Semmi -ráztam meg a fejem.
-Khmmm -köhögött Jobe a földön.
-Vagyis... -néztem a földet.-Azon gondolkodtam,hogy mi lesz velünk.
-Ezt meg hogy érted,hogy mi lesz velünk? Mikor mi lesz velünk? Nem értem -tárta szét a karját.
-Hát miután vissza méssz Dortmundba nekünk pedig elkezdődik az utolsó évünk -haraptam be az ajkamat.
-Hát semmi. Mi legyen? Csak annyi lesz,hogy nem találkozunk minden nap,hanem egy hónapba max 4 szer,de megoldjuk!-vonta meg a vállát.
-Csak 4szer?-kerekedett el a szemem.
-Igen. Az edzések miatt. Minden nap van,de amikor nincs pár napig akkor jövök haza -ölelt újra magához.
-De hát nekem majd rengeteget kell tanulnom!-kaptam a fejemhez.
-Mire?-kérdezte Jobe.
-Érettségi. Nem rémlik?-kérdeztem.
-Nem lesz. Te nem olvasol híreket?-mutatta fel a telefonját.
-Nem lesz?-csillant fel a szemem.
-Nem, és a tanév rendszert is megváltoztatták. Több lesz a szünet -magyarázta Jobe.
-Ezaaaaz!-ugráltam.-Akkor többet tudunk találkozniiiii!
-Felszabadítok majd pár fiókot,jó?-puszilt meg Jude.
-Jóóóóóóó -bólogattam.

A nap további részében pakolásztam meg nekifogtam gyantázni. Mindenhol.
-Hallod?-jött be a fürdőbe Jude.
-Hm?-néztem fel rá.
-Nekem is leszeded a hasamról?-szívta be az ajkát.
-Mit?-ráncoltam a szemöldököm,mire felhúzta a pólóját. Egy percre megállt a spatula a kezemben és csak az elém táruló testrészt néztem.-Persze, persze,leszedem.
-Oksi -vette le a pólóját egészen.
-De -akadtam meg.-Fájni fog. De nagyon. És le kell feküdnöd hozzá.
-Ide?-nézte a csempét.
-Neeem -álltam fel.-Az ágyra. Gyorsan!
-Mennyire fog fájni?-kérdezte fájdalmas arccal,miközben lefeküdt az ágyamra.
-Nagyon fog fájni -néztem rá.-Most forró lesz egy kicsit ne ijedj meg.
-Auu ez éget!-szisszentett fel.
-Tudom. De most készülj fel. Fájni foooog -téptem le a megkötött anyagot,mire felordított.
-Bassza meg!-kiáltotta.
-Naa azért annyira nem fájhatott -simogattam meg a hasát.
-Aaaa ez nagyon fájt!-fogta a fejét.
-Várj! Még van egy kis rész!-mondtam izgatottan.
-Jaj nee! Neee!-szisszent fel újra amikor rákentem a gyantát.
-Ez már nem fog fájni ígérem -téptem le.
-Au,ez annyira nem fájt -fújta ki a levegőjét.
-Mondtaam -pusziltam meg a hasát.
-Köszi -ült fel,majd megölelt.
-Szivi -pusziltam meg a száját.
-Oké ez volt a legfurább dolog amit valaha láttam egész életembe -tette hozzá Jobe.
-Te meg mióta állsz ott?-fordultam meg.
-Áh, már egy ideje -legyintett.
-Oksi szerintem akkor én most elhagyom ezt a helyet...-mentem ki a szobámból.